Tulajdonképpen miért éri meg nőként gyereket vállalni?

Aki gyerekre vágyik, az nem megéri-nem éri meg szempontokat vizsgál. Nem éri meg nyilván, ha egyedül neveled, akkor anyagilag sem, mondjuk én pont úgy jártam, hogy míg együtt éltünk az apjával sem "érte meg" anyagilag, mert soha nem ért haza a pénze... Testileg a nő vállalja a terhességet, szülést, szoptatást, regenerációt. Karrier néhány évre, míg a gyerek beteges és nincs kire hagyni, kuka.

Szóval nem éri meg. Ennek ellenére kislány korom óta azt vártam, hogy anyuka legyek, ugyan kivártam a 32 éves koromat, amikorra úgy ítéltük meg az apjával, hogy na most... a kapcsolat tönkrement, ettől függetlenül ma sem döntenék másképp.

Más meg nem vágyik gyerekre. Teljesen elfogadható az a hozzáállás is. Ez annyira egyéni és privát dolog, érzelmeken nem lehet és nem is kell vitatkozni.

Az említett kérdést én is olvastam, hogy a hapsival a 2. randin közölték, hogy van a nőnek 2 gyereke. Ez elég gáz. Én is leléptem volna.

"Ha pedig ténylegesen szakításra/válásra kerül a sor, a nő áll majd ott az 1-2-3 gyerekkel, apuka sajnálja a tartásdíjat is fizetni, a nő meg onnantól kb keresztet vethet a párkapcsolati életére, mert senki nem szeretné más gyerekét nevelni."

Túlzól. Ha elválsz kötelező fizetni a gyerektartást. Ha nem fizeti bejelented és megy csücsülni, vagy összeszedi a pénzt rá. Másrészt ha egy férfi tényleg, de tényleg szeret mint te őt ad neked esélyt még 3 gyermekkel is. Fordított esetben ugyanígy van. Persze ahhoz kell szeretni a gyerekeket függetlenül attól, hogy kitől van. Az én szomszédom 2 gyerekes nővel él együtt évek óta és látom, hogy szeretik a gyerekek őt mert törődik velük. Unokatestvérem pedig elvált gyerekes apával van együtt. Közöset pedig várják. Attól, hogy sokan nem vállalnának babát, vagy nem nevelnék más gyermekét attól még akadnak (jó sokan) akik az ellenkezőjét teszik. Nem a Gyakorira kell támaszkodni, igazából idegenekre, barátokra se. Hanem az érzésekre egymás iránt.

Én olyan nőként válaszolok, akinek nincs gyereke és nem is szeretnék (35 vagyok, szóval valószínűleg soha nem is fogok akarni).

A legtöbb nő, aki vállal, az SZERETNE - belső késztetés, ösztön, anyai érzések. Ha vki csak a hasznát nézi meg hogy miért éri meg, de ilyesmit nem érez, annak tényleg "nem éri meg".

Akinek meg esetleg megéri, az az aranyásó szuperluxi típus, aki így tudja magát bebiztosítani egy ideig a gazdag férjnél, hogy válás után se kelljen elmennie gyárba meg McDonald'sba dolgozni, ha "kiöregedett", mert így jókora összegű gyerektartás fogja ütni a markát a fél házasság alatt szerzett vagyon mellett, amit valószínűleg nem mind a gyerekére fog költeni.

Meg van még az a szutyok önző típus is, aki azért szül, hogy legyen, aki ingyen mossa a sz.os seggét, ha megöregedik, ill. legyen ingyen házicseléd.

Ami meg a kérdésben leírtakra vonatkozik - ezeket úgy lehet leginkább elkerülni, hogy kiismerjük a másikat gyerekvállalás és házasság előtt (tehát nem 1 év járogatás után esküvő, éljen előtte eleget együtt a pár, beszélgessenek el komolyabb dolgokról rendesen), hogy ameddig nem jön el a dolog ideje, rendesen védekeznek (nem Pharmatex, naptáras meg kihúzom módszerekkel), hogy ne csússzon be nagy eséllyel hamar a baba, ill. olyannal nem vállalunk gyereket, aki csupa red flag, csak azért, mert "hát de megbizserget" meg "de hát szeretem". És olyannak vállalni, akivel megbeszélte, hogy HAJLANDÓ a gyerekkel segíteni (lehet, nem túl "romcsi" ezt írásban leírni, de nem árt).

Én szeretnék (ttem volna) gyereket, de a kerdésben leírtak miatt nem lesz, mert van eszem!

1es voltam

Csok, babaváró, adó kedvezmény, otthon tespedés x évig ha olyannak szül aki eltartja..

Amúgy szerintem se éri meg. Ugyanazt látom, amit a kérdésben leírtál. A pasik nagyon gyereket akarnak, majd lelépnek és gyerektartást se fizetnek. Nem csak a párkapcsolati életének lesz annyi a nőnek, de munkát se nagyon fog találni. Sehol se várják tárt karokkal anyucit, aki nem tud korán bejönni mert vinni kell a gyereket oviba/délután korábban kell elmennie, ünnepekkor sose dolgozna és persze benyögi este 8kor hogy másnap nem tud menni mert beteg lett a gyerek (te meg ugorjál be helyette. Jaaaa, hogy 200 kmre nyaralsz? Ki vagy rúgva! Hooogy gondolod hogy nem ugrasz be Anyakirálynő helyett?)

A nő szülei lesznek még leterhelve a gyerekkel. Nem lesz nekik nyugis nyugdíjas kor. Lehet menni dolgozni hogy pénzeljék az unokát.

A teste is tönkremegy anyucinak. Mennnyi olyan sztorit lehet olvasni, hogy terhesség alatt kirohadtak a fogai, gerinc problémai lettek, stb.. Na meg alagút punci. (Neee menjünk bele hogy visszaszűkül. Ha így lenne, nem lenne "férjöltés". Valamennyire magától is visszaszűkülne, de nem eredeti állapotra ), ott vannak még a lógós mellek..

Ja, tudom, most jönnek majd az okos kommentek hogy "velem ez nem így volt szép maradtam blablabla". Jahh, 10-ből 1 nő jó genetikájú és meg sem látszik rajta, hogy gyereket szült, de nem ez az átlag. Lapozzunk.

Tehát mit nyer a nô? Lógós mellű, alagút puncis csóró lesz, aki a legrosszabb helyeken gürizhet.

A gyerek meg az apját fogja jobban szeretni. Ezek szinte mindig azt a szülőt szeretik, aki nincs/alig van jelen. Nagyon hálás teremtések.

A gyereket nem ugy nézik "miért éri meg"

Az anya - gyerek kapcsolat nem érdekekről szól soha.

Hanem önzetlen szeretetrol örökkön örökké. A szeretet legmagasabb szintje. Amit a pasik javarésze nem is ért meg nem is kér belőle.