Ismertek olyat, aki csak nagyon későn kezdett el dolgozni,40 éves korában?

De itt nem is az a fontos, hogy mennyiben gátol meg bárkit is a cukorbetegség bármiben is, hanem az, hogy te itt végig azt mondtad, hogy téged senki nem ért meg, akinek nem az a problémája, mint neked, úgyhogy ne is mondják el a véleményüket erről. Bezzeg neked lehet úgy véleményed mások betegségéről, hogy te azt nem tapasztaltad soha! De a te betegségedről meg nem lehet másnak, mi? Az súlyosabb mindennél. Idejönne valaki hozzászólni, aki a rák utolsó stádiumában van és haldoklik, neki is megmondanád, hogy menjen a fenébe, manapság már nem illik belehalni a rákba, biztos nem is olyan rossz a helyzet, mint amilyennek előadja, mi? :D

Hallod, te nem azért nem fogsz munkát találni, mert nincs tapasztalatod, hanem mert sz.ar a hozzáállásod az élethez meg iszonyú ellenszenves is vagy mellé. Ezt egy normális HR-es kiszúrja már az első interjúnál.

Szerintem fordítva ülsz a lovon.

Ha már élünk, akkor próbáljuk meg jól érezni magunkat, nem csak azért, hogy elmesélhessük valakinek (azért IS), hanem MAGUNK miatt.

Ki ne találd már, hogy aki megdolgozott a fizetéséért, és abból elmegy nyaralni, vagy csak kirándulni egy másik városba, ahol sosem volt még, az nem jelent semmit. De igen, jelent: örömöt, új dolgokat látni, stb...

Te azt próbálod magyarázni, hogy senkinek se jó, neked se jó, de majd jó lesz egy lakásban, ha megöröklöd és ott egyedül elleszel...te magad ezt elhiszed?

A lakás nem fogja megoldani a problémáidat, neked kellene, de te csak kifogásokat gyártasz.

Ha nekem ez a problémám lenne, annyi orvost felkeresnék mint a fene, és magam is próbálnám megoldani.

Itt szinte mindenki próbált neked segíteni tanácsokkal, és sokan leírták, hogy nem mályvacukor házban élnek, vaníliakerítéssel körülvéve, hanem megvannak a gondjaik, de semmit nem értékelsz.

Nagy élet, hogy eljutottam a tengerpartra...

Hát tudod, csodaszép volt, boldog voltam, egy álom vált valóra, nem adnám semmiért az élményt, az emléket...

A te életed mivel jobb?

Mit tudsz felmutatni?

Ja igen, mind meghalunk. Valóban.

Mind a semmiből leszünk, és a sírba nem is viszünk magunkkal semmit.

Csak rohadtul nem mindegy, hogy a két esemény közötti 60-80 évet mivel töltjük ki.

Nekem nem volt szülői segítségem, nem is tartom már a kapcsolatot az anyámmal, de amíg tartottam, addig se kaptam tőle soha se szeretetet, se segítséget, se pénzt, hogy elinduljak az életben. Ő viszont lehúzott rendesen...

És mégis itt vagyok, nem máson élősködök (mivel ha akarnék, se tudnék kin), van munkám, van hol laknom.

Mert nem a hisztiből meg az önsajnálatból áll az életem. Ilyen is volt, és mint írtam, 100x mélyebben voltam, mint te.

Csak van, aki beleragad, mert egy élhetetlen energiavámpír, abból merít energiát, hogy másokat fikáz, lekicsinyli mások eredményeit, és csak önmagáról beszél, panaszkodik, siránkozik, sajnáltatja magát.

"Utazásra hitelt felvenni"

A nyakamat tettem volna rá, hogy erre is be fogsz szólni... :)

Igen, bármire, ami az embert boldoggá teszi, és közben nem lehetetleníti el.

Megérte. Nagyon is.

"Hát a te dolgod,látszik,hogy semmi bajod nincs:)"

Hát bizony rajtad is látszik, hogy az égvilágon semmi komoly bajod nincsen, csak a hisztéria.

"Délután 3-ig "csak",szinte egész nap.

Aztán fekszel és kelsz."

Kicsit el vagy tévedve, meg unalmas már a picsogásod.

Sajnálom, ha te 3kor fekszel, de amúgy tök jó lenne, ha minden negatitivásodat nem vetítenéd ki másokra.

Más nem 3kor fekszik.

Lefekvésig eltelik még vagy 6-8 óra, amit tartalmasan is el lehet tölteni.

engem pl kikapcsol a kertészkedés, imádom csinálni, és tök jó látni, ahogy napról napra nőnek a zöldségeim.

De vannak hétvégék és ünnepnapok is, amikor ezernyi dolgot lehet csinálni.

Meg fogsz lepődni: minden héten van hétvége!

Az, hogy te nem élsz, nem jelenti azt, hogy más sem.

"Mondhatom nagy élet,hogy eljutottál párszor a tengerpartra.

Én nem vágyok elutazni sehová. "

Bizony nagy élet, hiába fikázod le.

Nem lehet szavakkal elmondani, mert úgysem érted meg.

A te életed mivel jobb?

Elvárnád, hogy más is otthon üljön a 4 fal között, és ne legyen boldog.

Nem vágysz... aha, hát persze...

Végül is nem arról szól ez a millió negatív hozzászólásod, hogy siránkozol, amiért te nem élsz normális életet... ááá dehogy.

Akármilyen lehúzó vagy, nincs igazad, nem kell gazdag család az élsporthoz.

De majd utánanézek, hogy minden olimpiai bajnokunk rendes szerető családból jött-e.

Biztosan nem volt köztük elvált szülők gyereke, akiknél a megélhetés napi gondot jelentett. Biztos nem volt köztük borsodi sem. Meg cigány sem.

Csakis anyuci-apuci pici gazdag gyermeke volt mindegyik, akinek a segge alá tolták az aranyáérmeket, nem is dolgozott meg értük.

Na igen, ez a leggsuztustalanabb, amit a 131-es is írt: fogalmad sincs, mások mit élnek át, akkor milyen jogon mondasz véleményt?

Honnan tudod, milyen megküzdeni bármiért, milyen érzés a tengert látni, vagy milyen cukorbetegséggel élni, milyen más betegségek fájdalmát elviselni...

Hogy jössz te ahhoz, hogy ezekről véleményt mondj, amíg nem élted át?

Milyen jogon állítod be a saját bajodat mind közül a legrosszabbnak, amíg az összes többit nem tapasztaltad?

Ha van cukorbeteg rokonod, akkor minden cukorbeteg pont úgy éli meg, pont azt a gyógyszert szedi, pont annyi fájdalma lehet, mi???

Azért sikerül néha picit gondolkodni?

Mert nem úgy tűnik...

Szóba került már korábban egy hozzászólásban, hogy minden betegség egyedi, ráadásul mi emberek is azok vagyunk, más a fájdalomküszöbünk, máshogy éljük meg.

Ha szerinted két cukorbetegség ugyanolyan, akkor szerintem meg TÉNY, hogy két mentális betegség, két vizelési probléma ugyanolyan, és ezzel az emberek 99%-a együtt tudna élni és tudna vele dolgozni.

Te is tudnál dolgozni, csak nem akarsz.

Ha nem teljes idős munkát, akkor részidőset.

Vagy olyat, ami rugalmas beosztású és te tudod beosztani az idődet és nem kell egy helyen lenni 8 órát.