Szerintetek ha meghalunk mindennek vége lesz? Soha sem fogunk többé létezni?

109/ Abban viszont igazad van, hogy ha egy holt-lélek itt maradna a valóság Térben, nem sokáig bírná két oknál-fogva se; a test-táplálja energiával erővel, a másik hogy a valóság terében a leheletnyi lélekhez képes nagy feszültségű részecskék elpusztítanák. Ezért kell lemennie a Föld szívéig, hogy ott felerősödhessen.De az Én egyes önmagam valószínűleg csak azután szűnik meg, miután belépett oda... de részemről is, ez csak feltételezés, abból ítélve hogy szinte lenyűgözött,megbűvölt, szinte leszögezett" egy helyre, hogy mozdulni is képtelen voltam, az isteni, nagyon energia. Most kérdés ha a lelkünk is oly erőssé válik? akkor talán kiszakadni is képessé válik?

abban is igazad van hogy semmiféle ítélő akármi nincs, maga az ember ítéli életének cselekedeteivel pusztulásra vagy hallhatatlanságra saját lelkét.

a dicsvágyó emberek lelke nem képes megnyugodni. azokra célzok, kik a versenyszellemet részesítik, részesítették előnyben. okosabbak ügyesebbek akarnak, akartak lenni másoknál. életükben egyszer sem tanúsítottak tiszteletet, megbánást, mert pozíciójukból adódóan nem volt szükségük rá .

nos az ő lelkük ott marad a végtelen valóságban. a gondolat ami belőlük marad, maradt, továbbra is a dicsősség elérésén alapszik. az éntudata megmarad, teret, időt nem tud érzékelni... és ez már a pokol. őrlődik önmagában a végtelenben

107/ ime egy nagyon régi kőtáblára vésett versféle. egész életemben kutattam emberek után átolvasva mindent amit találtam és mit tesz a sors itt kellett valakitől kapnom ezt az infót az interneten-- hogy valaki még is csak élt előttem olyan kíváncsi természettel mint én voltam. S megjárta azt a poklot"

XIII. Smaragdtábla

Élet és Halál kulcsai

Halld a bölcsességet.

Halld a Szót mely élettel telít, és mely elűzi

a sötétséget.

Halld a hangot mely elűzi az éjszakát.

Misztériumot és bölcsességet hoztam gyermekemnek;

Tudás és Hatalom az ősiből előtör.

Vagy nem tudod, hogy minden megnyílik számodra,

ha megtalálod a mindenség Egységét?

A titkok mestereivel, kik a halál legyőzői

és az élet tanítói, eggyé válsz.

Mélyen a föld közepén van a virág

a Szellem forrása, mely megköt minden alakzatot.

Mert tudd, hogy a föld testben él

mint ahogy te is saját alakodban lakozol.

Az élet virága olyan mint Szellemed helye

és a földön keresztül áramlik éppúgy mint a tied saját alakodban;

A földnek és gyermekeinek saját életéből

ad, megújítva a szellemet testről testre.

A Szellem testedet alakítja,

formálja és körvonalazza.

Tudd meg, hogy alakod kettős,

a kettő között egyensúly áll fenn, míg alakod állandó.

Tudd, hogy mikor a halál hozzád közel, egyensúlyod megbomlott.

Csak azért jön a kaszás,

mert az egyik pólus elveszett.

Tudd, hogy az Amenti éltet adó titka

a pólusok egyensúlyba hozásában áll.

Minden létezőnek alak és élet adatott.

Mert pólusaiban a Szellem él.

Nem látod, hogy a föld szíve a kiegyensúlyozója

mindennek mi rajta létezett és létezik?

Szellemed forrása a Föld szívéből jön,

mert alakodban egy vagy vele.

Ha megtanultad magad egyensúlyban tartani,

a föld egyensúlyával leszel egy.

Létezel majd míg a föld létezik, alakot csak vele együtt váltasz:

a halál karma nem jön érted csak mikor a földért.

Alakod addig érintetlen marad,

míg minden forma elmúlik.

Tartsd lángod itt, elméd székhelyén,

míg a halál eljön lelkedért.

Amikor az átkelés állapotában leszel

életed emlékei eléd tárulnak.

A múlt egy lesz a jelennel.

***

Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái című írásról tudni kell Az álnevet használó szerző a Fehér Templom Testvériségének vezetője volt és állítása szerint a Nagy Fehér Páholy utasítására jutott hozzá a smaragdtáblákhoz, amik tartalmát lemásolta és lefordította, majd az ezredforduló közeledtével nyilvánosságra hozta.

Tizenkét aranykeretes, smaragdzöld tábláról van szó, amiket eredetileg egy Thoth nevű beavatott pap vitt magával egy űrhajó fedélzetén Atlantiszról, annak elsüllyedése előtt Egyiptomba (kb. 13000 évvel ezelőtt). Ott őrizték őket a Nagy Piramisban, míg Kr. e. 1300 évvel a papok elvitték őket (vitorláshajón?) Közép-Amerikába, a mayákhoz, valláspolitikai okokból.

Amikor megérkeztek a spanyolok, a Yucatán félszigeten, a Napistennek emelt egyik templom oltára alá dugták el a táblákat előlük, ahol Doreal a piramis papságának utasítására rájuk talált és 1925-ben visszavitte őket Egyiptomba. Állítólag most is ott találhatók, elrejtve a Nagy Piramisban.

112/ Na ebben is igazad van amikor azt írtad"" a dicsvágyó emberek lelke nem képes megnyugodni. azokra célzok, kik a versenyszellemet részesítik, részesítették előnyben. okosabbak ügyesebbek akarnak, akartak lenni másoknál. életükben egyszer sem tanúsítottak tiszteletet, megbánást, mert pozíciójukból adódóan nem volt szükségük rá . ""

Tegnap néztem a Spektrumot, és híres elméleti fizikusok beszélhettek a mindenségről és más és több univerzum létezésének lehetőségéről. Igaz hozzá tették, hogy feltételezések, de aztán minél jobban belemelegedtek a meséjükbe", mert a végén már az lett, annál hihetőbben akarták előadni... szóval olyan érzésem volt, mint ha egy bigott vallásos mesét hallgatnák

azzal egyet is értettem, hogy lennie kell más univerzumnak is,- hisz valahol a természettörvényei ismétlik magukat az atomi formációtól.

azzal is egyetértettem, hogy a sötét lyukak lehetnek csatornák is két uni. között.

De a végén már annyira elrugaszkodott a fantáziájuk, fizikusokhoz képest, hogy az már számomra nevetséges volt.

A párhuzamos és más dimenziójú világokat,- ők úgy képzelték el és szinte tényszerűen illusztrálták is mértani alakzatokkal-- hogy minél hihetőbb legyen-- szóval kiderült, hogy ha mi meg is halunk itt a Földön, mint mondták szószerint! semmi baj, mert egy párhuzamos dimenzióban még mindig élünk, Te is és Én is, mindenkinek a hasonmása.....

S ha abban gondolok bele mennyi fizetést vesznek fel évente (!) ezért a sóderhalmazért istenazatyám kinyílik a zsebemben a bicska, ha eszembe jut hogy sok család termelő munkát végez, és fillérekből tengeti az életét.

nos és itt van a magyarázata mindannak, amik misztikumokat ébresztenek emberekben. azok a lelkek akik a pokol kapuján átléptek, a törekvés, a dicsvágy hajtotta gondolat, az egybemaradás törvénye által magukba kebelezik mindazon lelkeket akik gyengébbek náluk, de mivel ott a pokolban csak akarat van, egyik energia sem enged önmagából. az energiahalmazok között súrlódási veszteség keletkezik, ami fény, hang, esetleg hőfejlődést idéz elő. ebből származik a lidércektől a gömbvillámig minden természetfeletti jelenség. ahhoz hogy ezt megértsük, túl kell lépnünk anyagi világunkon, az energiahalmazok birodalmába. mert az egész világegyetem energia, és a halmazoknak önálló energiamezejük van. ezek az energiamezők hatással vannak egymásra, ezek tekeredése csavarodása mutat a térben néhol anyagot. el kell jutni odáig, hogy nem az anyagnak van energiája, hanem az energia alkotja az anyagot.

tudom ez nem válasz a kérdésre, de szorosan összefügg vele

#113:

Köszi, mami, sosem hallottam erről. Érdekes.

114/Az előző jól "megaszonta"! Tényleg nagyon jó, hisz ha belegondolunk akkor még szó se volt semmiféle energiáról, atomokról, földünk belső szerkezetéről, a természet növényeivel gyógyítottak, eszükbe se juthatott, hogy egyszer itt fogunk ülni és pötyögtetni egymásnak.

emlékszem gyerekként valami érdekes játéknak hittem a képességemet, amiről jobb nem beszélni senkinek ahogy a szüleim figyelmeztettek-- fiatal felnőttként viszont frászt kaptam tőle- féltem, pedig érettségiztem tehát némi tudás birtokában voltam és még is megrémített.

sok sok könyvet kellett elolvasnom ahhoz hogy végre felfogjam, hogy se nem misztika se nem betegség se nem valami varászlatos dolog, hanem egyszerű elektro-fizikai abnormitás vagyok. S amikor így megértettem többé nem féltem.

a régi kőtáblaíró mibe kapaszkodott nem tudom, de valószínűleg akkor is voltak ember alkotta hipotézisek amiből bátorságot meríthetett, mert csak az képes a Föld szívéről így írni, aki megjárta azt a poklot.

Nem ártana egy okoska geológust is elindítani arra az útra, hogy ne tanítsanak olyasmit amiről halvány gőzük sincs!

116/Azt írtad "de mivel ott a pokolban csak akarat van,"

A félreértés elkerülése véget,- a pokol maga a a Földünk több ezer fokos, izzó láva rétege. ott csak a fénysebességet megközelítő sebességgel lehet áthaladni, ott nincs ideje egy emberi léleknek se akarni, se civakodni, csak vagy áthalad és megússza vagy lassan halad és megsemmisül újra szervetlen olvadt massza anyagnak részévé válva, vagy egy része lesz a gravitációs energiának.

Egy biztos nem ússza meg az, aki nem élt úgy ahogy az élet- törvénye megkövetelte.

Hiába is maradna itt vagy megsemmisülne az univerzumi sugárzásoktól vagy a földi gravitáció rántaná le a földbe, a lávába.

Amikor még kiléptem, állandóan mozognom kellett topogni a lábam energia szálaival. Ha csak egy pillanatra megálltam akkor a pillanat része alatt vagy 8 emelettel lejjebb kötöttem ki, vagy épp egy föld alatti barlangban.

egyetlen egyszer nem kellett topognom-- valahol az óceán tetején álltam a vízen és utólag nem fért a fejembe, hogy hogy-hogy nem kellet topognom? Vagy a víz sajátos elektro- kémiai összetétele tartott fent, vagy ott azon a helyen a nagy tömegű viz leárnyékolta a földi gravitációs erőt. Szóval a lényeg a földi gravitáció szinte beszippantja a lélek-energia fazont

Ezt viszont én írtam, küldöm szeretettel;

Örökkön-örökké.

Mi értelme, bárminek is mit naponta alkottunk,

s birtokló vágyunktól hajtva, güzüként gyűjtünk,

hogy legyen életünkben, ha minden mulandó?

Hisz mulandó a tárgy, miért oly sokat dolgoztunk.

S mikor azt gondoljuk, mindenünk van már,

akkor azt a mindent, cserbenhagyjuk…

mivel mulandó életünk.

Felveti a kérdést; mi értelme akkor az életnek?

Hiába való minden, mit szellemünkkel alkottunk?

Ha jövőnek teremtünk? Miért őrzi agyunk, szellemünk?

Mi célja szellemi életünknek, ha testi valónk,

épp oly sérülékeny, mulandó, mint amit alkottunk?

Furcsa gondolatok ezek, de nem pesszimizmus szülte.

Csak kusza, csapongó, a miértekre válaszokat keresve.

Képtelen vagyok elfogadni, hogy az élet,

ami szüntelen fejlődés, okosok szerint; semmivé válik.

A vallások tanítása szerint; célja egy lehet, Isten.

Ha Isten a végső cél, mit nyernénk vele?

Halhatatlanságot. –

De mit érne a a halhatatlan lélek, ha csak gondolat marad?

A gondolat értékét, a belőle született alkotás adja.

Halhatatlanságunk csak úgy válhat értékké,

ha Isten, nem célunk, csupán egy állomás,

ahol lelkünk kozmoszi törvénnyel, erővel gazdagodik.

Kilépéseim óta érzem, ha lelkem tisztán művelem,

a halál anyagi valómra vonatkoztatható,

mit oly nagyon féltett lelkem,

mert egyetlen földi életét, csak teste által élheti meg.

De létezésem örökre szól, lélekként tudtam, emberként sejtem.

Csak kérdés miképp, és hol valósulhat meg?

Lelkem, mint gondolat, mindent áthatott,

S általa sokkal többet feltételezett… hogy az élet célja,

Istent és önmagát felülmúlva, egy még nagyobb cél felé mutat.

Szembesülve isteni erőkkel, maga volt a fantasztikum.

Mindent elsöprő erejük, nem keltett félelmet,

alázatra nem kényszerültem, lelkem Velük egynek, éreztem.

Velük azonosulva, a végtelent bejárni vágytam,

furcsa érzetként megvalósulása, lehetőségként lebegett előttem.

Reinkarnálódni itt? –mint tanítják…az sem igaz.

Szerelmünk aktusa, nem pusztán gyönyör,

kettőnkből parányi lét egyesül, új életet alkotva,

mint élőnek Teremtés Aktusa!

Fantasztikus Univerzumunk, amely megalkotni volt képes önmagát a semmi porból, törvényekbe kényszerítve,

formázva gigantikus Létét, s alkotóinak,

sok ezernyi változatát.

Keringőzve járják a messzeséget, előttünk haladva,

csillognak csábítón, de csak anyagok ők, mit por, energia,

atomokként formáz.

Örök változás a léte, újat alkot, kiég, darabjaira hullik,

e változó Tér, időtlenségében.

Vagy magas hőn hevülve, csillagként ontja,

életet, halált teremteni kész sugarát, szabadulni tőle? Bolygónak lehetetlen…

de talán nem is akar szabadulni e nászból,

általa ébred létének Lelke, általa

az Egyetemes Tudat, fejlődéstörvénye.

Amellyel Földünk életre kelvén, isteni erejével életet teremtett,de egyetemes törvényen módosítva,

mert az élet, az anyagi léten túl mutat.

Az anyag, érzetei révén,

reakciójával, újat alkotni kész, de önmagát feláldozza.

Az élet már tökéletesebb, ha Újat teremt, önmaga léte változatlan.

Tudata nem csupán törvény alkotta, tovább fejlődni képes,

érzeteit, érzelmekre módosítva.

Az emberi faj tudata ezt is meghaladta, olyan teremtménye Istennek,

kinek értelme, logikája, megvalósítja egyszer,

Isten terveiből is, a legmerészebbet.

Akaratával ledönteni lesz képes az IDŐ korlátait,

s legyőzni, a végtelen Teret.

Mert egzisztenciája végtelen és örök-létre való nyitottsága arra készteti,

hogy az egész Létet, a Totalitást célozza meg.

Így lehet csak képes elérni, hogy az életet, melyet még,

az idő szorítása határoz, annak korlátait ledöntve,

egy új Élet-teremtésben azt,

meghosszabbítani tudja.

A halállal, a legtökéletesebb „megfelelőség”

(correspondentis) alakul ki

az emberi Lélek és Teremtője, Isten között.

S egyszer, sok ezer esztendő multával, ha Földünk

az élet számára már holttá válik, hatalmas Tudatként,

a legtökéletesebb Lelkek fognak távozni belőle.

S valahol a végtelenben, egy új Földön, de

az is lehet, több új Földön megtelepedve,

új életet teremtsenek.

Így foglalva el a végtelenséget,

a még tökéletesebb, Új ember számára.

Múlttá vált földjének minden csodálatos, teremtett élővilágával.

Mind ez csak sejtés, mit lelkem sugall? lehet…

Vagy csak remélem...

Hogy is szólt múltunk szentírása?

„Új ég és új föld” lesz és feltámadás.

Az élet célja, csak az lehet, örökkön-örökké,

újra élni, belakni a végtelenséget,

Emberként.

*

közben bocsi, de meggyet árultam, mert én már eltettem 70 kg magunknak. remélem ha ilyen sokáig állt-el tudom menteni....