Meghalt a szerelmem, egyedül érzem magam nélküle, mit tegyek hogy jobb legyen?

ne legyél sok időt magányosan. és minnél előbb próbáld meg lezárni az ügyet magadban (amellett, hogy természetesen mint emberre lehet, és kell is rá jó szívvel emlékezned). aztán ismerkedj, ne maradj egyedül! egy nagynéném 35 évesen lett özvegy, elkövette azt a hibát, hogy nem ismerkedett senkivel, belegubózott a gyászába évekig, aztán mire feleszmélt, már annyira megszokta az egyedüllétet, hogy képtelen volt bárkihez is alkalmazkodni, normális kapcsolatot kialakítani valakivel. ne kövesd el ezt a hibát! nem véletlen a szó: gyászÉV. nem tudom, mikor volt ez, de egy év alatt el lehet gyászolni bármilyen kedves halottunkat.

29/n

akkor hagyj időt magadnak. de véges időt, mint fentebb írtam! és vedd tudomásul a halálát. menj ki a sírjához, vigyél virágot, koszorút, gyújts mécsest, imádkozz a lelkéért ha vallásos vagy.

az a lényeg, hogy a tudatodban is rögzüljön a visszavonhatatlan elmúlás gondolata. mert ezt egyenlőre úgy látom, csak az eszed tudja, a tudatodig még nem ért el.