Miért állítják a mai napig az egyiptológusok, hogy a piramisokat pusztán temetkezési szándékkal építették?

> Ha te most visszautaznál az időben 2-3 ezer évet az autóddal, elektronikus kütyüiddel, valószínűleg hasonló írások születnének rólad és istenként kezelnének

És pont ezért kezelendőek fenntartásokkal régi írások. Főleg azért is, mert egy jó ideig ezek nem írások, hanem szájról-szájra örökített történetek, amelyeket mindenki a maga elképzelése szerint adott tovább, esetleg hozzáköltve.

> Az pedig ugye bevett szokás, hogy az ősi írásokban leírtakat mind fantazmagóriában teszik, illetve csak azokat a részeket tekintik hiteles leírásnak, amely passzol a mai világképünkbe, összhangban van a tudományos eredményeinkkel.

A folyamat inkább az, hogy a tudomány keresi, hogy mi a forrása, eredete egy-egy történetnek. Néha talál ilyet, és ezt önmaga jogán lesz tudományosan elfogadott. Trója jó példa erre, ami mítoszként kezelendő volt addig, amíg a létezését nem támasztották alá bizonyítékok. De amint előkerültek bizonyítékok, úgy a bizonyítékok önmaguk jogán tették elfogadottá Trója létezését, a róla szóló mítosztól függetlenül. Hogy történetesen van egy mítosz is, az egy dolog.

Tehát nem arról van szó, hogy a tudománynak van egy – fene tudja honnan vett – elképzelése, ami számára változtathatatlan, és aszerint mazsolázik, hogy ebbe mi fér bele és mi nem. A tudomány kizárólag bizonyítékokra épít, és ezek nyomán finomítja a folyamatosan változó, de mégis az igazsághoz közelítő, nem kőbe véset képét. Ami nem támasztható alá, az fantazmagoria, vagy maximum hipotézis. Hogy ezen hipotézisekből melyik a legvalószínűbb az sok tényezős dolog, de leginkább Occam-borotvája az az elv, ami a legmeghatározóbb.

> Az ősi emberek alapvetően bölcsebbek voltak a mainál, a mai emberek túlságosan is gyakorlatiasak, földhözragadtak, és elsiklanak a lényeg, az esszencia felett.

Ebben van egy jó adag nosztalgia. Szókratész bölcs volt. Platón is, Seneca is, Marcus Aurelius is, meg még sorolhatnék nagy bölcseket. De a köznép javarészt ugyanolyan egocentrikus földhözragadt emberekből állt, ahogy ma is, sőt… Ma is vannak persze bölcs gondolkodók, altruista emberek, példakép értékű személyek.

A torz kép abból fakad, hogy az ember hajlamos ősi emberekkel a híres, nagy gondolkodókat azonosítani, akik pont kivételnek számítottak, a mai embereket meg a közemberekkel azonosítja és nem a példaértékű, kivételszámba menő emberekkel.

> Apropó óriások, én olvastam olyan írásokról, melyek szerint már nem egyszer óriások csontvázát ásták ki. A mainstream ezt tagadja. A közönséges ember ilyen esetben mit tehet? Vagy hisz a mainstreamnek, vagy hisz a forrásoknak.

Nem !hinni! kell a mainstreamnek, hanem meghallgatni azt, hogy miért veti el. Ez pedig nagyon nem hit kérdése. Az óriás csontvázak nonszensz jellegéhez nem kell egyetemi diploma, elég némi általános iskolai matematika tudás.

A csontváz csontokból áll. Kvázi ezek tekinthetőek afféle csöveknek, gerendáknak. Ezeknek a teherbíró képessége a keresztmetszettel arányos, ami viszont a magasság négyzetével egyenesen arányos. (Hiszen a magassággal a szélesség és „mélység” is növekszik, ez utóbbi kettő teszi ki a keresztmetszetet.) A tömeg viszont a magasság köbével arányos, hiszen az mindhárom irányban arányosan növekszik. Ha 5-ször akkora magasságot veszünk, akkor a csont keresztmetszete 25-szörös lesz, míg a tömeg 125-szörös. Ha van egy óriás méretű ember, annak a csontváza nem lehet egy arányosan felnagyított csontváz, ott jóval vastagabb csontoknak kellene lennie.

Ha egy egeret méretarányosan egy elefánt méretre nagyítanánk fel, a csontjai úgy roppannának össze, mint a ropi. Rá lehet keresni egy elefánt, meg egy egér csontvázára, szemmel látható a különbség. Míg ha megnézed ezt: [link] , de kvázi bármelyik hasonló képet, azt látod, hogy furcsa mód a csontok átmérője és a csontváz magassága ugyanolyan arányú, mint egy normál méretű ember esetén. Ezen a képen ez a csontváz kb. 4,5-ször magasabb, mint egy átlagos ember. Az azt jelenti, hogy 4,5³ = 91,125-ször akkora a tömege, mint egy átlagos emberé, mondjuk ha egy 70 kg-os emberrel számolunk, akkor ez a csontváz 6,4 tonnát kellet volna, hogy nyomjon. Én megnézem, hogy ez a két lábszácsont hol bír el 6,4 tonnát.

De játszhatunk visszafele is. Vegyünk egy az embernél 5-ször magasabb óriást. Az ő csontjai 25-ször nagyobb keresztmetszetűek, viszont a tömege 125-ször nagyobb. Visszavetítve ez olyan lenne, mint egy normál méretű és csontozatú ember, akinek ötszörös a súlya. Mondjuk 70 kg helyett 350 kg.

A világ dokumentáltan legmagasabb embere Robert Pershing Wadlow volt. 2,72 méter magas, és a magasságához képest igencsak vézna, de így is 199 kg-ot nyomott. Ő folyamatosan nőtt, és ahogy nőtt, úgy okozott egyre komolyabb gondot a magassága. A lábaira merevítőket kellett tenni, hogy elbírják a súlyát, különben nem tudott volna járni. (Amúgy 4-5-ször annyi kalóriát fogyasztott, mint egy átlagos ember. A fentebb linkelt képen látható óriásnak vajon mennyi lehetett a fejadagja, mit ehetett, hogy a megfelelő kalóriát biztosítani tudja?)

Oké, ha valakinek nincsenek mélyebb ismeretei, az lát egy ilyen fényképet, és ezt bizonyítékként fogadja el. Mivel ismeretei nincsenek, ami alapján mérlegelni tudna, valóban csak a hit marad, vagy elhiszi ezt vagy azt, vagy nem. De ha valaki mondjuk építészmérnök, vagy biológia szakon tanult, annak rögtön gyanús lesz a fenti kép, elkezd szorozni, osztani és abból az jön ki, hogy ilyen csontváz nincs, egy ilyen lény életképtelen lenne, ilyet maximum photoshopolni lehet. Ennek semmi köze ahhoz, hogy hisz-e benne, vagy sem, hanem ehhez az kell, hogy az ismereteinkből következtetéseket vonjon le, akár kísérletileg alátámasztható, igazolható következtetéseket.

~ ~ ~

Anno ezt az ábrát sem véletlenül linkeltem be: [link]

A Dunning–Kruger hatást tudományos módszertannal mutatták ki. Minél kevésbé hozzáértő valaki:

1. Annál inkább túlbecsüli a saját képességeit.

2. Annál nehezebben képes felismerni azt, ha valaki ért az adott témához.

3. Annál nehezebben képes felismerni, hogy ő maga nem ért eléggé a témához.

4. Minél több ismeretre tesznek szert, annál inkább képessé válnak annak a felismerésére, hogy korábban mennyire nem értettek a témához.

Kicsit olyan ez, mint a sakk. Aki éppen most tanulta meg a szabályokat, az azt gondolja, hogy már !tud! sakkozni. Ha veszít, nem képes észlelni, hogy a másik mennyivel ért jobban a sakkhoz, mint ő. De minél többet sakkozik, annál inkább látja, hogy milyen mély még a nyúl ürege, mennyire messze van egy nagymestertől, mennyi mindenhez nem ért még. Aztán ha eleget sakkozott, akkor elér egy szakértő szintre, újra elkezd magabiztosabb lenni a saját tudásában, csak immár valóban birtokolja is azt a tudást, amiben magabiztos.

Sok emberrel sakkoztam már, és sokszor kezdődött a dolog úgy, hogy „Tudsz sakkozni?”. Ha erre az volt a válasz, hogy „igen, tudok”, az általában nagyon kezdő volt. Ha valaki azt mondta, hogy „egy kicsit tudok játszani, de nem túl jól”, az már erősebb ellenfél volt. Ha valaki meg azt mondta, hogy „hát… ismerem a szabályokat”, az meg biztosan rommá vert.

Gyakran mások is nézték, hogy sakkozok. Aki értett valamennyit a sakkhoz, az csendben figyelt. Azok szokták hangosan kommentálni a játékot, hogy „ez milyen sz@r lépés volt”, akikről aztán kiderült, hogy igencsak gyengén játszanak. Pont a nem tudás vezetett gyors, magabiztos, summás megállapításokhoz.

~ ~ ~

Nyilván én sem vagyok szakértője a témának. De azért sokat olvastam ismeretelmélettel, tudományfilozófiával, tudománytörténettel kapcsolatos írásokat, könyveket. (Meg régebben olvastam ezoterikus témájú könyveket is, érdekel a vallásfilozófia, teológia is, annak ellenére, hogy magamat ateistának tartom. De tizenévesen az UFO láz engem is magával rántott, olvastam ebbe a témába vágó könyveket is.) Mivel szegről-végről mérnök vagyok – informatikus –, így kellően jártas vagyok a matematikában, fizikában, így értem, hogyan épül fel az a tudás, amit a világról megszereztünk, még ha nagyon komoly mélységekhez nincsenek is meg a megfelelő ismereteim. Tehát bár a piramisok témájának nem vagyok szakértője, a tudomány mibenlétében már annál inkább mondhatom magam ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező embernek.

~ ~ ~

> Egyébként arra még senki nem adott magyarázatot, hogy lehetséges, hogy Piri Reis középkori térképe az Antarktiszt (Déli-sark) ábrázolja jégtakaró nélkül

Erre még azért reagálok külön. Bár egyszer már általánosságban beszéltem erről.

A válaszom az, hogy fogalmam sincs, de nagyon érdekelne az igazság. Viszont az igazság érdekel, nem egy megnyugtató igazságpótló válasz. Pont ezért nem dobom el a józan eszemet, és nem fogok kritika és szkeptikus hozzáállás nélkül elfogadni bármilyen magyarázatot. Nyilván nem értek hozzá annyira, hogy ezt megtehessem, így kénytelen leszek várni, amíg szakértő emberek erre adnak ha nem is megdönthetetlen magyarázatot, de legalább megfontolandó hipotézist. És persze a kíváncsiságom ellenére is meg fogom tudni különböztetni, hogy mi az, ami igazolt tétel, mi az ami hipotézis, és mi az, ami még hipotézisnek is gyenge, puszta fantazmagória. Illetve ha nagyon lesz időm, akkor nem csak a tudomány tételének, vagy hipotézisének végeredményét fogom megnézni, hanem utána fogok járni, hogy az milyen alapokon áll, milyen ismeretekre alapozva, milyen következtetések nyomán jutottak el a tézisig, vagy a hipotézisig.

És nem igaz, hogy a tudomány nem foglalkozik ilyenekkel. De nyilván ha nincs újabb információ, akkor nem lehet tovább haladni a válasz felé sem.