Szerintetek ha meghalunk mindennek vége lesz? Soha sem fogunk többé létezni?

Szóval HakapesziM bár szomorú hogy vége lesz az életnek-- de tudod ha vaki sokáig él akkor őszintén? Bele is fárad.

az a sok sok tudás és tapasztalat ami tulajdonképpen értékessé tette az életet nem vész el, mert a lélek energia részecskéin minden ott marad, mint érzelem feszültséggel színezett gondolatok és mit írtam a 100/100 beírásnál ha jól sejtettem meg akkor valahol egy élhető bolygón, újra teremtjük az életet és önmagunkat.

Persze arra semmi garancia nincs, hogy azok leszünk mint amik voltunk, ebben az életben, hisz minden fejlődik amióta az atomi törvények keletkeztek- lépésről- lépésre.

Tudod HakapesziM, én nagyon szeretek élni és nagyon sok minden érdekel még, valamint több hobbim is van. DE! kevesebb az erőm, aztán még két gyermeket is örököltem" szóval... ja és ide szoktam ülni pihenni fizikailag... szóval mindig valami elmarad, mert nem fér bele a fizikai erőmbe és ez nagyon idegesít- nem tudom ki hogy csinálja, de én nagyon nehezen viselem el a saját tehetetlenségemet.

Olyan voltam fiatalon mint egy buldog, most meg? minden csontnak a fele elmarad valahol....nem tudom megszokni saját magam.

Annak idején amikor még dolgoztam, nehezen értettem meg az idős embereket a klinikán, hogy egyszerűen már nem akartak élni, szinte felkészültek a távozásra... olyan is volt aki, ha jöttek a gyerekei, egy-két perc után lecsukta a szemét mintha aludna... és amikor megkérdeztem miért teszi, akkor azt válaszolta< tudod kislányom belefáradtam már az életbe és a gyerekeim meg nem engednek eltávozni< ezért csukta le a szemét.

Na most nekem nincsenek ilyen érzéseim, mert szeretek élni és rengeteg sok tervem van, csak hát az erőm az kevés ez pedig nagyon idegesít.

Gondolj az energiamegmaradás törvényére! ...Csak átalakul.

Nem szünsz meg, csak az éntudatod!

Tudod 105/ Ha az élet olykor nagyon nehéz is végigjátszani, de még is meg van a maga varázsa.

Fantasztikus az a lét-állapot amit átél a lélek a testhalál után, megszűnik az időérzete és a végtelenséget éli át a lélek, azzal érzi magát egynek, a mindenséggel, és szinte átéli a lélek az isten-komplexumát. Teljesen elfelejti azt, ami valaha idekötötte, megszűnik számára az élet. -ezt hallottam betegektől akiket újraélesztettem, csak nem tudták így szavakba önteni, de láttam egy videót is róla feltéve, amiben elmesélte egy közismert magyar... csak valamiért levette a videót. Ő már mint tanult sokat olvasott ember sokkal jobban fogalmazta meg azt az élményt-- mint egy egyszerűbb beteg ember a klinikán.

De ismétlem ez az állapotérzés legfeljebb (időnékül)a valóságban mért 5- perc ig tart. Aztán vagy elkezdik vissza-visszarántani mert újra élesztenek valakit, vagy eljut az isteni Energiához és ott megszűnik, csak önmaga lenni, mert azonosul vele. Tehát mint kézzelfogható élet tulajdonképpen itt a Földön, véges.

Ugy kell elképzelni, mint a villanyégőt amikor világit, a Fekete energia izzik, a fehér viszont mint fény felszabadul és szétáramlik a térben. Ha lekapcsoljuk a villanyt, akkor több fény nem fog kiáramolni és a fekete energia pedig ami addig izzott, kialszik, kiég, lehűl, mint parányi fekete részecskék az égőben levő szálakon.

Ha biológiai anyagnak része lenne, szemlátomást porrá hullna. Valahogy így alszik ki az egyik energia a testeben, miután eltávozott a másik belőle. Ahhoz hogy Bármi aktív legyen, ahhoz a két pólusú energiára van szükség a kettő izzásának köszönhetően mozdul, lüktet, melegszik és sugároz minden.

Mami: Lélek a testhalál után

Megszűnik időérzéke és a végtelenséget

Éli át lét-állapotként a lélek.

A mindenséggel érzi magát egynek,

S átéli önnön isten-komlexumát:

Megszűnik számára az élet.

Fekete energia izzik,

A fehér viszont felszabadul

A térben.

Ha lekapcsoljuk a villanyt,

A fekete energia kialszik,

Kiég.

Lehűl, mint a megannyi parányi

Fekete részecskék az égőben lévő

Szálakon.

Egészen költői dolgokat írtál, ezért írtam pár sorodból egy kis szabadverset. Csak úgy.

107/ látod észre se vettem.

De ha kívánod tehetek be vershez hasonló gondolatot a halál és az utána várható állapotról.

az emberi lélek a halál után szertefoszlik az éterben, mint vércsepp a tengerben. persze, ennek is vannak különféle változatai, módjai. a legnormálisabb esetben, mikor a test elöregedésével az agysejtek is lassan egyesével, vagy darabonként pusztulnak el, ilyenkor mint a szervezet, a lélek is lassan leépül, elfogy.

a kimerültséggel, fálydalommal haló ember, amikor az agyselytek teljes kapacitással dolgoznak, a lélek ugymond túléli a halált, a test elhalását, és ott marad a térben, egy önálló energiahalmazként. innentől is kettéágazik a lélek útja. a legtöbb lélek ugyanúgy eloszlik, beleolvad a környező energiába.

de vannak lelkek, melyek életük során különb fejlődést értek el, ezért és többen úgy gondolják, hogy valami befejezetlen dolguk maradt, ezért nem képesek az átkelésre. szögezzük le, az ember lelke önfenntartásra született, és az energiamegmaradás törvénye szerint is igyekszik önálló maradni. az ilyen lelkek cselekvőképességüktől megfosztva önálló energiahalmazként léteznek a térben. ezek, csak a gondolat, az élet során megszerzett tapasztalat és tudás. mert a látás, hallás képessége a látó és hallóidegek elhalásával már leépült belőle. a cselekvőképesség is a mozgatóidegek elhalásával elvész.

a lélek az a testtel együtt teljes. mélyen belegondolva, vakon, süketen, és minden érzékszervtől megfosztva az örökkévalóságig lenni, mert halál után már nincs fejlődés, nincs tanulás, mert érzégszervek nélkül nincs tapasztalatszerzés, csak a gondolat, és az éntudat ami egybentartja az energiahalmazt. nos, hát igen ez már a pokolra hasonlít. de ez még csak a kapuja. ha ott vagy, még mindíg választhatsz. itt még hat a megbánás, a megnyugvás. aki megnyugszik még mindíg beleolvadhat a környező energiába.

nincs ítélőszék, nincs aki fogja a kezed, nincs aki írányít. aki ítél, és elítél az te vagy magad. ha már eljutottál odáig, hogy felteszed a kérdést önmagadnak, akkor következik a megbánás és megnyugvás. a hívők, istenfélők ezt látják mennyországnak. a mennyország az nem más, mint a megsemmisülés és az öröklét egyben mert sem része, sem tagja nem vagy a világegyetemnek, hanem te leszel az egész világegyetem. megszünik az éntudat.

az, hogy a halálból visszatérők mesélnek dolgokat, az mind illúzió. szem nélkül nem lát, fül nélkül nem hallhat a lélek sem. a biológiai élet után már nincs feladat amit teljesíteni kell.

109/ Csak akkor írj valamit ha biztos vagy benne, máskülönben csak feltételezés és másokat vezetsz félre.

azt írtad, ha az agysejtek elpusztulnak akkor a lélek is elpusztul a hallás a látás és minden....

Ha ez igaz lenne tudod akkor az agyhalott ember Tudatát, figyelmét, hallását, látását nem lettem volna képes visszahozni a valóságba. Igaz nem sokáig volt velem" de azt is megértette és hallotta, amikor elmeséltem neki hogy csak ő szenvedett gázmérgezést a felesége és a gyermekei jól vannak és már hazamentek.- sírt és arcának két oldalán csordultak le a könnyei, de megnyugodott és egy fél órát vagy talán több, de velem maradt és figyelt ahogy dolgoztam a többi komás beteggel hajnalban. Aztán lecsukta a szemét és pár nap múlva végleg eltávozott belőle a lélek.

Ha ez igaz lenne akkor nem érzékeltem volna azt, hogy azt hogy egy agyhalottnak fájdalmai lehetnek, mert ami vért bekötött az orvos,nem volt jó a betegnek. (A magánál levő betegnek fájdalmat okoz ha a vér kicsapódik) Ihaz ami igaz amikor ezt észrevettem munkába lépésemkor és szóltam az orvosnak... Hát... teljesen kiakadt!! aztán én tovább mentem más kórterembe átnézni a betegemet-- ő pedig gondolom egy darabig studírozott,aztán leállította a transzfúziót és ellenőrizte-- s valóban a vért kicsapta, mert nem volt megfelelő. (azt gondolom eszébe juthatott egy régebbi tanácsom, ami még abszurdabb volt mint ez, de akkor is hallgatott rám és átvitette a beteget a fülészetre-- ott megvizsgálták és utána műtétileg eltávolították a koponyájából a tályogot amit én érzékeltem és azt mondtam, hogy a fájdalmai igazak a betegnek nem hisztéria, nem félelem, hanem egy tályog kiváltotta fantom fájdalom a testében.

szóval ne írj olyasmit amiről fogalmad sincs!

A mások koma állapot akkor van ha valakit újraélesztenek de mire vissza hozzák az életbe,mert a szíve elindult, az még mindig nem jelenti azt hogy élő is lesz egyszer még akkor se ha az EEG aránylag elfogadható agy működést mutat... MIÉRT? MErt a gondolati-LÉLEK sajnos addigra eljutott a földünk szívéig!! onnan pedig már nem mindig rántható vissza, mert olyan erős a vonzása ha megnyílik annak a fala!

Ha elég fiatal és erős a szervezete, és az agy közép energia termelése is, na és becsületesen gondozták is az illetőt, akkor 1/ vagy éber komában fog vegetálni, mert egyes agyrészletek csak megsérültek, vagy 2/hosszú idő után visszatérhet a tudata és egy önmagát se ismerő emberként, szinte újra születik, mert újra teremti és megrajzolja azokat a lélek- energia szálakat saját maga.

3/ típusú koma az, amikor mind az agyi energia tulajdonképpen, mind pedig a lélek energia sértetlen maradt, csupán a sérülést kellett korrigálnia az agynak.

Az hogy milyen hamar az mindig a károsodás mértékétől és magától a beteg lelkétől is függ-- és pedig azért, aszerint, hogy mennyit(!) foglalkoztak azzal a beteggel?

Mert ha magára marad, vagy valami eszement angyalokat mesél neki meg mit tudni milyen marhaságokat-- vagy egyáltalán nem foglalkoztak vele szellemileg-- akkor a beteg elsorvadhat. Vagy aha visszatér mindenféle marhaságra fog emlékezni, mint valami igaz megélt dolgokra.

egy komás akkor hozható vissza gyorsabban ha értelmes dolgokról beszélgetünk vele és felhívjuk a figyelmét arra hogy túl sokat alszol jó lenne ha már végre felébrednél mert ez már lustaság-- különben is jól vagy csak ellenőrizd te magad a fejedet keresd meg ha valahol még sebes és gyógyítsd! stoppold be(nő) ragaszd össze, vagy szegecseld amihez jobban értesz(férfi) csak ébresztő, ne lustálkodj-- van kaja az ablak között éhes vagy? jó lenne ha felébrednél mielőtt a délelőttös ápolók meg nem eszik!

Szóval egy részlet abból miképp hoztam vissza embereket a komából akkor mikor már az orvosok lemondtak róla már a vizit is túlhaladt az ágya mellett. Amíg az intenzíven dolgoztam éjjel a betegekkel mindig szövegeltem valamelyiknek vagy többnek is egyszerre- időnkét valahova oda nyúltam a feje tetejére és be-be sugároztam aztán megtapsikoltam az arcukat és tovább nyomtam az épp kitalált szövegeket--(mert ugyan akkor osztályt is vállaltam éjszára)Akiről teljesen lemondtak már, olyanokat hoztam vissza az életbe.- s hazasétáltak a családjukhoz amikor felerősödtek...