Tulajdonképpen miért éri meg nőként gyereket vállalni?

Milyen stílusban? A nőket pártolod, a férfiakat meg lehordod miközben egy párkapcsolatban két ember van és olyan nincs és nem is lesz, hogy kizárólag az egyik a hunyó a másik meg ártatlan. Sok férfi hiába hetente apucizik akkor se kell mert gyereke van, vagy az ex miatt. Ne beszélj hülyeségeket. Le van ezen az oldalon írva ha már ebből indulsz ki milliószor nők által, hogy gyerekes apa nem kell és senki nem háborodik fel rajta. De akkor a nőknek se kéne ( nem pont rád gondolok) hanem pl. a téged ihletett kérdésben lévőt, hogy nem kell ő sem.

#39

"Habár sokan mozaikcsaládban élnek még úgyis, hogy az egyik gyermektelen. Nincs kőbe vésve, hogy elvágta valaki a nyakát mert mert gyereke van."

Azért éri meg, mert szülők szeretnének lenni.

A bibi csak ott van, hogy sajnos mái napig cukormázazzák ezerrel ezt az anyaság/család témát, aztán sok nő fel sem fogja, hogy a terhek nagy valószínűséggel szinte csak az övéi lesznek, miközben az anyaság előtti terheit is cipelnie kell, azokban sem segít senki. Hatalmas szerencse kell az olyan társhoz, aki nem csak hogy nem extra teher, hanem aktívan, kérés és hiszti nélkül teszi a dolgát, vagy épp nem hagyja ott a családját a francba (vagy nem ad okot a nőnek, hogy hagyja el)

Ha egy nő tudja magáról, hogy el tudja látni EGYEDÜL a szülőség terhét, és vágyik is a szépségeire, neki megéri. A többieknek lutri az egész.

Keresztanya a példa. Most én is írjam, hogy a szomszéd Juli néni még a gatyát lebombolta az exről? Már írtam, hogy nem mások életéből kell kiindulni. A sajátoddal kéne foglalkozni. Nem akarsz babát, oké, ne legyen. Légy boldog nélküle.

Nem értek azzal egyet én sem, hogy a nők nehezebb szituációban vannak, vagy a férfiak. Mindkettő lehet csak másképp nézve. Míg nem vagy elvált gyerekes férfi addig nem kéne okoskodni, hogy mennyivel könnyebb nekik. Már csak azért nincs soknak esélye kapcsolatra, hogy elvált mert biztosan ugye rossz fát tett a tűzre. A gyerek még jobban rátesz, az exfeleség jelenléte szintén. De attól még találhat olyan nőt aki elfogadja. Fordított esetben ugyanúgy lehet pozitív a végkimenetel.

Nincs vége az életének senkinek 100% azért, hogy egyedülálló szülő.

Úgyis olyan régen volt 0%-os válaszom, ám legyen.

Ez az egész probléma nem lenne, ha Magyarországon jobb lenne a megélhetés.

Saját bőrömön tapasztaltam.

Első házasságomat hosszú évekig az tartotta össze, hogy nem tudtam volna egyedül eltartani két gyereket, az exnek meg nem volt hová (nem volt miből) költöznie. Inkább tűrtem, nyeltem, de a két gyereknek meglegyen, ami kell. Vagyis az élethez szükséges minimum. Aztán az ex megoldotta, végre talált egy olyan nőt is, akinek van lakása... Elvaltunk, nem szépen. Nekem ott maradt az ezer éves kertesház meg a rengeteg munka, a nagy rezsi. Mellette csökkent a fizetésem, mert át kellett mennem egy műszakba, és örültem, hogy megmaradt a munkahelyem. Közben persze a gyerekekkel is én voltam táppénzen, amikor meg dolgozni tudtam, fizettem egy néninek, hogy reggel vigye őket oviba, suliba.

Az exem meg persze sírt a gyerektartás miatt. A nője még jobban.

Aztán összejöttem egy férfival, nagy szerelem, a gyerekek is elfogadták, össze is költöztünk. Nàlam, hisz ez volt a kézenfekvő. Egy darabig minden oké, aztán összeházasodtunk, bevállaltam a közös gyereket. Anyagilag is könnyebb volt együtt. Aztán jött a covid, ő elvesztette a munkáját (szakács), én pici gyerekkel nem kellettem a cégemnek, meg máshol sem.

Itt léptem egy merészet, és azt mondtam, hogy menjünk külföldre. Életem egyik legjobb döntése volt.

Itt érdekes módon volt ovi, iskola, találtam állandó délelőttös, 6 órás munkát, és ami igazi csoda: gyorsan lett megfelelő albérlet is.

Egy évig minden happy, aztán a párocskám ràjött, hogy itt egyébként legális a prostitúció, én meg rájöttem erre. Természetesen repült, mint a hasmenéses macska. Egy percig sem aggódtam azon, hogy mit fognak enni a gyerekek, lesz-e fedél a fejük felett.

Ennek is már több éve. Most már teljes állásban dolgozok, jobb pozícióban, jobb fizetésért. A legkisebb is már iskolás, a legnagyobb meg nagykorú és már külön él. Igen, egyetem mellett ezt is megteheti.

Nekem meg semmilyen stresszt meg szenvedést nem okoz, hogy egyedülálló anya vagyok. Megveszem, amit kell, és ennél bőven sokkal többet is. Az első exem sír is mindig, mikor mennek a gyerekek, hogy látja, hogy nyomorgunk a hanyatló nyugaton. Én viszem a családot nyaralni, ő a csajával kettesben kirándulni sem jut el.

Van olyan helyzet, mikor jól jön két erős férfikéz, mert fel kell hozni a mosógépet, vagy meg kell javítani valamit. Ilyenkor egyszerűen hívok szakembert, házhozszállítást kérek, minden másra ott vannak a fiaim, a haverjaik és a MasterCard meg a KFC vagy Burger King. Néha olcsóbb a szakember, csak jelzem...tudnak enni.

Viszont; abszolút semmi motivációm nincs ismerkedni. Úgy volt, hogy hétvégén találkozok valakivel, szimpatikus is, külsőre is tetszik, de... De semmi kedvem hozzá, hogy bekavarjon valaki a jól bejáratott kis életembe. Maximum barátság lehet részemről meg persze némi szex, de ez nem elég a pasiknak. Ez már idén együtt akar karácsonyozni, és nézi, hogy hova megyünk nyaralni, mind együtt. Mármint mi ketten, az én gyerekeim meg az ő gyerekei. És én érzem, hogy megint le fogom mondani a randit, mert én CSAK a gyerekeimmel akarok pihenni.

Szóval ha Magyarországon is meg tudná élni egy anya és a gyereke(i) minden aggodalom nélkül, akkor sokkal kevesebben maradnának rossz kapcsolatban muszájból és egyáltalán nem lenne ez az általános nézet, hogy egyedülálló anyának lenni mekkora szívás. Egyáltalán nem szívás. Sőt én boldog vagyok, boldogabb, mint házason valaha. Csórónak lenni, az a szívás.

Én is gyerekvállalás előtt állok, és részben a leírtak nagyon elrettentő erővel bírnak, de személy szerint van pár másik ok is, ami inkább a gyerekvállalás ellen irányít. Nyilván vannak kivételek, és akinek nem inge, de akkor is nagyon gyakori jelenség, hogy azok a férfiak, akik akarnak gyereket kb megállnak itt, hogy gyereket akarnak, de apák nem akarnak lenni. Nagyon gyakran látom azt, hogy amég meg nincs a gyerek addig megy a lelkesedés, de utána már az apai szerepeket nem akarják betölteni.

És persze, ne az előnyökért vállaljon az ember gyereket, és elsősorban magának vállal, nem másnak, de a gyerekvállaláshoz szerintem, legalábbis nekem biztosan szükségem van egy biztonságérzetre, ami nélkül nem vagyok hajlandó belevágni, és pontosan a leírtak azok, amik ezt a biztonságérzetet szétszedik. 25/N