Hogyan tudnék változtatni a megítélésemen, a velem kapcsolatos első benyomáson?

Próbálom tömören összefoglalni. 20 éves vagyok. Mindig is a nálam idősebb férfiak tetszettek, de valahogy soha nem sikerül jutnom velük semmire. A korombeliek néha ugyan kicsit félszegen, de kezdeményeznek nálam, az a korosztály aki érdekelne viszont nem. Vannak idősebb pasik, akik mint férfi nem érdekelnek, velük jóban vagyok, haveri szinten elvagyunk szóval nem az a baj, hogy nem találom meg a nálam idősebbekkel a közös hangot.

Nemrég bekerültem egy új társaságba, ahol összebarátkoztam egy lánnyal. Dumáltunk pasikról is és szóba került a problémám. Szerinte az a gond, hogy egyrészt fiatalabbnak nézek ki mint amennyi vagyok. Ezt tapasztaltam többször is, tényleg simán betippeltek már 16 és 18 között bárminek de külsőre 20-nak soha, mondjuk főként azért is, mert vékony vagyok és alacsony, szóval olyan kis fiatal, pici, törékenynek nézek ki elsőre. Ezen nemigen tudok változtatni. A másik dolog amit mondott, hogy mindig mosolygok, vigyorgok, elhülyéskedek mindenkivel, viccelődök, csipkelődök, szóval elsőre neki is úgy tűnt mintha komolytalan lennék, de aztán rájött pár perc beszélgetés után, hogy normális, felelősségteljes gondolkodásom van a világról. De ezen hogy változtassak? Igazat kell, hogy adjak neki. Alapvetően mosolygós vagyok, mindenkivel kedves, szeretek segíteni az embereknek, beszélgetni és tényleg mindig vigyorgok. Szóval ha rossz kedvem van én akkor is igyekszem vigyorogni, poénkodni, ezzel is elterelem a gondjaimról a figyelmemet. Az a kínjában is vigyorgós típus vagyok. Ha én sírok akkor ott már tényleg nagy gáz van. Közben szeretnék komoly kapcsolatot, szeretnék valakit akihez tartozhatok, akit szerethetek és aki szeret. Nem 1-2 hétre, hónapra, hanem hosszú távra. Nem azt mondom, hogy férjet keresek, mert ez így azért még nem igaz, egyetemista vagyok először szeretném megszerezni a diplomámat addig nem ugornék bele semmibe. De mindenképpen olyan férfit keresek akihez talán ha nem is most, de 1-2 év múlva akár hozzá is mennék. Nem pasit keresek, hanem társat, igazi társat. De hogy sugallhatnám azt kifelé, hogy érett, komoly és felelősségteljes vagyok. Mert persze ha valaki leül velem beszélgetni rájön gyorsan, de ha elsőre elkönyvel "kis éretlen kamaszlánynak" akkor ott már meghalt a dolog.