Van-e itt nyitott gondolkodásmóddal rendelkező, mágia iránt érdeklődő személy(ek), aki egyedül járja az útját, viszont attólmég szeretne néha gondolatokat/tapasztalatokat cserélni?
Pszichiáterem van, pszichológust pedig ajánlott a pszichiáterem még anno, kognitív terápiára, illetve felajánlotta, hogy keres, csak nem nagyon tudok utazni(ezért is dolgozok helyben). Ha megint romlik az állapotom, vagy nem tudom megtanulni magamtól, akkor tudok magamnak szervezni a pszichiáteren keresztül terápiát. De azért köszönöm az ajánlatot.
(mondjuk ki tudja, most hogy rendelnek/fogadnak az ilyen terapeuták, emiatt az elhúzódó vírusmacera miatt)
Nem akartam tolakodni, ne haragudj. Szerintem az lenne a helyes, ha online konzultációt tartanának, de én nem jártam ilyesmire, nem tudom, hogy mennyire fontos a fizikai jelenlét.
Hogy telt a heted? Hogyan fog a következő?
Hétfő-kedden kemény szívás munkában. Szerda-csütörtök továbbra is szívás, mert a munka nagyon leélt, és ki kellett hevernem.(hat napig szedtem daedalont a munkavégzés területére utazáshoz, és annyira hozzászoktam, hogy szerda-csütörtökön is kellett bevegyek, mert hányingerem volt)
pénteken jött egy elég brutális front, széllel, és aznap szétment a fejem, hiába szedtem algopirint. Tegnap nagyjából elvoltam estig, amikor kimozdult egy vesekövem, ami ma reggel jött ki, és mint kiderült utólag, ikrek voltak, mert kettő volt belőlük...A jövő hét remélhetőleg már pihenéssel, és olvasással fog telni.
Bocs, nem energiavámpírkodni akartam, csak hát ez történt a héten.
Semmi gond, én kérdeztem.:) Köszönöm az őszinte választ.
Ennyire nem bírod az utazást? Pénteken nekem is fájt a fejem, de én azt hittem, hogy a sok koffeintől. (Lehet, hogy attól:)
Errefelé egész nap szélvihar volt. Most is az van, de most csak enyhe tompaságot érzek a fejemben, meg nyugtalan vagyok. Gondolom másfajta front van.
Az utazást sohasem bírtam, de mióta pánikbeteg vagyok, azóta fokozottan nem. Plusz a daedalon tompít, így nem voltam olyan ideges, hogy idegen területen kellett dolgozni. Amikor hazai terepen dolgozok, elég a normális nyugtató, amit szedek minden nap. Idegen terepen kell a plusz tompítás, hogy nagyjából olyan idegállapotban legyek, mint amikor a saját városomban dolgozok. Meg ugye oda kocsival vittek, amit különösen nem bírok.
A betegségemről, vagy problémáimról általában igyekszek őszintén, és nyíltan beszélni. Azt hiszem, ha nem így tennék, olyan lenne, mintha magamba fojtanám, és csak rosszabb lenne. Lehet persze, hogy tévedek, de az elfojtós megoldás nem működik. A szándékos legalább is. Próbáltam. Minden érzelmet, és amennyi gondolatot csak lehetséges, kizártam, vagy elnyomtam. Ez a tipikus "ezt ne próbálják ki otthon" vagy "ne csináld utánam" típusú élmény.
Hm.. Ha engem megkérdezne valaki, hogy milyen volt a múlt hetem, egy erősen cenzúrázott változatot kapna, ,,then again,, a problémáink nem hasonlóak.
Mit gondolsz, van valami köze a mágiához való vonzódásunknak ahhoz, hogy ,,nem normálisak,, vagyunk? Nem betegségre értem vagy ilyesmi... Esetleg introvertált személyiségtípushoz? Vagy ez mind csak véletlen (amiben nem hiszel)?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!