Fiam tényleg láthatja halott nagyapját?

Hú,látom sokan tudnának mesélni hasonlókat,mint én :) Bár sajnos ez az én problémámat nem oldja meg.Mivel megoszlottak a tanácsok azzal kapcsolatban,hogy mit tegyek,úgy gondoltam hogy stratégiát váltok.Megpróbálok nem "befosni" ettől az egésztől és barátként kezelni az ellenséget.Konkrétan: bementem a fiam szobájába a napokban többször is amikor egyedül "beszélgetőset" játszott,és leültem mellé,hogy én is szeretnék beszélgetni.Úgy néz ki ez bejött,mert frankón,mintha 3-an beszélgetnénk.Hol hozzám beszél,hol pedig elfordul és a harmadik féllel társalog.A 3. fél elég izgága típus,mert sokszor a fiam feje ide-oda jár ahogy követi őt a tekintetével.Néha még én is hátra fordultam,mert a fiam tekintete mellettem állt meg.De sajnos nem láttam senkit...bár lehet,hogy jobb is.A beszélgetést igyekeztem nem irányítani,csak sodródtam.Közben néha a konyhában (egy emelettel lejjebb van) megcsördült az elmosott evőeszközökkel teli evőeszköztartó,nyikorgott a lépcső,de ami a legfurább volt,az ma reggel történt.Épp mosogattam,mikor a kazánhelységünkből iszonyatos vízzubogást hallottam.Szokott a kazánunk csöpögni télen,de ez inkább olyan volt,mint hogyha valaki egy vödörből öntené a vizet jó magasról.Ajtó ki,villany föl...aztán jött a nagy semmi.Sehol sem találtam vizet annak ellenére,hogy mikor odaértem még mindig halottam a víz csöpögését.Le volt esve a kazán alá egy üres zacskó és a csöpögő víznek pont olyan hangja volt,mint hogyha a zacsira csöpögne.De nem volt víz sehol.A fiam elkezdett közben kiabálni,hogy menjek föl,mert baj történt (akkor ébredezett).Rosszat álmodott és bepisilt.Nem a nagypapival álmodott,hanem egy kisfiúval,aki bántani akarta őt de nem tudott elszaladni előle.A szobájában már kipróbáltam a sós vizes dolgot,de egyelőre asszem eredménytelen...vagy csak úgy jó,ha az egész házat egyszerre vizezem?

Na lesétáltunk a faluba a paphoz.Sosem találkoztunk még vele,nem vagyok nagy templomba járó.Elmeséltem neki szinte mindent,ami mostanában velünk történt.Végig hallgatott és azt hittem tök hülyének néz majd és elküld a fenébe.Egy szót sem szólt egészen addig amíg a fiam hirtelen,minden előjel nélkül föl nem pattant a székről és el nem kezdte rángatni a kezemet,hogy menjünk.Onnantól kezdve láttam az arcán,hogy elkezd komolyan venni.Kérdezett pár dolgot a fiamtól,aztán hümmögött,végül közölte,hogy szeretne eljönni hozzánk.Nem mondtam nemet.Mikor elbúcsúztunk tőle rátette a kezét a fiam fejére,gondolom meg akarta simogatni,mire a fiam egy nagyon durva mozdulattal lesöpörte a kezét és kiszaladt a kertbe.Elnézést kértem a viselkedéséért,de azt mondta nincs semmi baj,a fiú nem tehet róla.Holnap találkozunk.Hát nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ha megérkezik!Remélem minden visszakerül az eredeti kerékvágásba.

Jajj,hát hol is kezdjem.Először is,ha nem a saját szememmel látom,akkor biztos,hogy nem is hiszem el,bárki meséli.Délután jött a pap.Mielőtt belépett volna megkért,hogy bármi történjék is ne ijedjek meg és ne csináljak semmit az ő utasítása nélkül.Olyan komolyan mondta,hogy már akkor betojtam,de gondolom ezt látta is.A földszinten nagyon lassan körbe járta az összes helységet,szenteltvizet fröcskölt ide-oda (főképp a sarkokba) és folyamatosan imádkozott.Dávid az emeleti hálószobánkban nézte a tv-t.Amikor a lépcsőn mentünk fölfelé az emeletre a pap lelassult és egyre hangosabban kezdte mondani a mondókáját.Én nem éreztem semmi extrát.Az előszoba után egyenesen a hálószobánkba ment,de az ajtóban meg is torpant én meg mikor megláttam miért állt meg majdnem el is ájultam félelmemben.Dávid az ágyunkon ült törökülésben háttal a tv-nek és valamit motyogott.De nem úgy,mint amikor a nagyapjával "beszélgetett",hanem ez egy folyamatos szöveg volt amit az orra alatt mormogott,mintha olvasta volna,de persze ez hülyeség,mert még nem tud olvasni.Nagyon féltettem,el is indultam felé,de a pap kirakta elém keresztben a kezét és megállított.Rámutatott a tv-re,ahol a csatornák másodpercenként váltották egymást,mintha vki folyamatosan nyomta volna a gombot.A pap szó szerint kitolt a szobából,nem járta körbe,nem csináltunk ott semmit ezen kívül.Fiam szobájában szintén nem jártunk.HIába mondta,hogy ne ijedjek meg én akkor már a végemet jártam.A lépcsőnél azt mondta,menjünk le,beszélni szeretne velem.Mikor leértünk mégsem mondott igazán semmit,egyszerűen közölte,hogy neki most el kell mennie,de visszajön és segíteni fog,nyugodjak meg.Nem magyarázott meg semmit,hiába kérdeztem,gyorsan fölkapta minden cuccát és elment.Egyből rohantam az emeletre.Hát legnagyobb meglepődésemre Dávid még mindig az ágyon ült,de már szemben a tv-vel és a csatornák sem ugráltak.Átöleltem,megpuszilgattam,bár a kő még nem esett le a szívemről hisz tulajdonképpen nem történt semmi pozitív.És akkor Dávid megkérdezte:-Anyu,mi van?...semmire sem emlékszik az egészből!!!!Mi az isten folyik itt?Miért ment el a pap?Ha holnap reggel nem áll itt az ajtónk előtt,akkor megint lemegyek hozzá,mert ő tud vmit amit nekem nem akart elmondatni és azt is tudja szerintem,hogyan kell megoldani.