Miért jó feministának lenni?

"Mert nem beszelek tobb nyelven es nincs meno munkahelyem meg 2 diplomam."

Nekem meg igen, szóval ezért nem ismerkedünk... Keress egy hasonszőrűt.

Azok a híradások, ahol a feminista mint olyan, így van ábrázolva, elég elfogultak. Ezek a nők a szélsőséges, radikális feministák. Velük még a feminista nők többsége sem ért egyet. Köztük én sem. És külsőre, viselkedésre sem vagyok a 150 kilós türkizre festett tüsi hajú, öcsiszandálban meg férfiellenes feliratos pólóban mászkáló nő.

Én a klasszikus feminizmust pártolom... azaz, legyenek egyenlő jogok, nemcsak törvényileg, társadalmilag is. Nem akarok felsőbbrendű lenni, csak ugyanolyan lehetőségeket akarok ugyanolyan felelősségekkel, ill. azt is támogatom, hogy mindenki úgy éljen, ahogy neki jó. Ha valaki htb akar lenni9 akár nőként, akár férfiként, és a párja is egyetért vele, szuper! Hajrá! Csak nekem ne kelljen a konyhában száműzve tengetnem az életemet, mert nem ahhoz értek jobban annak ellenére, hogy nem áldott meg farokkal a sors. Ne kelljen kétszer olyan erősen tárgyalnom a béremről, hogy eljussak egy férfi szintjére, aki megkapta azt a fizetést csak mert férfi (igaz sztori). Ne kelljen 10x meggondolni, hogy mikor hova megyek milyen ruhában és hogy beszélek idegenekkel, mert ha vmi állat megerőszakol, úgyis engem fognak okolni miatta. Ne legyek mindenféle erkölcsi nullának beállítva, amiért nem szeretnék gyereket.

"És te hol láttál ilyet?"

Mindenhol???

26

Valószínűleg nem veszed észre a láthatatlan munkát, így azt hiszed, hogy valóban egyenlő munkamegosztás volt az általános, miközben egyáltalán nem ez a helyzet.

Ha valóban ugyanannyit dolgoztak volna, akkor nem menne még ma is a hőbörgés az egyenlő házimunka miatt.

A szüleim megismerkedtek, összejöttek, aztán mentek apámékhoz a mamahotelbe falura. Anyu városi lány volt, az édesanyja is. Takarítani tudott, mert az anyja tisztaságmániás volt, a másik mamám tanította meg főzni, tyúkot ölni, pucolni, kertészkedni és hasonlókra...apa anyja igazi falusi tradwife volt divatos szóval élve. Na szóval innen mentek dolgozni és tanulni. Apám villanyszerelő, később villamos mérnök volt, anyám gyógyszerész asszisztensként dolgozott a patikába. Amint lett egy kis pénzük, elmentek munkásszállóra, összeházasodtak, gyűjtögettek, kaptak a szüleiktől némi alap tőkét, eladták a zsigulit, amit apám nyert egy vetélkedőn fődíjként miután kiutazgatták magukat az országban, vettek fel hozzá hitelt és elkezdtek sorházat építeni terv alapján, kalákában a leendő szomszédokkal és családjaikkal. A nők és asszonyok főztek, fugáztak, téglát hordtak, ahogy a férjeik, mikor ki melyik munka közelében volt. Felépültek a házak, jöttek a gyerekek, a nők tradicionáliskodtak a házban a gyerekkel, a férfiak ugyan ezt, a házon kívül melóban, másodmelóban.

A lakótelepen mindenki ismert mindenkit, az ajtók nem voltak zárva, a többségnél este se. Biztonság volt, nem erőszakoltak, raboltak ki vagy vertek meg senkit, jó ismerősök voltak, együtt építették fel amiben éltek egymásnak, egymással és egymásért. Bárki rászólhatott bárki gyerekére, ha nagy cigányságot csináltunk, bárki elővehetett minket és vitt a szüleidhez vagy szólt mit csináltál. Nem igen volt bünti, sarokban állás meg nagy lelkizések a dologról, egyszerűen apám hóna alá csapta a szerszámait, a másik kezével megfogta a kezem, elvitt oda ahol kárt csináltam, legyen az egy betört ablak, kiszaladt fóliasátor vagy egy letaposott ágyás. Becsöngetett, rámszólt, hogy illően kérjek bocsánatot, majd munkához láttunk. Így tanultam emberséget, kisebb-nagyonb javítási munkálatokat, mire való egyébként amit elcsesztem, hogyan működik és miért ne tegyem tönkre...de más miatt is jó volt ez a gyakorlat. Egyrészt letehettem ténylegesen a bűntudatot és a szégyent, igazi megbocsátást kaptam és bármilyen cigányságot is csináltam, nem éreztem késztetést hazudni róla (ez az iskolaközösségben jött később sajnos).

Anyám volt az az ember, akinek a világon a legtöbbször tették fel a kérdést, hogy "miért"...a középső neve valószínűleg google volt. Mindig a seggébe voltam, bármit is csinált. A ponty pucolástól a kertészkedésen át a varráson keresztül a főzésig mindenben. Igaz apámmal is eljátszottam ezt, csak vele ritkábban ment, mert sokat fusizott. De általános 7. Osztályig nekem csak matekot meg németet kellett tanulnom, meg ugye írni olvasni, minden mást biosz, földrajz, töri, fizika, technikai ismeretek...földrajzból országos 10., bioszbol meg 3. voltam tanulmányi versenyen. De ez nem arról szól, hogy mekkora ász vagyok, már azzal elégedett lennék, ha fele akkora lennék, mint ők. Ez a komment róluk szól. Két konzervatív emberről, ahol tradicionális szerepek voltak, egy virnyogást nem hallottam egyiktől se, egyszer nem hallottam őket veszekedni, baxogatni, leszólni egymást szóval minden volt ez, csak nem toxikus. Totál más lett volna a gyerekkorom, totál más lettem volna én is, mint ahogy lettem is a korai haláluk után a saját hibámból. Voltam nagyon lennt, anyagilag, emberileg, egészségileg, mentálisan, de összekaptam magam. A szó szoros értelmébe véve egyedül, mert a gödör alján már csak azom maradt jóformán amit tőlük láttam. Egymásért vagy csak úgy kitartani és nem feladni, míg vége nincs a dalnak és jobbra fordult az életem, mert már van kikért, kikkel és van miért csinálni.

Ja az lemaradt, hogy az a légkör tapasztalatom szerint nem volt toxikus. Még 2004-2010-11 környékén is elment egynek, utána kattant valami. Onnantól jött, hogy aki pöcsös, az zsákosember, amúgy is here, biztos pszichopata stb, aztán egy ismerkedésnél ebből a skatulyából indultál, hiába trécseltetek már első kávé előtt már egy hetet online.

Na ez a toxikus. Es sajnos mindenki csinálja már ahogy nézem, csecsemőtől az aggastyánig.