Az 5 érzékünk ha mind megszűnne mi marad? (FILOZÓFIA)

Miért őrülne meg? Mert ez olyan lenne mintha egy koromsötét cellába be lennél zárva teljesen egyedül. Ha a teljes memoria is törlődne akkor nem lennének gondolatok sem, mivel nem tudná értelmezni a világot. A tudat önmagában szerintem akkor lenne működőképes, ha el tudna szakadni a testtől.

De ahhoz kómához hasonló állapotba kellene esni.

5 érzékszervünk van de ennél sokkal több dolgot érzékelünk

Amúgy csak egy test maradna ami arra sem méltatná magát hogy megmozduljon és ott döglene éhen mert égség fájdalma sem lenne

Nem tudom, erről nincs valami ii. Vh és utáni ember kísérlet?

Lehet szenteskedni, de mind folyton azonosítják magunkat. S ha nem látnánk, nem hallanánk már az képes az embert az őrületbe kergetni. Ha hozzá adjuk a többit, akkor nem túl hosszú életű.

A többi nélkül meg nem más mint egy élő hús tömeg, részemről rosszabb a halálnál.

Meditációban, a "semmi" sem teljesen semmi. Kb mint medúza a tengerben.

Ha így születik akkor lényegében halott. Ha balesetben veszti el (pl robbanás) emlékekkel+ tapasztalatokkal akkor egy ideig életbe lehet tartani. Ha meditálni szeretett akkor addig lesz rá ideje. Tudatosan a semmiben...azt se tudna él e még...

> A tudat szó maga valaminek a tudomására utal.

Szintén egy egzakt módon nehezen megfogható fogalom, hogy mit jelent valamit tudni. *Tudja* a Wikipédia, hogy mekkora Magyarország területe? Hát… Nyilván hétköznapi szóhasználattal nem tudja.

A tudatra azt írja a Wikipédia, hogy: „A tudat a filozófiában és a pszichológiában az agy legmagasabb rendű, csakis az emberre és állatokra jellemző funkciója, amelynek lényege, hogy célszerűen visszatükrözi a külső tárgyak tulajdonságait és kapcsolatait, megtervezi a cselekvést és következtet annak majdani eredményére. Képes valamely fokig világosan észlelni a saját létünkkel kapcsolatos jelenségeket.”

A „csakis az emberre és állatokra jellemző” kritérium viszonylag önkényes. De szükséges, mert valamilyen szinten egy szabályzó elektronika is reagál a környezetre, annak tükrében változtat a működésén. Oszt' mégsem nevezzük tudatnak.

~ ~ ~

> de most itt nem feltétlenül tudományos válaszokra gondoltam, mert a tudomány még nem tart itt

Viszont a kérdés azon aspektusa, ami tudományos módon vizsgálható, és vizsgált, azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, különben a valósággal köszönő viszonyban nem lévő spekulációra jutnánk csak.

~ ~ ~

Nekem a farkasgyerekek jutottak most hirtelen eszembe. Ők olyan gyerekek, akik nagyon fiatal korban a vadonba kerültek, vagy el lettek zárva. A tapasztalat az, hogy ha valaki kb. 7 éves koráig nem tanul meg beszélni, akkor később nem is lehet megtanítani beszélni. De ennek a járulékos következménye, hogy a szociális készségeik, a nonverbális kommunikációjuk is, a mentális képességeik is erősen csökkentek, kvázi szellemileg visszamaradottak lettek. Úgy tűnik, valahogy az emberi értelemnek a beszéd egy nagyon fontos része.

És itt kérdés, hogy mit jelent az, hogy valaki elveszíti az emlékezetét. Pl. a szavakat is elfelejti? Azt is, hogy a székre rá szoktak ülni? Mert akkor kvázi egy csecsemőt kapunk. És egy csecsemő, egy baba is nagyon lassan ébred igazán öntudatra. Egy pár perce született csecsemő – bár kétségtelenül nagyon bájos –, de csak néz, mint egy sült hal. Egy jó ideig inkább ösztönös, reflexszerű a viselkedése. Pl. sír, ha éhes. De ez nem egy tudatos folyamat, nem arról van szó, hogy „éhes vagyok, ezért elkezdek sírni, arra majd jön anya ég megetet”. Elég hosszú folyamat, mire egyáltalán meg tudja önmagát különböztetni a környezetétől, és még hosszabb folyamat, mire rájön, hogy hatással tud lenni a környezetére. A tudat nem annyira bináris természetű, hogy vagy van, vagy nincs, hanem inkább egy szürkeskála.

Az állatoknál szintén így van, minden állalt más-más szintű tudatossággal, és öntudattal rendelkezik.

Tehát az nagyon nem mindegy, hogy az emlékezet elvesztése milyen szintű. Mert pl. egészen más, ha valaki amnéziás, nem emlékszik egy csomó dologra, de ennek ellenére tud járni, tud beszélni, tudja mire való egy kanál, stb…

~ ~ ~

Itt pl. le van írva néhány eset, ami az ingermegvonás negatív hatásaira hoz példát:

[link]

És itt nem volt teljes ingermegvonás. José Padilla pl. hallott – ha mást nem, a saját hangját, szívverését, lélegzetét –, érezte a hideget, meleget, nyomást, érezhette a szagokat, stb… A teljes izolációs kísérletnél szintén csak a látás volt kiiktatva.

~ ~ ~

Tehát úgy tűnik, hogy emberként a teljes ingermegvonás esetén az a fajta tudatosság megszűnne, feloldódna, amit mi tudatosságnak szoktunk gondolni. Hogy aztán más tudatállapot – pl. hasonló, mint az állom, illetve a hipnózis során tapasztalható – létrejöhet-e? Nyilván nem tudjuk, mert a kiinduló feltétel maga is elvont, így nincs mód arra, hogy ezt vizsgáljuk.

Véleményem szerint ha létezhet is tudatosság külső ingerek nélkül, annak olyan mértékben másnak kell lennie, hogy az már nem igazán felelne meg annak, amit mi hétköznapi értelemben tudatnak nevezünk.