Az 5 érzékünk ha mind megszűnne mi marad? (FILOZÓFIA)
Úgy értem életben maradna valaki de mind az 5 érzéke megszűnne, és mondjuk még az emlékezetét is elvesztené, illetve nem érezne sem fizikai sem lelki fájdalmat, tehát egyszerűen minden eltűnne ami a figyelmét megragadja vagy magára vonja viszont életben lenne tartva.
Az a kérdésem mi marad? Elvileg a tudatosság megmarad. Nem? Vagy a tudatosság önmagában nincs, csak mikor valami konkrét dologra tudatos?
Érdekeseket írtok, nem reagálok mindenre hogy a magam lényegénél maradhassak, de mindenki szabad irányba viheti.
Idézet:
"Véleményem szerint ha létezhet is tudatosság külső ingerek nélkül, annak olyan mértékben másnak kell lennie, hogy az már nem igazán felelne meg annak, amit mi hétköznapi értelemben tudatnak nevezünk."
Én most megadok egy új definíciót a tudatra, és ezután mindig ezt is fogom érteni alatta, és a tudomás szó alatt is ugyanazt értem.
Ha megkérdezi valaki tőlem hogy tudok-e róla hogy létezem, és még mielőtt gondolkodnék a kérdésen kb. 1-2 másodperc után teljesen természetes hogy igen, akkor van öntudatom. Egy csecsemő nem értené a kérdést, de vajon tudja önmagáról hogy létezik? Szerintem igen, és ez teljesen természetes neki hogy tudja hogy létezik, ellenben az új tapasztalatokkal, azok már nem természetesek azért nézhet mint a sülthal xd
Akkor ennek fejében a főkérdést is átfogalmazom. Ha eltűnne minden külső belső tapasztalatunk, továbbra is tisztában lennénk vele hogy létezünk?
Szerintem az állatok is tudnak róla hogy léteznek, és ez annyira természetes nekik hogy nagyon. De ha már itt tartunk mondok még meredekebbeket. Szerintem a növények is tudják hogy léteznek, igen agy nélkül, mert az a feltevésem hogy a tudat nem az agy terméke, hanem a tudat terméke az agy, és minden tapasztalat is a tudat terméke. Szerintem a létezés a tudat szinonimája, azzal egyenlő.
Akinek ez sok volt, a fő kérdésre még mindig reagálhat. xd
25
amúgy, bazi jó a kérdés. az alap is.
De mivel, én minden érzékszervvel érzékelek, így nem tudom milyen.
Csak elképzelni tudom de az szinte = a halállal.
Amikor meditálok, s a "semmi/ üresség" érzését keresem akkor sem semmi az a semmi. Inkább minden, minden mit hallok, vagy a bőrömön érzek, gondolok..stb csak hagyom, jönni és menni. s ez megnyugtat, olyan mintha egy vízben lebegnék.
"tegyük fel hogy minden érzés, érzék, érzet stb. megszűnik."/#6/
Ingerek nélkül maga a tudat, a tutattalanságban lenne. valaminek maradnia kell, hogy tudatosuljon benne, hogy létezik. nem kell látnia, hallania, éreznie a végtagokat, de valaminek maradnia kell, hogy eljusson addig hogy "Vagyok, aki vagyok" azaz nem tudom, hogy mi és nem tudom úgy azonosítani magam, mint egy ember vagy egy állat, de létezem.
Ha csak a tudat lenne a semmiben, valószínűleg, gondolkodóba esne és teremtene (Álmodna) ahogy a történetekben Isten vagy Brahma is tette.
Egy biztos, én mint csak tudat unatkoznék, s ki akarnám tölteni az űrt.
De ugye ehhez nem kell test sem, szóval nem élő lényről beszélünk érzékszervek nélkül, hanem valamiről aminek alapban sincs. Ami tudattal rendelkezik és anyagtalan.
A "tudat önmagában" ha eljut addig, hogy "Én, vagyok!"/"Én, létezem!" valszeg alkotásba kezd. (legalábbis szerintem alkotna, még ha gondolati síkon a saját világát, azt lehet csak lebeg önmagában semmiként)
Bocsi lehet kusza és nagyon elrugaszkodott...
#25 Nehogy még bocsánatot kérj, nagyon jókat írsz, a világ amiben élünk az elrugaszkodott, nem amiről beszélünk xd
Persze jól megszoktuk hogy az élőlények egymás elfogyasztásával élnek túl..de mindegy inkább ne menjünk bele xd
Szóval igen én is ebben a dilemmában vagyok, nem kizárt hogy a tudat a tudatra vagyis önmagára tudatos tud lenni, de az sem kizárt hogy csak egy tapasztalatra tud tudatos lenni, és a tapasztalaton keresztül tud csak önmagára következtetni.
Az az igazság, hogy mindkét eset megdöbbentő, és a kettő közül az egyik igaz kell hogy legyen.
Szerintem a tiszta tudat nem álmodik, nem esik gondolkodóba, és nem unatkozhat, ezek emberi tulajdonságok. A tiszta tudat ha tud ilyen lenni, az tényleg csak tiszta öntudat, semmi egyéb. Elvileg semmilyen motívációja nem lehet. Ezért nagyon érdekes a létünk. Idemásolom egy másik portálról mivel magyarázza valaki.
Idézet egy másik portálról: (A kérdés az volt: miért teremt a tudat bármit ha képes is rá? Nem lehet rá motívációja, az első teremtést követően már születhetnek motívációk, de addig nem.)
Válasz:
A végtelen szabadság miatt. A konkrétumok nem determináltak, nem csak ez a világ van, nem csak így, nem csak itt, nem csak most etc...
Bizonyos megközelítésekben Isten nem csak abban az értelemben mindenható, hogy mindenre képes (Omnipotencia), hanem hogy mindent meg is tesz (Omniágencia), amit tapasztalunk, az természetesen ennek egy elenyésző része.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!