Az 5 érzékünk ha mind megszűnne mi marad? (FILOZÓFIA)

44 52 58 is én voltam :D szerintem mostantól leszek V, és így könnyebb lesz követni.

Szóval azt értem, hogy mi az elme és a tudat közti különbség, és az éntudatra visszatérve, nem teljesen egyezik meg szerintem az elme fogalmával. Vagyis az én-nek a tudatában lenni, az nem feltétlenül az elkülönült énre vonatkozik. Ha felteszed a kérdést, hogy "Ki vagyok?", akkor arra kétféle válasz létezhet, az egyik az elméd/egód, vagyis az elkülönült én, a másik pedig maga a tudat, maga a tudomás, aki tudatában van mindennek. És gyerekként még egyiknek sem vagy tudatában, hanem azonosulsz a tapasztalataiddal. Kis idő elteltével az elkülönült-éntudatod kialakul, de tudomásnak tudatában lenni még nem (meg fogod tapasztalni, csak nem folytonosan), ez az, amit Rupert Spira is tanít, hogy a tapasztalataink és az elkülönült énünket "világítsuk át" a tudomás "fényével". Ez is egyfajta éntudat, csak más értelmezésben, de lehet ez csak az én értelmezésem.

A kérdésedre válaszolva a gomba élménnyel kapcsolatban, az elme által éreztem az egót felépítve. Akkor nem tudtam azonosulni az egóm egy részével, aminek emiatt a valósága kicsit megingott bennem. Nemcsak szimplán értettem, hogy az egóm nem én vagyok, hanem át is éltem, és tisztává vált, hogy minden, aminek hittem magam, azt én találtam ki, az elmémmel. Én tanítottam meg saját magamnak mindent, hogy ilyen legyek, amilyen vagyok most. Csak ugye, sajnos az elmém próbált védekezni, eltűnt a biztonságérzet, és jött a félelem.

Most így utólag belegondolva, még az álmodáshoz tudnám hasonlítani. Ha nem tudatosan álmodsz, akkor szintén azonosulsz az álombeli tapasztalataiddal, az elméd szárnyal az égen (vagy épp a pokol bugyraiban:D), és rángatnak magukkal a tapasztalatok. Az álomban nincs ugyebár fizikai valóság, de az elméd kreál egy másik, "instabilabb" valóságot. És neked egészen addig nincs kontrollod felette, amig tudatában nem leszel annak, hogy álmodsz. Viszont ott még így is a megszokott fizikai észlelés szerint érzékelsz, tehát nem fogsz hangokat látni, és színeket hallani :D a gomba ilyen szempontból érdekes, mert megváltoztatja az elméd működését. Vannak gondolataid, de máshogy gondolkodsz, látod a fizikai világot, de másmilyennek. És ha becsukod a szemed, akkor is folynak a képek az elmédben. Másképpen szűröd az információt. De irányítani nem igazán tudod tudatosan, ha elkap egy érzés, azt nem tudod kikerülni. És amikor velem ez történt, akkor pánikoltam be. Kíváncsi lennék, hogy miért nem lehet irányítani. Arra is kíváncsi lennék, hogy az egó szűrőjét mennyire képes felülírni.

A félelem is az egó szüleménye, és minden érzés és gondolat is, viszont szerintem ha egy olyan nyugodt állapotba kerülsz gombázás alatt, hogy egyikkel se azonosulsz, akkor tényleg csak a tiszta tudat tapasztalata marad, nem? Ez az az élmény, amit az emberek a gombázásban keresnek.

Egy utolsó gondolat, ami kicsit ijesztő volt az egészben, mert régen a tudomást is az elme funkciójának tekintettem, hogy bár az elmém működése megváltozott közben, néha úgy éreztem, mintha szét akarna esni, amikor az érzések valami totál idegen formát öltöttek, viszont tisztán tudatában voltam mindennek. Annak is tudatában voltam, hogy akár ebben az állapotban is maradhatok, és "láttam" ahogy az elmém irányíthatatlanul ebbe az irányba halad. Szerencsére sikerült kizökkennem, de nagyon megijedtem. A filmes hasonlattal élve, látod a filmet, de beszippant, aminek tudatában vagy, csak tenni nem tudsz ellene.

Próbáltad külső szemlélőként nézni a (belső) tapasztalataidat? Vagyis a gondolataid, érzéseid.

Sajnos nehéz nem azonosulni velük, nehéz tudatában lenni magadnak az egód szűrője nélkül. Egy olyan állapot, amikor nem ítélkezel, hanem csak megfigyelsz.

Erre nagyon találó a 'knowing' angol kifejezés, magyarul nem találok rá jó szót. Ugye ezt fordítjuk tudomásnak, viszont az angol verzió egyszerre tartalmazza a megfigyelést, megismerést és a semlegességet. Megfigyelsz, mert jelen vagy, megismersz, mert információt fogadsz be, de semleges maradsz, tehát nem ítélkezel, hanem csak szimplán tudatában vagy valaminek a

a tudat természetes békéjével átitatva.

Én legalábbis így képzelem el ezt az állapotot.

Plusz az egy dolog, ha egyszer felismered magad tudatként, az még nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve folyamatosan ebben az állapotban leszel. Akkor kezdődik az igazi munka, amikor az elmédet elkezeded megtanítani alkalmazkodni ehhez az állapothoz, és ez egy hosszú folyamat. Újra és újra el kell érned ezt az állapotot, és fokozatosan kezdenek eltűnni a nemkívánatos érzések, és a helyükre kerülnek az újak, amiknek az alapja a tudatod békés, boldog természete. Ez az egyik videóban le is van vezetve, csak már nem emlékszem melyik volt az.

Nem is az a cél, hogy egy érzéketlen, unalmas, üres elméd legyen, hanem hogy boldog legyél, a tudatodból eredendően. A ​tudatnak nincs szüksége semmire a boldogsághoz, elég a puszta lét.

Ha minél többet vagy ebben az állapotban, akkor annak a következménye lesz a boldogság, nem kell érte küzdeni. Az elméd magától kezd átalakulni.

Mondok egy példát.

Múlthéten épp meditáltam, amikor kint hangosan elkezdett sírni egy gyerek. Éreztem, ahogy kezd felmenni bennem a pumpa, hogy miért pont most... főleg hogy nyaraltunk, és már napok óta ezt hallgattam. Figyeltem, ahogy megjelent a bennem a düh, hagytam, hogy jöjjön, és hagytam menni. Aztán újra és újra megjelent, közben tudatosult bennem, hogy az elmém így próbál védekezni, szó szerint kiabál, hogy neki ez nagyon nem tetszik. De folytattam tovább a meditációt, míg egyszer csak eljutottam odáig, hogy teljesen áthatott a nyugalom és béke, és hiába jött ki még másik 2 gyerek az utcára és kezdett el üvöltözni, egyszerűen megszűnt bennem az ellenállás, nem haragudtam, nem voltam már dühös. Pedig előtte szívem szerint kiüvöltöttem volna az ablakon egyet.

Ez a gyakorlat nagyon hasznosnak bizonyult, mert a nap további részében amint azon kaptam magam, hogy bosszankodom valamin, hasonló állapotba kerültem, mint a meditáció alatt, és egyszerűen hagytam hogy jöjjön és menjen. Csak sajnos azóta nem foglalkoztam a dologgal, és azóta megint az elmém győz :D de éreztem, hogy ezen a módon, sok gyakorlással megváltoztatható az elmém.

Hát részemről, a stílus alapján nagyjából elkülöníthető, hogy ki ki. Én boldog 'egoistaként' leszek A az anonim oldal egy szegletében, lehetnék A-Z/AZ is. mint a kezdet S a vég.

Az egyének többnyire a kettő egységéről szól.

Mert a tudatról csak az élménk által kreált képet elképzelést ismerjük. Vagyis valós valóját valójában nem ismerjük.

Mondjuk nekem nincs túl sok ismeretek ennek az elkülönítéséhez, az elme és a tudat közt, csak beszálltam a játékba. Az ahonnét hallottam róla ott "ellenség", rossz dolog az elme ami olyan mint a vad ló, amit be kell törni, vagy kompromisszumot kell kötni.... Ellenben az én elképzelésem olyan mint a Google vagy bármilyen más kereső vagy weblap.

(Mint számomra kiderült a jelenlévők is inkább így értik, aminek örülök. S elsősorban azért mert akkor nem gondoltam rosszul ☺️)

77 azaz V, rendszeresen az utóbbi években, önmagam megismerése véget. Többnyire utólag, hogy erre hogy reagáltam S miért. Ha rossznak ítélték akkor még hozzá jön az, hogy hogy változtassák rajta...

S más hasonló szituációban, megpróbálok másképp reagálni. Azt azt is kielemzem. De ez is az elme. Csak egy általam ideálisnak ítélt személyiséggé, alakká való átformálás, fejlesztés zajlik, hogy ok az ami van az jó, de hogy lehet jobb?

Az AZ ;) full:

17;27;33;40;42;45;65;69;70;79;80