Önbizalomhiányom van. Változtatni szeretnék ezen. De hogyan?

Regiztem egy társkereső oldalra. Nem oszt, nem szoroz. Egyrészt kis településen élek (kb. 60 ezer), de úgy, hogy nagy része idősekből áll. Emiatt nem tudom lazán venni. Így könnyen el tudom érni azt, hogy mindenki kikosarazzon. Ez nemcsak a társkereső igaz. Másrészt ott bejövök 22 csajnak, de mindegyik több km-rel arrébb lakik.

Nem vagyok csúnya (bár ez attól függ, hogy kinek, mi csúnya.), hanem átlagos srác vagyok.

Volt olyan eset, hogy csak annyin múlott nekem az egész, hogy odamenjek a lányhoz, de hónapokig próbáltam összeszedni magam, de nem jött össze, mert így sem volt elég bátorságom és addigra már már nem érdekeltem a lányt.

Tudok inni, zenélni és focizni. És? Mire megyek vele? Mit érek vele? Attól még nincs hozzá bátorságom.

31 éves nő!

"(bár lány vagyok gondolom a lényegen mit sem változtat)"

Pont ezért más a helyzeted. A legtöbb lánynál sorban állnak az udvarlók és neki csak válogatnia kéne. Ez alól kivételek a teltkarcsúak és azok, akik a fiúk többsége szerint nem szép (bár mostanában őket is elcsábítják előlem).

Viszont srácként lenni egy ilyen településben (60 ezres kisvárosban élek) még neccesebb. Az is benne van a pakliban, hogy ha egy lány kikosarazott onnan, akkor az összes is, mert szájról-szájra fog menni a híre annak, hogy milyen gyökér vagyok. Ha egyet elrontok, akkor mindet elszúrom.

Félek attól, hogy ki leszek nevetve és a kellemetlen helyzetektől is félek. De nagyon. Egész életemben sosem kezdeményeztem. A kezembe kéne vennem az irányítást. Régen azt hallottam, hogy a harcművészet, a küzdősport önbizalmat ad. 5 évvel ezelőtt elkezdtem karatézni. 3 és fél évig nyomtam. Sárga öves voltam. Tény, hogy akkor volt önbizalmam, de a csajozásban semmi hasznát nem vettem. Mert oda más jellegű önbizalom kell. Akkor nekem olyan volt, hogy karatézok, na, akkor most bármikor szét tudom verni a támadom fejét. Kb. ilyen önbizalmat adott nekem. Csajozásban meg semmilyent.