Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfiak! Mi volt az oka, ha nem jöttél össze valakivel, aki szerette volna és neked is tetszett?
Szerintem nagyon egyértelműen pozitívan fogadtam minden közeledését. Ennél jobban nem tudom bátorítani, azért ennél jobban már nem szeretnék magamból hülyét csinálni. Szerinted, hogy kell reagálni, hogy bátorításnak vegye?🙄
Megkérdezni nem tudom, mert függő viszonyban vagyunk, én függök tőle. Ő viszont nyugodtan megkérdezhette volna. De mindegy, mert már "letiltott".
Ne haragudj kérdező, de ezt te nagyon félrenézted. Olyan láttál bele, ami nem volt ott sosem. Ha akart volna, már vagy 10X kivégzett volna az ágyban.
Én a magam részéről tényleg szívből sajnálom az olyan embereket, akik a realitások talaját elhagyva valamiben reménykedtek, majd arcon landoltak.
Rendben, akkor valószínű csak reménykedtél, beleláttál dolgokat.
Azért ez szituációfüggő is, de általában valóban elég az, ha nyitottan, kedvesen reagál a nő. Mondjuk megint online példa jut eszembe, de ha a pasi rám ír, én kedvesen belemegyek a beszélgetésbe, ő viszont húz egy falat és a beszélgetést lezárja azzal, hogy nem ír többet, akkor az elég egyértelmű jelzés. Volt ilyen férfi az életemben, meg is lepett, mert olyan szituációban írt rám, ami egyértelmű közeledésnek minősült. Én kedvesen, nyitottan reagáltam, de nem vittem túlzásba, mégis félbemaradt, mert ő nem írt utána. Később is lett volna lehetősége velem chatelni, de húzott egy határt és ezt jól éreztem. Utána már like-olgathatott, szívecskézhetett nekem bármit, nem mertem többé nyitni. Tény, hogy nálunk ott volt az is, hogy házas vagyok és bár el szeretnék válni, ez nem olyan egyszerű.
43. Ismerős szitu, csak én ffi oldalról éltem át ugyanezt. Még a felállás is ugyanolyan mint a tiéd! :) Én nem hiszek a netes ismerkedésben, mert személytelen, piszkosul alacsony a bekerülési küszöb, nincsenek meg a rezgések, mindenki túlgondolja a másikat. Inkább a fantáziájára hat az embereknek, pont ezért van az, hogy hiába a hosszas levelezés, hiába a fotó csere, élőben szinte mindenki csalódik. Hajaj, mennyi ilyen történt már velem is. Elképzeltem egy ideális nőt, amit a valóság lerombolt. Többször is. Vagy fordítva. Egy találkozó inkább tragédia, mint jó érzés. Hát nem is úgy nézel ki, hát azt hittem izmosab vagy, magasabb vagy, vékonyabb vagy, szebb az arcod, azt hittem jobb a kisugárzásod. Arra már gondolni sem merek, mi lett volna ha szexre került volna sor. Ez az ösztönlények birodalma, akinek nulla az önkritikájuk, nulla az értékrendjük, akik ha még úgy is néznek ki mint egy hányás, akkor is előadják magukat, akiknek tök mindegy ki a partner, csak meg lehessen dugni. Végül is, ezekből van több.
Akkor még mindig jobban jártál, ha csak a levelezés maradt abba, mintha találkoztál volna vele, és ott látod rajta a csalódást.
De ha nem tudjátok, akkor mi alapján állítjátok határozottan, hogy én láttam bele?🤷 Azt hittem, tudtok valami konkrétumot, ami alapján így meggyőződtetek.
Nyilván az is benne van a pakliban, hogy sose jöttem be neki, de arról nem fogok kérdést kiírni, hisz akkor egyértelmű, hogy azért nem jött össze velem.
44-es, nem, én nem igazán szoktam online ismerkedni és vonzalomról se beszélnék soha első találkozó nélkül. Nálam ez személyes ismertség volt, de nyilván neten is kommunikáltunk. Nem csalódhattunk semmiben, csak egyszerűen nem tudtam eldönteni, mit akar azzal az üzenettel, van-e jelentősége vagy nincs, ha kedvesen reagáltam, nem akarta továbbfűzni a beszélgetést...Élőben még jobban ott volt a fal. De mondom, a dolgot bonyolítja, hogy gyűrű van az ujjamon.
Kérdező, 43-as vagyok. Én eddig mindig odaírtam, hogy lehet ez is, lehet az is. Azért írtam, hogy függ a szituációtól is. Nem tudom, te mennyire bátorítottad, mennyire voltál egyértelmű. De azért azt elég nehéz elhinni, hogy valaki 10 év alatt nem találja meg az utat a másikhoz, ha igazán akarja.
#48! Az én feltételezésem szerint nem akarta. Eleinte lehet, hogy nem bátorítottam eléggé, mivel, mint azt hiszem, már írtam, nem ismerem fel a jeleket. Pont azért, mert annyira ügyelek arra, hogy nehogy csak én lássam bele. Másoknál jobban felismerem, de aki érdekel, annál soha. Ez mindig is így volt, minden barátom szerint "jelvak" vagyok. Utólag meg mindig kiderült, hogy tényleg voltak próbálkozások, csak én nem vettem észre. Nála pedig az volt, hogy lett párja. Olyankor nem foglalkozott velem semennyire nyilván. Nagyon korrekt, hűséges típus. Aztán amikor vége lett, megint. És így tovább. Közben sokszor, sokáig nem találkoztunk.
Az én elméletem szerint nem akar velem kapcsolatot, mert öregebb vagyok nála. Annyira, hogy erősen érinti a gyerekvállalás kérdését is. Mondjuk úgy, hogy én az utolsó utáni pillanatban vagyok. Ezen kívül a közvélemény se nézné jó szemmel a kapcsolatunkat. Szóval szerintem eldöntötte, hogy nem lesz semmi. Na, de én mindig is öregebb voltam és ez így is marad. Csak egyre öregebb. Ha kizáró ok, megértem. De akkor miért ad mindig reményt?
Mert élvezi azt hogy még mindig ott van a gondolataidban, és bármikor leakaszthat amikor kedve szottyan hozzád.
Sajnos ez van, bárcsak ne így lenne.
De te is tudod, aki akar, az jön, keres, és akar téged. Keresi mi jó neked, adni akar.
Esetleg még az lehet, hogy mindkettem odavagytok egymásért, hasonlóan visszafogottak vagytok, és így soha nem fogtok igazán egymáséi lenni, mert mindkettőtök a másikra vár, hogy lépjen.
Aztán a görcsös erőlködés miatt nem megy a dolog, plátói marad.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!