Az 5 érzékünk ha mind megszűnne mi marad? (FILOZÓFIA)
Úgy értem életben maradna valaki de mind az 5 érzéke megszűnne, és mondjuk még az emlékezetét is elvesztené, illetve nem érezne sem fizikai sem lelki fájdalmat, tehát egyszerűen minden eltűnne ami a figyelmét megragadja vagy magára vonja viszont életben lenne tartva.
Az a kérdésem mi marad? Elvileg a tudatosság megmarad. Nem? Vagy a tudatosság önmagában nincs, csak mikor valami konkrét dologra tudatos?
Szerintem is nagyon komfortos lehet tiszta tudatként létezni, bármi lelki vagy fizikai fájdalom nélkül, hiábavaló vágyakozások, és félelmek nélkül. Rengeteg lelki és fizikai fájdalmat cipelünk, születésünktől kezdve egyre többet, csak szépen megszokjuk részben. Lehet hogy a tudat azt az effektust használja ki, hogy azért vagdossa magát kalapáccsal fejbe mert olyan jó mikor abbahagyja, ha nem is csak ez, de biztos ez is szerepet játszik xd
Itt idézek:
" S ha ő A semmi nem biztos hogy akarja, hogy legyen valami.
ki akar e mozdulni a komfort zónából, vagy csak elfogadja a tényt, hogy Ő a tudat a semmiben vagy a tudatos semmi."
Én is sokszor magamba szoktam mai napig feledkezni, de egy dolgot tisztáznunk kell, és jó ha mindig eszünkbe jut. Mi most itt saját magunkról beszélünk, akkor is ha ezt a behatárolt elme teszi. Az öt érzékünk a tudat játékait közvetíti. A világ ami körülvesz és a belső világunk is az maga a tudat különböző megjelenései.
Egyébként behatárolással meg megkülönböztetésen azt értettem hogy figyeljünk meg valamit. Pl. Megfigyeltem hogy minden amit teszek azt nem is én teszem, hanem a testem ami egy állatszerű lény. Minden amit az ember nevű állatszerű test tesz, az tanulás, meg beépített tudás (ösztön) eredménye. Pl. Viszketést tapasztalok, azután pedig azt tapasztalom hogy a kéznek nevezett, nyúlvány megvakarja ott ahol a viszketést tapasztaltam. Azután azt tapasztalom hogy elmúlik a viszketés tapasztalata, és ez jó. Én ezt mind csak megtapasztaltam, de valójában semmit sem tettem. Az elme viszont azt gondolja hogy ezt én tettem. De még a gondolat hogy ezt én tettem is egy tapasztalat. Azt tapasztalom hogy azt gondolom hogy én tettem.
Elsőre furának tűnhet ez így de csak figyeld meg. Figyeld így az eseményeket. Egyre világosabbá fog válni, hogy egy úgymond működés játszódik le valójában, de te a megfigyelésen kívül semmi sem teszel. Persze nagyon hihető tud lenni hogy több közöd van hozzá mint csak annyi hogy tudsz róla pl. mikor azt tapasztalod hogy alig kap levegőt a test az erőlködéstől, vagy bármi másféle fájdalmat tapasztalsz, mikor a bőrödön érzed, azonnal megtapasztalod a gondolatot hogy ez nagyon élethűnek tűnik basszus, erről nem csak tudok ezt érzem de keményen, hát igen, de a tényen nem változtat.
válasza:"komfortos lehet tiszta tudatként létezni, bármi lelki vagy fizikai fájdalom nélkül, hiábavaló vágyakozások, és félelmek nélkül"
Azok nem az úgynevezett elme részei?
Sok sérülést kapunk nap mint nap ez igaz, de mint minden seb ha hagyod begyógyul és egy heg emlékeztet csak. De ha folyton megnyitod/kaparászod a sem egyre nagyobb lesz s vadhússá válik. vagyis minden sérülés elmúlik, begyógyul...
Ha tovább gondolod, te mint tudat dönthetsz, hogy mint kéz nem vakarod a viszkető területet, s te mint a viszkető rész (legyen pl csalán vagy szúnyogcsípés) lecsendesülsz, megszűnteted az irritációt.
Vagy hozzáérsz egy 180°-os platnihoz azt a fájdalom érzetet elengeded, (nevetsz, hogy "már megint?!" vagy csak sóhajtasz, hogy "már megint...") felhólyagosodik, kisebesedik de nem fáj, egy ismert gyógyulási folyamat ok és okozat, megég, felhólyagosodik, kisebesedik és bevarrad... ezen felesleges +ba szenvedni... ha jófej vagy a testeddel akkor 15 percig hidegborogatás és egyéb, hogy gyorsabban gyógyuljon. De ezzel azt akarom mondani maga az érzet a fájdalom is kontrolálható valamilyen szinten. +amit az állat szerű lény ösztönös cselekedeteire írtál azok is felülírhatóak a szemlélő által.
De ha a tudat a szemlélő, akkor legalább 1 tapasztalati forrása már van, de ha egy van akkor az 5 alapon kívül minddel rendelkezik csak test nélkül, akkor viszont érezhet késztetést a cselekvésre is.
tegyük fel a kő tudatára ébred, hogy kő. Attól még ő kőnek kő marad, nem mozdul nem halad. Ha a semmiség tudatára ébred a semmi semmi lesz. ha a semmi alkotni szeretne ahhoz előbb gondolnia kéne. de ugye a semminek semmi az ötlete, vagyis semmiötlete.
de a semmiből kirobbanó gondolatban minden benne van...
#42 Üdv szépen ráéreztél milyen elemzéssel akartam amúgy is folytatni. Az elme és a tudat kapcsolatával. Igazad van az elme sérül valójában, lelkileg is fizikailag is.
"Ha tovább gondolod, te mint tudat dönthetsz, hogy mint kéz nem vakarod a viszkető területet"
Itt vajon a tudat dönt, vagy a tudat által tudott elme dönt úgy hogy habár viszket, nem tesz eleget az ösztönnek? Az elme valójában a tudat, ami azt hiszi magáról hogy elme?
válasza:Ideillőnek tartok elmesélni egy sztorit egy gombázási élményemmel kapcsolatban (ami sajnos nem volt kellemes, de legalább tanulságos).
A pszilocibin gomba ugyebár erős hallucigén, ami befolyásolja az érzékszervek közti kapcsolatot.
Elvileg az egó olyankor megszűnik, legalábbis csökken a használatának a mértéke.
Ami egyértelműen tisztává vált számomra, hogy a személyiségem/egóm az nem én vagyok. Ezzel korábban is tisztában voltam, de egészen más ezt megtapasztalni. Éreztem, hogy a saját beszédem, hangom, stb, egy általam felépített dolog, aminek én (?) a külső megfigyelője voltam teljes mértékben. Ez volt az egyik ok, ami miatt ijesztővé vált az élmény, mert nem tudtam megtartani a kontrollt, a saját biztonságos kis világom.
Az érzésekkel kapcsolatban megtapasztaltam, hogy az összes érzés, csak az agyunk által létrehozott "illúzió". Átéltem, hogy a testünk miként funkcionál, mind a környezet felfogásánál, mind a saját magunk érzéseinek generálásánál. Az érzések konkrétan folytak, egyikből az egyik, másikból a másik, teljesen más értelmet nyert az érzés fogalma. Olyan volt, mintha Én valójában nem is lennék Én, csak tapasztalok, vannak érzések, amiket átélek, az irányításom/beleszólásom nélkül.
Az a "hallucináció", amit a gomba okoz, annak semmi köze az 5 érzékszervünk által érzékelt valósághoz, az elmédet egyszerűen olyan módon befolyásolja, amit máshogy képtelen vagy megtapasztalni.
Azért tettem idézőjelbe a hallucinációt, mert nem teljesen az. Nem véletlenül hívják tripnek (utazásnak), mert az egész olyan, mintha az elmédben utaznál.
A tudat vagy elme kérdéshez kapcsolódik a sztori. Az egyetlen tiszta, nem befolyásolt dolog az élményben maga a jelenlét, a figyelem volt.
Valójában az lényegtelen, hogy mi történt az elmémben, mit láttam, mit éreztem, csak az lényeges, hogy ott voltam, és átéltem.
Amikor hozol egy döntést, pl. hogy viszketésnél vakard-e meg magad, akkor azt az elméddel fogod eldönteni, viszont a tudatoddal döntöd el, hogy mire irányítod a figyelmet, mert az elméd szerint az fontos. Ebben az esetben a viszkető érzésre. Ha ez megvan, az elméd (vagyis itt most az egód) eldönti, hogy ez jó vagy rossz neked, és te ezalapján cselekszel. Ha álmodban vakarod meg magad, akkor is az elméd cselekszik, nem a tudatod. Hiszen nem is vagy tudatodnál, szó szerint.
Viszont a (fizikai) elme kapcsolatban áll a tudattal. Mert a tudat rajta keresztül tud megnyilvánulni.
Van olyan eset, amikor a tudatod fókuszát nem tudod irányítani. Pl. ha nagyon fáj valamid, de minden esetben az elméd által érzékelt dologról van szó. Viszont ahogy az előző hozzászóló is írta, a fájdalomról van lehetőséged elterelni a figyelmed. Plusz ott van egy csomó eset, amikor valaki meggyógyítja saját magát. Erre az elménk képes lenne önmagától? Nem hiszem. De a tudatunk fókuszával képesek vagyunk befolyásolni a testünkben zajló folyamatokat.
Egyszer olvastam egy könyvet, amiben arról volt szó, hogy ugyebár a tér és az idő is csak egy általunk érzékelt illúzió, emiatt az előző életeink nem lehetnek előzőek (hiszen nincs idő), de attól még ugyanúgy Léteznek, csak a tudatunk fókusza nincs rajtuk. Hanem itt van, a mi kis életünknek nevezett illúziónkon.
válasza:Kérdező azért utaltál rá. "Mi most itt saját magunkról beszélünk, akkor is ha ezt a behatárolt elme teszi."
Személy szerint nem vagyok benne, s kevés az infóm az elmével/egoval kapcsolatban. A Korábbi források erősen szélsőséges volt, nemrég meg belekezdtem az oshoba amivel meg eddig egyet értek.
Az amire jutottam az évek alatt az az, hogy felesleges külön kezelni, az ego az önmagunkról alkotott kép sok esetben a saját cselekedeteinkből tapasztalatainkból fakad. Elenyésző a másoktól ellesett praktikák, trükkök, megoldási képletek és viselkedési formák. (ezek többnyire a szülők és a példaképek vagyis azok akik számunkra jelenleg is vagy egykor példa értékűek voltak.)
Az elme által kialakult személyiség, önmagunk megvédését szolgálja (még ha ezt Pl: egy depressziónál, elzárkózásnál hibásan is teszi.) Megéget a tűz, a forró cucc, nem gyúlsz hozzá (tisztelet a kivételnek :D).
Ha kívülre helyezem magam, úgy mondanám, hogy az általunk megalkotott karakter/avatár a játékban töltött idővel fejlődik. A viselkedése, a megítélésé, cselekedetei és a gondolatai az adott világ jelzéseire reagálva alakul ki. Azaz az ok a tapasztalt világ, az okozat a személyiség.
A kérdés csak az számomra, hogy oké tudjuk, nem az általunk játszott karakterek vagyunk az adott szerepben legyen a csimszója az "Vagyok aki vagyok!" de a tanítások alapján nem az a lényeg hogy beleéljük magunkat? megélve átérezve minden szépséget előnyét és hátrányát?
Vagyis semmiben sem viselkedünk másképp, nem cselekszünk másképp mint aki 100% bele élimagát, neki meg legyen az "Az vagyok, aki vagyok!"
Szóval szerintem a kettő egy vagy egymásnak nélkülözhetetlenek, az egyik nem működik a másik nélkül, akár a Szív és az Agy. Vagyis a tiszta tudat, vagy csak a tudat az úgynevezett elme nélkül nem képes a cselekvésre....Igen azt nevezném inkább tiszta tudatnak, mikor a tudat és az elme egyként létezik és működik. Míg csak ez vagy csak az, ez vagy az ellen (a korábbi "szélsőséges ismeret") addig az ember hamisan tévesen vélekedik magáról túlspirizve harcol Én és Én között. De ha Én vagyok a játékos ki irányít és Én vagyok a játszott karakter akkor az Ének összedolgoznak, nem pusztítva el önmagát.
...nem tudom, bocsi, szerintem kicsit hosszú és sok helyen, nehezen érthető. De azért remélem, hogy annyira nem toltam túl...
#44 Köszönjük hogy megosztottad az élményedet, nagyon érdekes, a magam részéről egyenlőre nem tudok hozzátenni, de nagyon hasznos, biztos hogy visszatérek még rá. Tudsz esetleg ajánlani könyveket? Pl. amelyket a végén említed, amiben arról van szó, hogy nincs idő, minden egyszerre létezik, és x dologra fókuszálunk.
#45 idézet:"A kérdés csak az számomra, hogy oké tudjuk, nem az általunk játszott karakterek vagyunk az adott szerepben legyen a csimszója az "Vagyok aki vagyok!" de a tanítások alapján nem az a lényeg hogy beleéljük magunkat? megélve átérezve minden szépséget előnyét és hátrányát?"
Nem tudom mi a tanítás, de jogos felvetés, érdemes letisztázni. Szerintem is fontos az elme, a földi avatárunk nélkülözhetetlen segédeszköze, a túlélés záloga, de könnyen a szenvedés oka lehet.
Az jutott eszembe mikor gyerek voltam milyen önfeledten tudtam játszani, nem érdekelt a létezés oka, elme vagy tudat, mintha tudtam volna mi az élet értelme, és elégedett voltam. Ennek az elme vetett véget, függetlenül attól ki tehet róla. Azt gondolom ahhoz hogy érdemes az elme körmére nézni, és szükséges a megkülönböztetés, mert a tudat az elme túkapásai nélkül nem fog csalódást okozni, ezt bizonyítja az önfeledt gyerekkor.
#44 Az alapfeltevést mindenképpen megerősítetted az élményeddel.
"Amikor hozol egy döntést, pl. hogy viszketésnél vakard-e meg magad, akkor azt az elméddel fogod eldönteni, viszont a tudatoddal döntöd el, hogy mire irányítod a figyelmet, mert az elméd szerint az fontos."
Ezt még kielemezném egy kicsit.Arra gondoltam egy kicsit félreértésekhez vezethet, hogy énnek hívjuk az elmét is meg a tudatot is. Ha viszket megvakarja a kéz. Pl. ha valami nagyon leköti az elmét pl olvasás de igazából akkor is ha nem köti le semmi különös jön a viszketés élménye ami kissé kellemetlen, a kéz automatikusan odamozdul megvakarja, elmúlik. Egy röpke gondolat volt esetleg a kellemetlensége miatt, azután a kellemessége miatt ahogy megszűnik, harmadik pedig hogy megvakartam. Nekem ez a tapasztalatom. Szerintem a harmadik gondolat hiteti el az elmével hogy az elme valami létező entitás. Nem egyszerű ezt érteni annyira bele vagyunk... Valójában belealudva vagyunk szerintem. Én is próbáltam a gombát, nekem az volt hogy azt éreztem hogy felébredtem tőle, azelőtt pedig bele voltam aludva. Mintha kiszálltam volna a káoszból, és akkor azt gondoltam ez végleg sikerült, hogy nem lehet ebbe a kavalkádba visszaesni, de tévedtem.
válasza:Mi marad? Szép zúzódások, véraláfutások meg néhány púp a fejeden miután mindennek neki mentél, mindenben elestél és mindenen is legurultál.
(Nyugi nem kell agyarakkal rám jönni, csak poénnak szántam.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!