Férfiak! Mi volt az oka, ha nem jöttél össze valakivel, aki szerette volna és neked is tetszett?

Szerintem is jobb a hidegzuhany mint fölöslegesen ábrandozni egy klasszisokkal vonzóbb partnerről. Ha annyira jó egyedül, miert írod és emeled ki az x -edik kérdést a témában?

Az ok az volt hogy nekem nem kell mindenki barátnője

Nem, sose ismerkedtem célzottan. Csak időnként megismer az ember új embereket. Nem jöttem össze az illetővel, én ugyanúgy lapitok, mint te, de nekem tényleg olyan akadály van, ami miatt nem léphetek:házas vagyok. De én megtettem az első lépést: válni fogok!

Én voltam így hogy valakiről nem tudtam gondolatban leszállni mikor rövid de heves udvarlás után egyik pillanatról a másikra érthető magyarázat nélkül elhagyott, úgy hogy búcsúzáskor is nyitva hagyott egy ajtót. Utána még hitegetett is jó ideig, találkozókra hívott aztán mindig eltűnt. Végig reménykedtem, nagyon ki voltam készülve, és más férfi nekem se kellett, gondolni se tudtam másra, hiába erőltettem. Aztán pszichológus segítségevel tudtam őt szembesíteni a kérdéssel hogy tulajdonképpen mit akar tőlem. Próbált kitérni a válasz elől, de nem hagytam, aztán csak kijött a száján hogy semmit. Percek (!!) alatt el tudta őt engedni a lelkem. Olyan szintű fordulatot sosem éltem meg szerintem magamban. Egy év szenvedés után egészen hirtelen el tudtam engedni és soha többet nem érdekelt egy másodpercig sem. Nagyon röviddel később megismerkedtem valakivel és kapcsolatom lett, majd az életem is máshogy alakult mert már nem ragaszkodtam ahhoz a helyhez, ahol ez az illető is lakott és elköltöztem, más életvitelbe kezdtem, tovább tudott gördülni az életem abból a megrekedtségből. Már többmindenben megfigyeltem, hogy ha valódi lépéseket teszünk, vagy elengedünk dolgokat, súlyokat, iyenkor úgy működik a lélek hogy egy döntés beindít folyamatokat, amitől nagyon meg tud változni az életünk, úgy, ahogy nem is gondoltuk volna. Most nem érzed a súlyát, mennyire fogva tart téged ez az érzés, az életed több területén, mert annyira erre fókuszálsz, és azt hiszed, ezen kívül nincs semmi. De ha el tudod engedni ezt a káros ábrándot, ezt az önkorlátozást, akkor nagyon jó életed tud lenni, és csodálkozva fogsz visszatekinteni, hogy mennyire félrenézted a dolgokat, félreértetted önmagadat. Egy ilyen bejegyzéstől mint az enyém, ezt nyilván nem fogod megtenni, mert meg nem tartasz ott, foggal-körömmel ragaszkodsz ehhez az élethazugsághoz. Mégis azt tanácsolom, legalább próbáld meg belátni hogy így nem szabad leélni egy életet, bálványimadóként, mert tényleg, ahogy valaki írta, a lelkednek ez nem jó. De ha legalább egy picit engeded, hogy más gondolat is beférkőzzön az agyadba, mint ez a rögeszme, az meg fog érni benned és fejlődni tudsz, ami elvezethet a felszabaduláshoz.