Miért jó feministának lenni?

"A helyes PUA hozzáállás azonban ez: a hibáimból tanulok, és legközelebb már nem követem el azokat, így esélyes, hogy kevesebb visszautasítást kapok."

Ez a szociális tanulás. A termèszetes szocializáció, ha úgy tetszik.

Ez akkor egy jó közösség volt. Bár tartom, hogy ugyanerre képes bámrely szociális közösség.

Az alapján, amiket róluk olvastam, neked akkor szerencséd volt. Sok PUA tanácsadó, csoport stb. tapasztalat az volt, hogy "ezt, meg ezt csináld és nyersz". Technikát tanított, nem fejlesztett. Az meg egyenes út a bukáshoz.

Jó olyan sztorit is olvasni erről a szerveződésről, amikor haszna volt, nem csak natur pénz lehúzás.

Feministának lenni nem jó, hanem szükséges. Nőként előbb-utóbb tapasztalni fogod, hogy más szabályok vonatkoznak rád, mint a férfiakra, és ha ezt fel is tudod ismerni (sajnos sokan nem szokták, és ahelyett hogy a problémát okolnák más nőkbe állnak bele, ez is a társadalmi rossz beidegződést rejti; vagyis, hogy a rendszer szintjén jelenik meg a szexizmus), akkor rájössz, hogy ez nem jó. Nem nagy dolgok ezek, hanem picik, láthatatlanok (gyakran láthatatlan munkának is nevezik a nőkre háruló, nem fizetett, nem elismert gondoskodással és háztartással, gyerekneveléssel kapcsolatos terheket).

És itt ezer példa van, például, hogy a nő karrierje kuka, mert otthon gondoskodik a férfiról, vasalja az ingét, neveli a gyerekeket. Ez kedves gesztus ugyan, de az ő saját vagyona nem gyarapodik, egy válás esetén ott áll majd 10 év lyukkal az életrajzában és megtakarítás nélkül. Na akkor már gáz. Akkor van az a helyzet, amikor a munkahelyen van egy üres pozíció és egy nő egy férfi jelentkezik és a nő ellen ott áll az érv, hogy nagy valószínűséggel szülni fog pár éven belül, szóval inkább vegyük fel a férfit. Én nagyon szarul éreztem magam, amikor ezt hallottam több gyerekes anyukák szájából. Akkor olyan is van, hogy bár érzel egy pici igazságtalanságot, tudod hogy egy bátor férfi már megjegyezte volna, de te még őrlődsz. Azért mert ha nem jelzed, akkor megalkuvó vagy és azért kapja a férfi a jobbat, de ha jelzed, akkor "femmináci" vagy és visszaélsz a meetooval. Eleve nem értem, hogy lehetne ezzel visszaélni, amikor többnyire (ez elmúlt év pár nagy botrányát leszámítva) nem történik semmi, csak az áldozatot éri a retorzió, a megvetés, a fenyegetés és a kirúgás. Persze minden fehér férfi kollágám retteg már a nőktől, mert látta a TV-ben, hogy 2 szexuális zaklatót jogosan elítéltek. Gondolom akkor ez azt jelenti ők is azok, mert másképpen nem értem mitől félnek.

Összességében minden egyes rohadt dologban kettős mérce van. Legyek egyszerre kedves és gondoskodó, de kemény tárgyalófél is. Ha bármi is sikerült, akkor biztosan széttettem a lában és büszke vagyok rá, hogy nem vagyok tehetséges semmiben, csak szerencsésnek születtem és lyuk van a lábam között. Senkit sem érdekel, hogy keményen, lehet hogy a férfiaknál keményebben küzdöttem, csak hogy elindulhassak egy állásért, egy projektért, mégis a férfikollégámhoz fog az ügyfél beszélni, mert biztos ő a főnök. Szólhatnék persze, de nem akarok kiállhatatlan picsa lenni.

93: ezt én is megtapasztaltam többször is. A poénon is jobban röhög egy társaság legtöbbször, ha férfi mondja és hangosabban...

Nekem azzal van gondom leginkább az ilyen "kicsi, alattomos, társadalmi, köznapi szexizmusokból", amikor egyszerűen több szabály van rá, hogy nőként hogyan viselkedhetsz. Ha releváns témában "megdicséred magad" vagy csak simán tisztában vagy az értékeiddel, akkor egós vagy meg nem vagy nőies... a férfi akkor is istencsászár, ha ezerszer beképzeltebben beszél az eredményeiről, értékeiről. De pl. az is eléggé szíven ütött, amikor Kormos Anettet az első pár Showder Klub-os fellépése után össze-vissza gyalázták kommentekben, hogy milyen undorító dolog anyaként a gyerekeivel viccelődni... kb. 2-3 adással később Aranyosi Péter durvábban fikázza a saját gyerekeit, és akkor semmi ilyen reakció, sőt ugyanaz a felhasználónév hergeli, hogy hú, ez volt az eddigi legviccesebb, csak így tovább...

Én a munkahelyemen látok sokszor kettős mércét.

Ha egy női vezető hibázik vagy inkomoetens, akkor biztos "felszopta magát". Ha egy férfi vezető ilyen, akkot pusztán elkönyvelik, hogy igen, ez egy alkalmatlan ember.

Ha egy nő feszült vagy konforntatív, akkor megjött neki és amúgy is, milyen szar nőkkel dolgozni. Ha egy férfi ugyanilyen, akkor meg simán tudomásul veszik, hogy rossz napja van.

De egyébként nem lenne becsületes eltagadni, hogy a folyamatos kettős mérce a férfiakat is gyakran negatívan érinti. Erre is sok példát lehetne mondani.

Vannak ezek a társadalmilag berögzött sztereotípiák is amiktől falnak megyek. Teszem azt egy nő nem lehet jobb, ügyesebb játékos akár ps akár pc vonalon, ne játszon lövöldözős játékokkal az férfidolog. Rendesen kiutálják a nőket.

Múltkor láttam egy videót a faszi készített egy jó tartalmas bablevest, volt benne minden ami kell füstölt hús, aztán úgy konferálta fel a videót hogy egy igazi férfiaknak való levest készít. Csak mosolygok az ilyeneken, nőként kétpofira betolom a hasonló ételeket, a férjem meg a csirkemell vonalon mozog inkább. Nyilván ezek ártatlan példák ha azt nézzük, de a sok ilyen apró megjegyzés már össze tud gyűlni az emberben az évek alatt.

Munkahelyi dolgokkal Dunát lehetne rekeszteni.

Pl. olyan munkahelyen, ahol nincs titkárnő, doszt is a fiatal, csinos kolleginákkal főzetik a kávét, ha jön vmi fejes, pedig az ő pozíciója sem alacsonyabb, sem a férfiaknak, akik benn ülnek... sőt van ott pár hímnemű gyakornok is.

Ha nőként sikert akarsz elérni a munkahelyen, akkor keményebbnek kell lenned, mert ha ilyen "tipikusan nőiesen", kedvesen, lágyan, mediátori módon állsz hozzá, akkor nem vagy elég talpraesett, de ha meg átveszed a férfiak módszerét, akkor ugyan sikert érhetsz el esetleg, de a hátad mögött kibeszélnek, hogy tank / buldózer vagy, nőietlen, sajnálják a férjedet anélkül, hogy ismernék :D.

Persze, van kettős mérce a férfiak felé negatív módon is, de azok kevésbé kérdőjelezik meg az intelligenciát és a kompetenciát.

Ja, még egy dolog, amit sokan normálisnak vesznek, de baromi gáz... amikor vki elkezd ilyet mondani, hogy "jó férfi logikával kikövetkeztettem".

Miközben azért, tegyük a kezünket a szívünkre, ismerünk rohadt sok férfit, aki a logikus gondolkodástól fényévekre áll...

Én azt bírom, hogy minden konfliktus oka, ami női főnökkel történik, csak és kizárólag a szóban forgó főnök neme lehet.

Teljesen mindegy, hogy miről van szó, mindegy, kinek van igaza, mindegy, hogy ezer másik helyzetben is megtörténik ugyanaz, sőt esetenként a egy-egy férfi reagált már hevesebben ugyanarra a dologra... Akkor is "nőifőnök".