Tulajdonképpen miért éri meg nőként gyereket vállalni?

A kérdésemet egy másik ihlette, ahol egy 27 éves férfi nem szeretett volna tovább ismerkedni a randipartnerével miután kiderült, 2 gyermeke van.

(Egy korosztály vagyunk, én 26 éves nő vagyok.)

Abszolút megértettem a férfi helyzetét, ilyen fajsúlyos, vízválasztó dolgot nem szabadna eltitkolni és később helyzetbe hozni vele a másik felet.

Ugyanakkor nőként mennyire baromi nehéz és felelősségteljes gyermeket vállalni egy olyan világban, ahol a házasságok jelentős százaléka válással végződik, élettársi kapcsolatokról nem is beszélve, ráadásul a jól működő kapcsolatokat is igencsak megviseli. Ha pedig ténylegesen szakításra/válásra kerül a sor, a nő áll majd ott az 1-2-3 gyerekkel, apuka sajnálja a tartásdíjat is fizetni, a nő meg onnantól kb keresztet vethet a párkapcsolati életére, mert senki nem szeretné más gyerekét nevelni.

Nő vagyok, de ezek miatt már teljesen elment a kedvem a gyerekvállalás gondolatától is, egyszerűen minden szcenárió szívás és a terhesség testi/lelki nehézségeit mèg ide sem értettem…

Mindeközben rengeteg férfi vágyik saját gyerekre, de a azokat sem akarja neveli/foglalkozni vele pláne, esetleges válás után rájuk sem néz, másét meg isten őrizz, hogy nevelje…(ami persze érthető, csak akkor megint mi, nők szívunk azzal, hogy életünk végéig marad a szingliség vagy az alkalmi kapcsolatok…)

Ti hogy látjátok? Férfiak és nők, gyermekesek és gyermektelenek válasza is érdekel :)

(Nem vitakeltés a cél, csak saját nézőpontot írtam le!)