Léteznek szellemek vagy kísértetek?

Először is, igen, LÉTEZNEK!

Másodszor, bizonyított tény, hogy az ember lelke ki tud szállni a fizikai értelemben vett testéből.

Harmadszor meg, egyszerű fizika az egész, amit már általános iskola 6.osztályban megtanult mindenki: az energia NEM vész el, csak ÁTALAKUL!

(Testvérem súlyos beteg volt, 40 fokos lázzal, fuldoklott,amikor egyik pillanatról a másikra megpillantotta,a saját szemével látta a már 3 éve meghalt Dednagymamánkat. És igen, Hittem neki. Azóta is emlegeti, pedig ennek már 2 éve..)

Vannak, és teljesen normális, hogy léteznek, semmi különös nincs benne, én erről csak egy szokásomat szeretném elmesélni...

Nos, minden évben a halottak napján az emberek kivonulnak a temetőkbe és gyertyát gyújtanak, nos én azt olvastam egy régi könyvbe, hogy azért van a gyertya, hogy azon a napon a halottak szellemei visszatérnek meglátogatni az élőket...

Ezt én úgy értelmeztem, hogy ha a szellemek hazajárnak, akkor jobb szeretnék, hogy a régi otthonukban legyen a gyertya, vagy legalább is ott, ahol az lakik, akihez visszajönnek, ezért én minden évben, halottak napján este meggyújtok egy mécsest és a nappalimban elhelyezem, érdekes élményekben gazdagok szoktak lenni azok a napok, hihetetlen, de elképesztően furcsa dolgok szoktak történni...

Igazán érdemes kipróbálni, ezáltal győződtem meg róla, hogy szellemek igen is vannak.

Életemben eddig két ilyesmin voltam, az első egy asztaltáncoltatás volt, de ott túl sokan voltunk (a fél osztály), és én nem ültem az asztalhoz. Tény, hogy le-föl járt a lába, és kopogott is, bár egy srác utólag bevallotta, hogy ő próbálta befolyásolni. Viszont az is igaz, hogy eleinte eltalálta "az asztal" hogy hány gyufa van a dobozban, él-e még akárki nagymamája, stb,stb, és aztán adott néhány rossz választ, majd nem mozdult, és mikor megkérdezték, mi a baj, az eldöntendő kérdéseke kikopogta, hogy nem akar válaszolni, mert valaki olyan ül ott, aki nem hisz benne...brrrr itt azt hiszem abbahagytuk az egészet.

A második alkalom egyetemen volt, hajnalban egy füstös koliszobában, könyv, kulcs, kötél vagy efféle kellékekkel. Ott már én is tartottam az ujjammal a kulcsot, és tényleg magától fordult, mégpedig egyszer olyan hirtelen és nagy lendülettel, hogy kiesett a kezünkből (azaz lecsúszott az ujjunkról) .. azt hiszem azt kérdeztük, hogy ő rossz szellem-e.

Szóval, bár egyik sem volt igazán félelmetes élmény, megmaradt bennem utánuk egy kis szívdobogás és a növekvő kíváncsiság.