Tulajdonképpen miért éri meg nőként gyereket vállalni?

"Másrészt ha egy férfi tényleg, de tényleg szeret mint te őt ad neked esélyt még 3 gyermekkel is."

Ennek a mondatnak semmi értelme nincs. Szeretni a párunkat szoktunk, nem azt a randipartnert, akinek "esélyt adunk".

Utolsó nagyon szomorú ahogyan állsz az egészhez mert csak önmagad nézed ami önzőségre utal. De jobb is, hogy inkább nem akarsz kisbabát.

Ha olyan férfival teszed magad és még szülsz is neki aki nemhogy apának, de még partnernek se való az a te személyes problémád. Mindig vannak jelei annak, hogy nem kéne! Nincs olyan a büdös életben, hogy szülés után változik meg a férfi indokolatlanul, vagy már azelőtt nem voltak rá jelek, hogy rosszul választottál. Ráadásul ne legyünk álszentek mert nagyon sok nő szülés után dönt úgy, hogy neki nem való az anyaság, lelép előbb utóbb és az apjára marad a gyermek!

Aki téged azért nem akar mert lógnak (kissé) a melleid holott szoptatod a közös babát, striás vagy, nem olyan szép a tested, felszedtél (fogyhatsz egy idő után), vagy nem olyan szűk a puncid (keggel gyakorlatok léteznek ám) az téged sose szeretett igazán. Megintcsak nem igaz, hogy a baba születése előtt nem voltak jelei. Inkább te voltál hülye, hogy nem vetted észre, vagy a homokba dugtad a fejed. Vannak olyan élethelyzetek, hogy a nő depressziós szülés után, a férfi nem tud megküzdeni az apásszüléssel, vagy nagy a változás nyilván, de ha szeretik egymást akkor mindent elkövetnek azért, hogy kilábaljanak a problémákból!

Kedves Kérdező!

Annál a kérdésnél leírtam az én élethelyzetemet is.

Szerintem gyermeket akkor érdemes vállalni, ha szinte biztosan tudod, hogy egyedül is fel fogod tudni nevelni. Szomorú, de így van. Mert bármikor bármi történhet. Én sem szerettem volna gyereket, aztán az exemtől mégis, de ott is inkább azért, mert Tőle szerettem volna. De szerencsére a sors máshogy akarta. Nem jött össze, aztán szét is mentünk - nem emiatt. A mostani Páromnak van két gyermeke, viszonylag nagyok, így lehetek a barátnőjük, nem kell az anyjuknak lennem, hisz az van. Ez így nekem tökéletes. Mivel már 42 éves vagyok, és továbbra sincs hiányérzetem, hogy nincs sajátom, ezt el is engedtem. Ha netán mégis akarnánk közöset, még 45 évemig fenntartom a lehetőséget. A szervezetem nyitott lenne rá, ezt tudom... ha értitek...

6. válaszodra, kérdező:

4. válaszoló vagyok. Én pár ilyen esetet, ahol "jól működő" kapcsolatban vállaltak pofáraeséssel gyereket, végigasszisztáltam kívülről, és azért nem nagyon volt olyan eset, ahol nem voltak előre jelek, hogy 1) a kapcsolat azért nem annyira jó (hanem pl. már szobatársakként éltek együtt, poshadt langyos kaki, vagy épp azt hiszi, hogy olyan dolgok, amik másnál már szakítóokok, tök normálisak, meg "jaj, a többi ember random szakítgat piti dolgok miatt, de én aztán nem vagyok olyan" sokszor csak azért, mert jaj, hát akkor már megfogtam az isten lábát, ha nem alkesz, nem szerencsejátékozik és nem ver, 2) tök egyértelmű volt, hogy a férfi nem alkalmas gyereknevelésre... pl. hogy már előtte is azért több házimunka szakadt a nőre, pedig ő is dolgozott, vagy szétszórt)... csak van, amikor már halottnak a csók megkérdezgetni, hogy "biztos vele akarsz gyereket" vagy volt olyan is, aki szerint azok az irigy kutyák, akik megpróbálták róla lebeszélni.

Nem azt mondom, hogy nincs olyan eset, hogy vki 180 fokos fordulatot vesz - pl trauma hatására vagy bekerül egy kicsit agymosó szektás közegbe (pl.új munkahelyen), de az elég ritka... és elkerülhető lenne a pofáraesés, ha pragmatikusabban és elemzőbben állnának a dolgokhoz az emberek, akkor is, ha az kevésbé cukcsi meg romantikus meg "az nem is szeret igazán, akinek elvárásai vannak" és egyéb bullshit.

#13-as vagyok és le lehet pontozni megint, de akkor is az az igazság, hogy a nők nem választanak jól, vagy a férfiak nőt. Igaz egyre több a selejt, de léteznek normális(abb) emberek is.

Ha már a Gyakoriból indulsz ki kérdező olvasgass csak párkapcsolati problémák kategóriában és a válaszokat is amikor leírjuk, hogy szakítani kéne és a kérdezők ki tudja megteszik/megtették-e. Tele van az egész témakör olyan esetekkel amelyek intő jelekkel vannak tele és itt kérdezik, hogy mit csináljanak. Bántalmazó kapcsolatokban, lusta here, féltékeny férfiakkal együtt, vagy hűtlenekkel. Ne már, hogy pont olyanoknak kéne szülni. Az az igazság, hogy sokszor reménykednek, hogy majd változik a helyzet különösen baba után, vagy félnek szakítani mert akkor egyedül maradnak. Kapcsolatfüggők. Minimálbérre természetesen nem kéne babát vállalni, de mennyi kapcsolat nem működik pedig van pénz elég. Nem a baba miatt változik meg egy férfi hanem mindig olyan volt, vagy a nővel egyezik meg. Csomó férfi arra panaszkodik, hogy a nő anya üzemmódba vált és hiába imádja a gyermeket, hiába segít akkor sem nézi semmibe. Nemcsak a férfiakra kéne mutogatni. Igen, bármikor vége lehet egy kapcsolatnak, de többnyire a párok csak a gyermekre fogják pedig nem tehet róla egyáltalán.