Szerintetek ha meghalunk mindennek vége lesz? Soha sem fogunk többé létezni?

"S a végén szembesültem azzal, hogy a lélek tovább létezik a halál után és vissza tér a teremtő energiához a Föld szívébe. De innentől csak elképzeléseim vannak"

Mint mindannyiunknak. Ezért kutatjuk. A baj az, hogy te elutasítod mások feltételezéseit, beleértve azokat is, amelyek már a feltételezésen is túl vannak - mondjuk úgy, hogy a valószínűségük jóval nagyobb, mint a többi elképzelésé. Nem az a lényeg, hogy mi milyen eredetű - hanem az, hogy mi igaz. Lehet, hogy éppen a hinduk éreztek rá annak idején (legalább bizonyos szinten)? Nem tudom, mennyire függ ezzel össze, de tudni kell, hogy a hinduk a legintelligensebb emberek. Ettől függetlenül tőlem azt hisznek, amit akarnak, én is a tudomány talaján nőttem fel, számomra többet mond sok egybecsengő beszámoló bizonyos szintű kísérletezéssel alátámasztva, mint bármilyen monda- vagy hitvilág.

"attól tartok hogy ott megszűnik egyes Önmaga lenni, mert részévé válik egy nagy Globális energetikának"

Esetleg Ő volna a Forrás?

OK, de miért egyértelmű, hogy a földi élet után a lélek visszatér az eredeti állapotába? Miért ne szerezhetne máshol is tapasztalatot? És miért létezhetne csak egyetlen alkalommal a Földön? A földi élet olyan sok lehetőséget nyújt, amelyeket egy élet alatt aligha lehet megtapasztalni. Persze ez csak logikai okoskodás, nem érv, de el lehet ezen is gondolkozni.

"ha abból indulunk ki hogy a lélek képes volt kiszakadni a testből, gondolkodni, látni, hallani és fénysebességgel bejárni a világunkat (az én esetemben kb 42 esztendőn keresztül játszottuk Én és a lelkem ezt a fantasztikumot."

Elhiszem neked. Viszont szerinted TE ki vagy? A lelked, az egód? Esetleg valami/valaki más?

Tudod Antimod úgy tapasztaltam meg, hogy a lélek amíg a testben van, olyan mint halk gondolat, mint valami lelkiismeretet bennünk, valami ami vigyázni szeretne az életünkre. Igaz van amikor a jó-szándékával,ártani is képes a nagy segíteni akarásával.

Amikor viszont kiléptem, akkor a lélek cselekedett, a lélek érzékelt és 10 estből legfeljebb egyszer érkeztem oda ahová én szerettem volna. Tehát minden alkalommal elötte másra se gondoltam hogy mit szeretnék megtekinteni --de nagyon ritkán sikerült, mert öntörvényű attól a pillanattól kezdve ahogy elhagyta a testet. Persze az is lehet mert a gondolati energia hihetetlenül gyors, tehát mire megtörtént a kilépés már tovafutott az a gondolat, vágy, cél, amit az ÉN-em szeretet volna.

A kérdésed Antimod összetett

"""Esetleg Ő volna a Forrás?

****Igen, valamikor két isteni energia alkotta az életet.de csak az egyikhez tér vissza a lélek (amit az ember Istennek nevezett el megsejtve) és általa nagyon erőssé lesz és halhatatlanná.

"""OK, de miért egyértelmű, hogy a földi élet után a lélek visszatér az eredeti állapotába? Miért ne szerezhetne máshol is tapasztalatot? És miért létezhetne csak egyetlen alkalommal a Földön?

**** Először is az élet annak köszönhetően élő eleven és tudatos, mert az első életekbe önmagukból adtak a teremtő erők, másképp nem tudták volna megalkotni.

Na már most minden élet átörökíti a lélek csiráit" az utódaikba és együtt növekszik a magzat majd a gyermek a két lélek-energia szálrendszerével- majd mikor ott az idő ők is átörökítik a saját utódaikba-- amig saját maguk megöregednek az egyik lélek kialszik mint gyertya lángja a másik kilép a testből és visszatér oda ahonnan eredt minden élőnek valamikor a lelke ez által válik egy hatalmas, tudatos isteni Globális tudattá.

Olyan hogy bele menjen egy poci testbe amit a reinkarnáció mesél, az képtelenség, mert eleve nem túrhat ki egy élő pici lelket, - a másik ha nem tér vissza a Földünk szívébe az isteni energiához a valóság nagy feszültségű terében a lélek megsemmisülne, mivel hiába egy felnőtt lélek még is a feszültsége kevesebb, mint egy ceruza elem, ott a Föld szívénél is apró fényrészecskék fogják először körbe és erősítik fokozatosan valószínű a sugárzásukkal és csak azután lesz képes belépni

""""A földi élet olyan sok lehetőséget nyújt, amelyeket egy élet alatt aligha lehet megtapasztalni. Persze ez csak logikai okoskodás, nem érv, de el lehet ezen is gondolkozni.

**** Igazad van rengeteg csoda van a földi életben, de tudod megélni, végig élni olyan, mint az a cukorka, amibe nagyon sok keserűt is kevertek az élet maga mert kiszolgáltatott és esendő, és az emberi fajunk még többet tett bele ezekből a keserű pirulákból és amikor leéli az ember az életét, egy idő után bármilyen szép is volt, akkor is sajnos belefárad maga az élet, a test.

"""" kérdezted --"ha abból indulunk ki hogy a lélek képes volt kiszakadni a testből, gondolkodni, látni, hallani és fénysebességgel bejárni a világunkat (az én esetemben kb 42 esztendőn keresztül játszottuk Én és a lelkem ezt a fantasztikumot."

""""" szerinted TE ki vagy? A lelked, az egód? Esetleg valami/valaki más?

Egy ember vagyok a sok közül, nem több, mint más. De elég korán igyekeztem megtanulni mi a helyes és becsületes, s lehetőleg a mások hibáiból okulva.

Az hogy volt egy fantasztikus képességem, azért soha nem úgy vettem hogy én vagyok magam a fantasztikus nem

Tudod hiába van valakinek lelke és belső halk hang ami jóra inti, ha ő az Én nem hallgat rá

Az előbb megakadt a nem tudtam befejezni el kellett menteni Antimod.

szóval ki vagyok azt kérdezed? Egy ember, aki valószínűleg vagy genetikai hiba miatt vagy egy kisgyermekkorban elszenvedett baleset miatt olyan képességű lett amilyen, fantasztikus képesség, de tudod meg volt ennek a sötét oldala is.Mert bizony épp azért hogy értsem a képességeimet kísérleteztem majd amikor már értettem használtam, nagyon is, majd nem belehaltam a kíváncsiskodásomba és a gyógyításokba. S tudod ami a legrosszabb, hogy minél többet használtam a lelkemet annál nyitottabbá lett és már a villamoson is gyógyítottam, beleéreztem a mellettem álló emberbe hogy pl rákos, vagy megéreztem a komás fájdalmát elég volt hogy hozzáérjek, vagy felriadtam, hogy valaki magához tért egy koporsóban és borzalmas volt, mert nem tudtam segíteni rajta. Vagy a fiam disszidált de még nem tudtam a cimét, viszont láttam ahogy egy falat öklöz kétségbeesésében, és tehetetlen voltam, mert akkor még nem lehetett kiutazni. Se keresni.

Legyengült a szívem a beteg emberek érzékelésétől és gyógyításától, sorvadt a két karom és 38 kg lettem és ez hihetetlenül gyorsan történt és leszázalékoltak a szívemmel, de nem értették az orvosok miért nem akar működni, hiába vizsgáltak ki a szívsebészeten-- hatalmasak voltak az ereim és egészségesek és egészséges a szív izom is és még se akart működni be az intenzívre ki, majd megint be megint ki és ezt játszottuk egy éven keresztül-- aztán visszaadtam a rokkant nyugdíjamat, kidobtam a gyógyszereimet, és elvonultam a férjemmel olyan helyre ahol csak erdőség volt és csend és egyetlen emberrel se találkozhattam. S elkezdtem önmagamat gyógyítani, úgy mint a klinikán másokat gyógyítottam csak most visszafelé önmagamra hatva.

Szóval semmivel se vagyok több mint más, csak egy túl kíváncsi túl makacs keresgélő

"Szóval semmivel se vagyok több mint más, csak egy túl kíváncsi túl makacs keresgélő"

Köszönöm a válaszod, de attól tartok, kissé félreértetted a kérdésemet.

Az írásaidból úgy tűnik, inkább az egóval(?) azonosítód "magadat" ("Amikor viszont kiléptem, akkor a lélek cselekedett, a lélek érzékelt és 10 estből legfeljebb egyszer érkeztem oda ahová én szerettem volna")? Tehát a lelket mint egy tőled független dolgot érzékeled?

És még egy kérdés: amikor kiléptél és gondolati energiával jártad be a világot, akkor emlékeidnek, "énednek" teljesen tudatában voltál?

50/84 GreatMoel válaszoló pontosan azt érezte meg ahogy levezette a gondolatait, mint amikor én kiléptem a testemből, és visszatértemkor döbbenten végig gondoltam--- hogy azt gondoljuk, hogy a kézzel fogható valóság az a minden-- holott a valóságunk csak egy illúzió-- a lélek számára mindenképp mert egy végtelen színes átláthatatlan, de átjárható Térré válik, bármihez hozzáértem abban eltűnt a karomnak energia szálai, szóval minden átjárhatóvá lett,Úgy mentem át a vaskapun, mint ha ott se lett volna!

Minden csak színes ragyogás, de nem átjárhatalan

pl volt hogy valakinek gyógyító szándékkal megfogtam a nyakát, az illető felugrott és tapogatta ijedten-- mert véletlenül mélyebbre nyúlhattam. (bár ez a kísérlet is volt, az illetőnek azt mondtam, hogy csak gondolattal fogom gyógyítani- és ott várt szépen egy hokedlin pontosan akkor amikorra megbeszéltük..tehát nem volt szándékomban megijeszteni, de eltűnt a kezem véletlenül amikor nyújtani akartam a csigolyáját)

Antimod

"""Tehát a lelket mint egy tőled független dolgot érzékeled?

**** A kilépéskor mindenképp úgy érzékeltem. pl Amikor gyermek voltam intézetbe kerültem, és amikor felébredtem egy köhögésre éjjel holott a hálóban senki nem köhögött, akkor visszadőltem és a következő pillanatban már ott álltam Anyám ágya mellett (TBC je volt szegénynek)na most emlékeztem, hogy megsimogattam, emlékeztem arra hogy a kis kezemet rátettem a mellkasára, és a fuldoklása elmúlt---- még is mikor visszatértem csak őreá emlékeztem a saját karomból vagy kezem fejéről semmi képi adat nem maradt! Soha nem néztem nem álltam meg tükör előtt. Az alsó karomat és a kezemnek energia szálait attól kezdve láttam és emlékeztem, hogy otthagytam a könyvelést és elmenetem ismét tanulni és dolgozni a klinikára 29 éves fejjel- attól kezdve a lélek nem takarta le ezt a látványemléket többet-- de teljes önmagam, akkor se engedte megtekinteni-- de az alsókarom és kezem vonalaiból tudom, hogy miből áll a lélek és hogy az élő lélek aranysárga energia részecskékből áll.

Aztán egyszer amikor szembesültem az isteni energia részletéből megformázott miniatűrnek nevezhető emberi fazont utánzott (3-4 ember magas méretben) akkor láthattam milyen lehet az emberi lélek, de csak holtában hófehér ezüstös fényű energia szálak alkotják. De ez csak azért történt meg, mert kiprovokáltam, túl messzire menetem kíváncsiságomban...!

""""És még egy kérdés: amikor kiléptél és gondolati energiával jártad be a világot, akkor emlékeidnek, "énednek" teljesen tudatában voltál?

***** NEM. Amikor kiléptem minden gondolatom csak arra vonatkozott ahova mentem, amivel, akivel szembesültem nem létezett semmi más se a családom se az életem se a világunk semmi csak az ami elött megállt a lelkem amit figyelt-- ez olyan félelmetes volt tulajdonképpen főleg akkor, amikor még nem értettem igazán-- ezért is keresgéltem, mert nem volt kitől segítséget se kérnem,

Először is a politika miatt, a másik hogy ez olyan nagyon ritka képesség-- hogy nem találtam egy könyvtárvban se semmit,ami ehhez hasonlított volna na abban az időben olvastam el minden fellehelhető vallási szöveget is!

Amikor elkezdtem EÜ tanulni klinikán dolgozni és szembesültem először a halállal, akkor valami megváltozott, már láttam a karomnak vonalait kilépve, és még emlékeztem is rá miután vissza tértem, igaz akkor is egy kicsit megrázó volt, de jobban megértettem hisz középiskolai végzettségem is volt és az eü-ben is sokat tanultam.

Akkor kezdtem az orvosi könyves boltokban keresgélni új és régi orvoslási könyveket igy találtam rá az akupunktúrára és kezdtem tanulni és alkalmazni és miután láttam végre saját karomat, akkor döbbentem rá, hogy az öreg kínai tulajdonképpen a gondolati lélek energiát találta meg, csak épp nem tudott róla. Azóta is szurkálják de a nyugati orvoslás ma se érti miért mitől gyógyulnak meg. --persze csak ha jó az akupunktúrát végző és van hozzá készülék (!) amivel a pontokat érzékelni tudja, mert máskülönben vagy sikerül vagy nem sikerül!

"NEM. Amikor kiléptem minden gondolatom csak arra vonatkozott ahova mentem, amivel, akivel szembesültem nem létezett semmi más se a családom se az életem se a világunk semmi csak az ami elött megállt a lelkem amit figyelt"

Ez azért érdekes, mert emlékszel rá, és a leírtak alapján valamelyest befolyásolni is tudtad, mi történjen. Valamiféle kapcsolat kellett, hogy legyen a lélek és az "éned" között. Meg tudod fogni/fogalmazni, hogy mi lehet ennek a kapcsolatnak az alapja?

Tudod Antomod az hogy Én vagyok, létezem, az egy produktuma két lélek energiának-- az agyi idegrendszernek és a gondolati lélek energiának. A kettő által születik az ÉN. Az Én, egy megfoghatatlan és sajnos a mindenkori két lélek energia minősége, épsége, memóriája alkotja, mint személyiséget

ahhoz hogy tudd hogy Te vagy, az vagy úgy tudatosul benned, hogy beleharapsz az ajkadba, vagy mások csipnek beléd.

Hiába van agy-idegrendszeri energia vagy is test-lélek,

Ha nincs hozzá gondolati lélek energia, akkor nem létezik ÉN.

Hiába van gondolati lélek energia, ha nem képes érzékelni önmagát. Így megint csak nincs Én, nincs Ego.

ez olyasmi mint az Alzheimer kor. Amikor az agyi neuron sejtek annyira lepusztulnak,(elveszti az elektromos töltését, erejét, amivel magához húzza szinte a gondolatot.- ha a gondolati lélek eltávolodik tőle, képtelen lesz felfogni még saját ÉN jét is.

De ha elé áll a gyereke és elmondja én a fiad vagyok akkor a gondolati lélek figyel, és csak Ő a lélek felismeri a fiát, de egy pillanatra eltekint, akkor el is felejti, mert a léleknek szüksége van a képi memóriára, vagy a fókuszált figyelemre, egy valamire