Az 5 érzékünk ha mind megszűnne mi marad? (FILOZÓFIA)
Úgy értem életben maradna valaki de mind az 5 érzéke megszűnne, és mondjuk még az emlékezetét is elvesztené, illetve nem érezne sem fizikai sem lelki fájdalmat, tehát egyszerűen minden eltűnne ami a figyelmét megragadja vagy magára vonja viszont életben lenne tartva.
Az a kérdésem mi marad? Elvileg a tudatosság megmarad. Nem? Vagy a tudatosság önmagában nincs, csak mikor valami konkrét dologra tudatos?
#77 én is épp annál a fázisnál járok hogy úgymond játszadozom tapasztalat nézőpontjaival. De az első pont, az önmagam tudatként való felismerése nincs meg valahogy, pedig világos hogy csak az lehetek, mégsem az élményem úgymond. De az is lehet hogy az elme átnevelése szükséges először.
Üdv AZ! A te gondolataid is érdekesnek tűnnek.
"Mert a tudatról csak az elménk által kreált képet elképzelést ismerjük. Vagyis valós valóját valójában nem ismerjük."
Ez igaz. Annyit tudunk biztosan róla a földi elménk nézőpontjából, hogy létezik, és hogy tud.
Habár ez sem kevés, mert ezután logikailag is tapasztalatilag is arra jutunk hogy konkrétan mi magunk vagyunk az, és nem lehet azonkívűl más tudomás, vagy hogy nem létezhet valami az adott dologról való tudomás nélkül, vagy hogy tudomásnak nincsenek halandó tulajdonságai.
A tudomány szerint az agy bonyolult rendszere hozza létre a tudatot. Tehát a fotonok behatolnak a szemen keresztül az agyba, az agy pedig megjelenít egy képet, de hol jelenik meg valójában a kép, merthogy nekünk olyan mint ha kint lenne de valójában nem kint látjuk, hanem az agyban. Sőt a hangot sem kintről halljuk azt is az agyunkban halljuk. A többi tapasztalatunkat is beleértve a gondolatokat ugyanott tapasztaljuk, ugyanazon a helyen. Elvileg az agyban, de miután az agyunkat is az agyunkban tapasztaljuk,sőt az elképzelést hogy
az agyunk által tapasztalunk szintén az agyunkban jelenik meg, így könnyen megeshet hogy az egész mese. Mert az a hely ahol mindezt tapasztaljuk valójában nem biztos hogy az agy, ez a hely valójában nem meghatározható mert nincsenek koordinátái. Valahol megjelenik az biztos, de az a hely nem az anyagban van mert a megjelenés jellege, nem passzol az anyag jellegéhez.
Na de tegyük fel hogy mégis az agy jeleníti meg a tapasztalatot, akkor az a kérdés kinek jeleníti meg? Ki tud a megjelenítésről? A tudat, vagyis én, az szintén az agy terméke? Akkor az a kérdésem amikor még nem voltak aggyal rendelkező élőlények, akiknek az agyukban megjelenhetne a világ, akkor létezhetett a világ tudat nélkül? Ha senki sem tud róla,kivéve a tudat jelenlegi elképzelését, mert most is csak az hívja életre, persze csak képzeletben.
Bocsánat a vége hibás..
Tehát a mondat helyesen:
Ha senki sem tud róla,kivéve az elme jelenlegi elképzelését, mert most is csak az hívja életre, akkor hogyan létezhet különben? Nem a tudomás maga az ami úgymond életre hívhat bármit? Úgy értem a tudomás az ami nélkül elképzelhetetlen a létezés, mert ha létezne is valami önjogán de nem tud senki róla, akkor létezhet?
Rupert Spira továbbmegy, és szentül meg van győződve, a tapasztalat egyetlen összetevője maga a tudomás, és a tudomáson kívül más szubsztancia nem létezik.
"Az ahonnét hallottam róla ott "ellenség", rossz dolog az elme ami olyan mint a vad ló, amit be kell törni, vagy kompromisszumot kell kötni.... Ellenben az én elképzelésem olyan mint a Google vagy bármilyen más kereső vagy weblap."
Itt mi elme alatt 2 dolgot értünk. Az egyik az univerzum, az abban elfoglalt helyünk, az emberi mivoltunk, az univerzális törvényszerűségek, gravitáció, fizika, kémia, biológia stb..
Ez a közös elme úgymond..lényege hogy adott, és nem befolyásolható, csak beleszületünk, és megszokjuk és durván beletudjuk élni magunkat, mint mikor egy filmbe beleéljük magunkat, de ezesetben nem mindig eszmélünk fel.
A másik az egyéni elme, ami az adott személy élettörténete, ez a belső világunk, az elképzeléseink a tapasztalatokról és önmagunkról. Erről azt kell tudni hogy befolyásolható, de csak akkor amikor nem vagyunk épp a tapasztalatba merülve. Ha belemerülünk, akkor sodródunk, ezt sajnos nem engedhetjük meg magunknak mindig.
Jaaa, hogy a kettőt külön kezelik/ látják....
Azaz lehet rosszul jön le, de most (még mindig a játékoknál maradva... 😅)
Mint egy szerepjáték, vagy színdarab esetben adott egy "kötött" helyszín és cselekmény. Ez a külső elme.
Míg a játszott vagy eljátszott karakter kicsit szabadabb kereteken belül mozog. Vagyis a sztoriból nem kirívóan válik egyedivé de mégis rugalmasan más karakter jelenik meg.
Vagyis nem játsszák el 2x ugyan úgy a szerepet, pláne ha 2 különböző személy kapja.
Egy pl dark soulst se ugyan úgy viszik végig mégis mind ugyan azon történetét S szerepet kapták. Ez az egyéni elme.
A TP-n túl, az ember még megáldva mintha meditálna, vagy gondolkozna hátra lép egyet S elmerül önmagában, hogy kitalálja hogy most mi a fszt kezdjen magával, célja elérésében. Pl offilod egy X ideig a gamet.
Vissza lépsz kilépett a szerepből hogy tisztábban lásd a képet.
Lehet rossz vagy sántít amit írtam, őszintén nem kizárt. Kicsit gáznak érzem H ilyen hasonlatokkal állok elő...
77 amúgy én is, volt depim, az kielemezték az életem, S elkezdtem figyelni a reakciókat bizonyos helyzetekben.
1 ciklikus ismetlodeseket fedeztem fel 6 hónap, meg 1 évenként felbukkanó más de hasonló szitukat.
A döntéseik után 1.5, 2 hónapon belül történő próbák "Valóban ezt akarod?"-nak neveztem el.
Mi volt az ok? Talán a depi vagy egy tanács, ha már úgyis kívül helyeztem magam miért ne lehetnék annak a megfigyelője. (Most már nem merem depinek nevezni, mert kb végig ezt csináltam. Csak kifelé forduló, nyitott emberként ez irdatlan nehéz, kezdetben negatív élmény volt. Hozzá jött egy kis ez még az, hogy kifogásnak jó legyen de vissza gondolva azt a 10 évet is élveztem.
"Ma meg igazából nem érdekel, miért ne élhetném azt úgy át, hogy közben meg is figyelem?"
Talán 100% elme és 100% tudat... Na erre törekszem pár éve.
Egoista vagyok, ez így fix.
Az agynak folyamatosan kellenek az ingerek, különben begőzöl.
Voltak kísérletek, melyben embereket teljesen hangszigetelt, fehérre meszelt falak közé zártak, ahol semmi inger nem érte őket. Néhány másodperc után totál kiakadtak.
86 Pár órát ki lehet bírni, kezdő meditálóként.
A baj H össze vagy zárva magaddal.
Lepörgeted, hogy mi van veled, mi van a családban, mik a terveid, mit bsztál el. Meg egy két futó gondolat. Álmok emlékek és ennyi... Kiüresedett az agy, unatkozik és megmakkan. Vagy alapba fsik önmagába szállni mert kiderülhet, hogy egy "szr szemét szr alak."
Volt olyan mendemonda beavatasokról, hogy az embert 3-x napra bezárták egy kis barlangba. Étlen szomjan ahová a madár sem jár. Ott imádkozott vagy meditált, de a lényeg ugyanaz.
A börtönben meg elvileg hasonlónak kéne lennie a magánzárkának...de azt nem tudom H hangszigetelt e.
Szóval elvileg megoldható hogy nem gőzöl be. De egy átlag ember a millió bajával is 0.5-2 óra múlva pánik...
Én legalábbis 1 órán azt elszórakoztatnám magam, majd még pár percig 😏....
Azaz. :D
Az sem mindegy milyen inger az inger.
Én megfelelő inger nélkül nem tudok verset írni. Ami még most körülvesz abba a zen az egyetlen amit gyakorolni lehet.
Nekem biztos lesz egy 3d "semmi szobám"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!