Szerintetek ha meghalunk mindennek vége lesz? Soha sem fogunk többé létezni?

Valamiféle kapcsolat kellett, hogy legyen a lélek és az "éned" között. Meg tudod fogni/fogalmazni, hogy mi lehet ennek a kapcsolatnak az alapja?

A kapcsolat, - a gondolat és az érzelem, az a gondolat amelyet Ő" egyfolytában hordozott részecskéin, mint feszültséget, az tulajdonképpen az életben tanult gondolatok is voltam, az Én gondolataim, és az a sok sok izzó poros pontocska, amit a karomon és kezemen láttam, ez valahol szintén az enyém volt, egy rész a test-lelkemből.

Ez a két energia rendszer vagy másképpen lélek rendszer együtt alkotja a testemet, és az Én valómat, e kettő által tudom, hogy nem elefánt vagyok, hanem egy ember.

Közben elkészítettem a nagyobbik unokámnak holnapra a kaját, mert délelőtt együtt tanul valakivel délután pedig hiába tiltakozok, csak diák munkát végez.

szóval hogy befejezzem, a lélek energiákon nem csak ÉN vagyok ott a magam ismereteivel, hanem valahogy sokkal több infó van rajta eredendő törvényszerűségek amit egy energia részecskék alkotta rendszer valószínűleg eleve hordoz önmagán. Hogy is fogalmazzam-- amikor az ember ihletet kap, vagy megérez valamit, intuícióként, akkor valójában valahol belebotlik a saját tudatában, egy eredendően már ott levő, meglévő energetikai infóra. Csupán az első gondolati lökések, ötletek kellenek, és ahogy mondani szoktuk előkerül a memóriából egy logikusnak ígérkező valami, ami eredendően ott volt több milliárd esztendeje!!

amikor valaki zseni akkor tulajdonképpen az agyának olyan részlete erősebb fejlettebb amelyen ott vannak bizonyos képi, hangi stb memók és ha erre a gondolati lélek képes jól logikus formában ráfutni, akkor zseniális gondolatai születnek-- Tehát tulajdonképpen nem valami egyéni érdem a zsenialitás-- abból legfeljebb a szorgalom az ami dicséretes. TEhát én se vagyok egy különleges valaki csupán a véletlen úgy hozta.

Azt mondják a vallások, hogy Isten tanította az embert mindenre, a beszédre is-- holott csak a hangokat és annak motorikus és egyéb kiejtés módját kapta az ember-- beszélni önmagától tanult felhasználva a kapott fizikai adott képességeket-- s ahogy megfigyeltem a Teremtő csupán utánozni igyekezett az emberi hangokat, mintha valami hárfa szólalt volna meg rezgőn a húrokon

Egyébként ha néha más betűt írok azért van mert az én gépem nagyon régi és a betűi tök feketék úgy lekopott. S én még a gépírás szerint pötyögtetek ami nem mindenben azonos ezzel. De hát ezt örököltem a gyerekektől.

Igazad van aaanyke hogy nincs mindennek vége, de tudod nem mindegy hogy mennyit tud ebből az ember, mert naponta hallani lassan hogy egy megölik egymást, kettő, hogy öngyilkosságot követnek el, mert azt remélik hogy majd OTT jó lesz és szép lesz és angyalok várják, vagy épp újra születik... ecetera... és az ilyesmi nem igaz.

Őszinte leszek, soha nem volt szándékomban senkinek semmit elmesélni mind arról, amilyen képességem volt és amivel szembesültem. Részben mert nem olyan könnyű elhinni, elhitetni főleg hogy vannak a vallások.

De az utóbbi időben először is kicsit megtanultam ezt a gépet használni, mert akkor még kisebb unokámat ellenőrizni akartam kivel mit levelezik, mert féltettem-- szóval igy kicsit megtanítottak egy-egy mondat erejéig apránként ha volt rám "idejük"

Na és igy tévedtem el az interneten és döbbentem le azon amit olvastam-- aztán hozzá jött a tv-- hirek és akkor gondoltam meg magamat és kezdtem el bele-bele kotyogni egy egy oldalba és írni egy saját blogot amiben igyekszem egyszerűen fogalmazni és elmesélni mindent amit tapasztaltam ahogy gyógyítani lehet önmagunkat.Mert ha belekukkantunk a videókba elképesztő sok az amit mesélnek és sajnos hazugságokat-- angyalokról meg ennél cifrábbakat is, és akkor ne csodálkozzunk azon hogy nőtt az öngyilkosságok száma.

Miközben ezek hazugságok, az élet egyszeri és megismételhetetlen itt a Földön, és ha egyszer újra születik az is nagyon sokára lesz (!) amikor a Földünk szintén holttá válik. Ezért is vétek eldobni az életet inkább azon kellene lenni, hogy amíg élünk szebbé tegyük, önmagunk és mások számára egyaránt, mert ez az egyetlen életünk van, ami tényleg maga a csoda!

Nem a halál utáni lét a csoda, mert az eredendően energetikai létezés, egy megfoghatatlan valami! Amikor kiléptem ez hiányzott a legjobban, hogy átölelhessem azt az embert akit nagyon szerettem, de az lehetetlen volt. Az élet attól szép, hogy átölelhetünk valamit, valakit, erre az energetikai-lét képtelen, sőt attól tartok még azt is elfelejti ami szép volt ebben az életben.

Antimod az EGO-ról kérdezett-- hát igen a léleknek hatalmas van, úgy érzi Ő" mindennek a része, Ő" egy mindennel, a Földdel, a mindenséggel, amikor kilép. S ezt fogja érezni a holt lélek is, csak hát nagyon rövid ideig, aztán azt hiszem megszűnik, mint EGYES-EGYEDÜLI aki mindent ural,-- érzésével együtt!!

mami: nem állnak olyan távol a témával kapcsolatos gondolataink, mint hiszed.

Csakhogy: miért olyan nagyon biztos az, hogy egyetlen egy emberi életünk van? Miért olyan nagyon biztos szintén az, hogy a ha a te lelked, vagy fogalmazzunk úgy, a hozzád tartozó lélek, amely az ego-val együtt alkotja a te megnyilvánulásaidat, szükségszerűen beleolvad, sőt, "benne is ragad" a Forrásban? Miért ne volna célja az, hogy újra és újra tapasztaljon, ha erre lehetősége van?

Én elhiszem, hogy nem hazudsz. Te miért gondolod azt, hogy mindenki más, aki szintén saját tapasztalatról számol be, és kissé másképp értékeli azokat, szükségszerűen hazudik?

Még egy pont a végére: számos utánkövetéses tanulmányt olvastam halálközeli élményt átélőkkel kapcsolatban, és többszáz/ezer beszámolót. Nagyon sokuk felvetette konkrétan a "reinkarnáció", mint létező és megtapasztalt jelenség létezését (még ha nem is pontosan olyan értelemben, ahogy egyes keleti vallások látják), és a legfontosabb: mindegyikükben csökkent a halálfélelem, ugyanakkor átértékelték/felértékelték saját életüket, és az olyanok is, akik öngyilkosságot kísérelve meg élték át ezt az élményt, nem akartak később öngyilkosok lenni. Az esetek túlnyomó többségére, kilencven-valahány százalékra igaz ez.

Az, hogy magukat reménytelen helyzetben érző emberek eldobják maguktól az életüket az angyalokról és csodálatos túlvilágról hallva, más kérdés, valószínűleg amúgy is hajlamosak lettek volna megtenni ezt, ugyanakkor azt is jelenti, hogy az üzenetből semmit sem értettek meg.

Ha most azt gondolod, hogy nem fordult meg a fejemben az hogy nincs kedvem végleg beleragadni" ahogy fogalmaztál, akkor tévedsz. Sőt azóta, hogy ott álltam a Földünk magja előtt és megtapasztaltam milyen, mire képes és milyen erőssé válhat tőle az ember, egyfolytában az motoszkál bennem hogy miképp szakadhatnák el tőle, hogy többet is láthassak a végtelenségből?

De először ahhoz nagy magas feszültségűvé kell válnom és azt az ember csak általa érheti el.

Ami pedig a klinikai halál állapotának átélését illeti. Valószínűleg van aki igazat mond, de sajnos a többi az ilyeneket másolja. Mert nem mindenki juthat olyan messzire, hanem sokkal előbb visszarántják újraélesztéskor.

Amikor egy lélek megérkezik oda valóban akkor félelemmel telik meg attól amivel szembesül. Akkor a parányi fényrészecskék körbefogják oldják a félelmét és a a halála előtti utolsó gondolatait, vágyát teljesítik vagy amit épp leolvasnak róla" ami szép és miközben ezt az illúziót megteremtik ebben a térben, ami szinte színpaddá változik tőlük, szépen bevonzzák a MAGBA. Tehát az hogy valakit fogadnak a kedves nagyszülők az csak félelem eloszlató illúzió, hogy ne féljen belépni és ne meneküljön el a lélek.

Ezt éltem át én is, azt az illúziót teremtették meg amilyen utolsó gondolattal elindultam. DE! A lelkem élni akart, és mindennek ellenére olyan érzésem volt, mint ha feldühödött volna, fellázadt és rezonált-élő lelkem nem adom" hallottam-- s fordultunk és vissza jöttünk.

az emberi lélek rengeteg információt, emléket hordoz. Ugye itt van a legújabb könyves sztár az amerikai vagy angol idegsebész. Komában volt és azt hinti mindenhol hogy a mennyekig eljutott-- a koma állapotban a lélek és az agy épp úgy működik ha mindkettő meg van. Na most ha a jenki a sebész akkor gyermekkorában nagyon sok vallásos szöveggel is megtöltötték a fejét tehát ott voltak ezek az emlékek-- ha rosszulléte szóval komába kerülése előtt bármi félelme volt a rosszulléte miatt akkor az, mint szorongás is megmaradhat-- mit tesz a lélek?

-- keresni fog olyan képi emlékeket amelyek valamikor szépek voltak a számára nem egy szimpla agysebészeti műtét volt amit ő végzett el, az nem egy felemelő valami. Tehát marad a mesék világa amit gyermekként szeretet.

A másik ha minden ember csak úgy újra születne kezdjük azzal hogy egy gyermeki lelket kellene ki túrnia a testéből. Mert a test együtt van a zigóta állapottól kezdve a lélekkel, aminek köszönhetően élő és fejlődik.

aztán csak képzeld el ha a természettörvénye ezt lehetővé tette volna akkor az új teremtő aktus óta, annyi ember született volna hogy lepotyognánk a Földről vagy éhen halnánk, mert nem volna elég az élelem.

Azt elfogadom hogy van akit az nyugtat meg hogy van menny és vannak angyalok és újra születhet egy jobb életbe, mert ez amit most él egy förtelem--- nem is lenne ezzel semmi baj, csak tudod mi van ha a lélekbe túlságosan beleivódik egy hamis információ-- csak gondolj a fanatikusokra a kemény bigottakra, merre fog indulni a lélek amit beleplántáltak, nem pedig arra, ami eredetileg ott volt a tudatában" S emiatt elpusztulhat, megsemmisülhet.

Soha nem én tanítottam a lelkemet ha nem ő tanította az Énemet és mindig az volt az igaz.

De ha egy káoszt teremtünk vagy csodákat a gondolatainkban, akkor szerintem a lélek teljesen zavarodottá válhat amikor el kell hagynia a testet.

Ezt nem értem. A léleknek, ami a Forrásból származik, miért volna "ellensége" a Forrás maga? Nem ugyanarról a dologról beszélünk voltaképpen? A lélek elvileg nem a Forrás maga, annak egy szikrája?

Amit leírtál (visszafordulás) nagyjából egy negatív halálközeli élménynek felel meg, ami nagyon-nagyon ritka. Ráadásul te sem "haltál meg" eközben, így tulajdonképpen nem értem (és kérlek ne vedd bagatellizálásnak, sértegetésnek pedig végképp ne), hogy miért tartod hitelesebbnek a saját élményedet például az említett orvosénál, aki "csak" kómában volt. Sokan, akik orvosi értelemben biológiailag halottnak minősültek percekig, könnyen elképzelhető, hogy hasonló szintre, vagy akár mélyebbre jutottak nálad, és csak töredékük számolt be negatív tapasztalatokról, a "feloldódás veszélyéről", stb.

Az anyagi haszonszerzés vádjával illeted sokukat, holott - főleg annak, aki HKÉ-ra emlékszik - általában nem számít már annyira a pénz a későbbiekben. Nagyon sokan rosszabb anyagi körülmények közé jutnak, mert pl. feladják üzletkötői hivatásukat, és másokat segítő pályára mennek. Ez nagy számok alapján jelenthető ki, rengeteg tanulmány és összefoglaló kutatás alapján mondom, nem egy-két esetből következtetek erre.

Erre valószínű nem lehet egyértelmű választ adni soha. Én csípőből nem vetném el a halál utáni "élet" lehetőségét, de egy biztos, ha meghalunk ez a jelenlegi életünk véget ér, s ezért ezt mindenképpen veszteségnek érezzük.

Természetes, hogy az ember magyarázatot keres erre, csak az okozza a nehézséget, hogy jelen világunkról, életünkről is keveset tudunk. Nehéz meghatározni, mi a valóság. Mi van akkor, ha jelenlegi életünk egy szimuláció, egy álom, s amaz, a "túlvilág", afféle másik "dimenzió" az "igazi"? Érdekesek a halálközeli élmények is. Megfoghatatlan dolgok ezek. Olyan kérdések, amelyek meghaladják az emberi értelmet, de érezzük, igényeljük, várjuk a magyarázatot.

Azt azért látjuk, hogy az emberi értelem több, mint akár a legfejlettebb állat értelme, beleértve fejlett aggyal rendelkező fajokat, pl. a delfineket. Érezhető, hogy az ember valami nehezen meghatározható többlettel rendelkezik. Mi a lélek? Létezik - e lélek, s mi az? Mi az öntudat? Egy kutya nem rendelkezik vele.

Nem ördögtől való az a gondolat, hogy az öntudat valamilyen, ma még ismeretlen módon fennmarad miután a test már működésképtelen. Úgy, mint egy szoftver, egy adathalmaz, s valahol, azután is létezik.

Sok minden mutat arra, hogy világunk nem lineáris, hanem nagyon sokrétű, időben, térben, jobb szót nem tudok "dimenzióban" lényegesen összetettebb, mint amit mi megfigyelni tudunk. Nem tudjuk mi végre létezik a világ, s benne az ember, van - e, és megérthető - e egyáltalán valaha létezésének az oka.

A hívők magyarázattal szolgálnak eme kérdésekre, de én ezeket túl leegyszerűsítettnek érzem. Azt hiszem a válasz összetettebb. Az emberi agy igen korlátolt. Már a Világegyetem létezése is logikátlan. A nagy semmiben mindenféle égitestek keringenek - forognak, s - egyről biztos tudjuk - némelyeken magukat gondolkodónak nevező lények cserélnek eszmét az egész mibenlétéről. Még az idő szerepét, fogalmát sem tudjuk. Lehet, hogy egész életünk egy tizedmásodpercnyi álom.

Már írtam Antimod, hogy nagyon sok kilépésre volt szükség ahhoz, hogy a lélek és az ÉN is felfogja magát a kilépés megtörténtét és főleg megértse mind azt amit átél. Csak azok értik meg egy bizonyos szintem akiknek lelke, a test legyengülése miatt lassan lép ki így meglátni képes saját testét is csodálkozva, de az hogy ő milyen miképp néz ki az ami a test felett lebeg az soha nem történik meg- ezt is írtam-- mert megrázó lenne nagyon-

Amikor én ezeket az örültségeket elkövettem, akkor mindig visszatértem 10 perc leteltére. A lélek nagyon messziről is figyelemmel kíséri a saját testét amely addig, bizony komában fekszik.

Tudod HakapesziM ördögtől való gondolat már azért se lehet mert nincs ördög ez a vallások kitalációja.

írd be a keresőbe ezt a fejezetet;

19. f. A két csodálatos lelkünk.

Viszont van lélek és bizony a kutyának is van lelke és minden élőnek, és ha már nincs lelke, mert egyik kialudt a másik eltávozott belőle, akkor a test porrá válik.

35. f. Az élet, egy másik élet feláldozása árán, létezhet.

ezt is keresd meg

Ja ezt is kérdezted Antimod "Ezt nem értem. A léleknek, ami a Forrásból származik, miért volna "ellensége" a Forrás maga?

azzal hogy a lélek megérkezik a teremtő energiához ahogy Te fogalmaztad Forráshoz és belép oda, azzal hogy eggyé válik vele rész lesz egy nagy Globális tudatnak energiának és ezáltal esetleg megszűnik mint egyes MAGAM, az nem jelenti azt hogy "ellensége" lenne az életnek. Sőt az emberi lélek is tulajdonképpen teremtő erővé válik ezáltal-- s ha jól értelmeztem, akkor egyszer valahol, ha itt vége lesz a Földnek, akkor az egész kiszakad és elzúg a fénysebességgel egy élhető bolygóra, ahol újra teremti DE már önmagát az élet, mind azzal a tudással feltöltődve amelyet mindenki bevitt a Globális tudatba-- ezt nevezheti az ember joggal isteni, Teremtő Tudatnak.

Remélem jól írtam, mert most nagyon rosszul látok-