Ismertek olyat, aki csak nagyon későn kezdett el dolgozni,40 éves korában?

"Amíg nem a te pénzedből élek,ne fájjon neked,kinek a pénzéből élek."

Nem nekem fáj, kérlek, hanem annak, akit lenyúlsz pénzzel. :)

Előbb-utóbb meg fogja unni ő is.

"Azt meg hagy döntsem el én,hogy én mire vágyok."

Hát nagyon jó lenne, ha eldöntenéd!

Mert az egyik hozzászólásban még munkára vágysz meg arra, hogy meg tudj élni egyedül.

A következőben meg már gyakorlatilag hülyének titulálod azt, aki dolgozik azért, hogy megteremtse a saját önálló életre valót, és nem mással tartatja el magát!

Saját magadnak mondasz ellent!

"Én nem irigykedek rátok.

Sokat dolgoztok,és cserébe nagyon keveset kaptok."

Na és ezt honnan tudod? Tudtommal egy hozzászólásban sem írtam le hány órát dolgozok és mennyi a fizetésem. :D

Azt, hogy távmunkával csak 100.000-et lehet keresni, azt is te találtad ki. Nálunk sem annyit keresnek a kollégák.

"De mivel egészségesek vagytok,így mentek,mert nincs jobb."

Egészséges, mi? Végül is csak cukorbeteg vagyok, ami nem gyógyítható betegség, sőt évről évre folyamatosan súlyosbodik, meg mellé van annyi mentális betegségem is, amit egy kézen sem tudnék összeszámolni. De tényleg tök egészséges vagyok, ja. :D

Folyamatosan ellentmond...

Bele kell születni a sportba?

Ennél nagyobb baromságot rég olvastam.

Soha nem voltunk gazdagok.

De általánosban elkezdtem többféle sportot.

Voltam néhány versenyen is, még az eredményeim sem voltak olyan rosszak, de lusta voltam, mint a dög.

Én biztos nem keltem volna hajnalban, nem is lettem sportoló.

De ehhez aztán egy fillér sem kellett.

Ha meg a gyereket valaki beíratja edzésre, ahhoz sem kell gazdagnak lenni, mert em több havi 5 ezernél, hogy mondjuk legyen egy uszodabérlete.

Neked a szabadság és a nyugalom fontosabb?????????

Tessék????????

Szabad vagy?????

Nyugodt vagy??????

Te sokminden vagy, de szabad a legkevésbé sem.

Nyugodt sem, mert azon parázol, miből fogsz megélni, és hol.

Semmi örömöd nincs, mert nem teszel érte.

Nem érdemes boldognak lenni, mert egyszer úgyis véget ér az élet?

Ez aztán a hozzáállás.

Akkor mostantól nem is akarok szerelmes lenni, nem akarok finomakat enni, nem akarok gyönyörű helyekre eljutni, nem akarok fizetésemelést kapni, mert egyszer úgyis megdöglök, és akkor minek értem el ennyi mindent? Tök felesleges volt... pffff...

És a másik kommentelőre visszatérve, én sem írtam, hogy mennyit keresek, de azt sem, hogy belepusztulnék a munkába.

Pedig még csak felsőfokú végzettségem sincs, mint neked, mert otthagytam az egyetemet. Én már csak ilyen lusta vagyok, mint a sport esetében is voltam. És mégis, egy középfokú végzettséggel jobban keresek, mint sok diplomás.

Sosem túlórázok, sosem megyek hétvégén. Egy klímás irodában ülök, 3-kor felállok, és ennyi.

Ja, napközben netezek, kimegyek a városba ebédelni, elintézem a dolgaimat, stb.

Még arra nem is reagáltam, hogy 100 ezerből akkor se tudnál utazgatni, ha saját lakásod lenne.

Az első fizetésem kb 60 ezer volt, 10 évvel ezelőtt.

Aztán ahogy beállt, olyan 120 körül kaptam havonta.

Az akkori párom 80 körül hozott haza.

Ez most totál véletlen, hogy fejenként 100-ra jön ki.

Ebből éltünk, és 2011-ben jutottunk el először a tengerpartra. Igen, ennyiből!

De még azt is elárulom neked, hogy egy kis hitelt is vettünk fel, annyira vágytunk a tengerhez. De aztán visszafizettük, és rohadtul megérte. Nem kell nagy összegre gondolni.

2 év múlva újra eljutottunk a tengerhez, és következő évben megint.

Nem voltak drága utak, nem repülővel mentünk, de az a lényeg, hogy lehet ebből is utazgatni.

Ilyen fizetésből voltunk 2x Görögországban, 1x Olaszban, voltunk Szlovákiában, Romániában kirándulásokon, és 2x Ausztriában, és számtalan helyen belföldön.

Szóval ne magyarázd meg, hogy nem lehet jönni menni.

Most nem kell a mellébeszélés, hogy te nem tudsz buszozni, mivel itt most a fizetés nagyságáról és az utazgatásról van szó: amikor karácsony előtt 1-2 naps buszos utazásokat szerveznek, 4000!!!!! forintért lehet eljutni a bécsi adventi vásárba!!!

Ennyiért elvisznek és haza is hoznak.

Egy élmény, ennyiért külföldön vagy, csodás hangulat, gyönyörű fények.

Igenis el lehet indulni kicsiben is, csak akarni kell.

De úgyis erre is lesz valami lefitymáló megjegyzésed.

Egyébként meg olyan meggyőződéssel állítod, hogy ennyiből nem lehet utazgatni vagy megélni.

Megpróbáltad valaha?

Kerestél pénzt valaha?

Fogalmad sincs a valóságról, akkor minek állítasz bármit is?

"Jaj,hagyj már a cukorbetegséggel.

Miben akadályoz ez téged a 21.században?

Van cukorbeteg rokonom.Teljesen munkaképes,ezzel simán lehet dolgozni,az inzulint bárhol be lehet adni.

és még támogatást is kapsz rá."

Az cukorbetegség nem annyiból áll, hogy beadod az inzulint és onnantól kezdve semmi bajod!

Van egy rakás munkakör ahova fel sem vesznek cukorbetegként!!! Legutóbb olvastam egy munkaköri leírást, abban konkrétan benne is volt, hogy cukorbetegeket nem alkalmaznak!

A cukrom meg bármikor leeshet, akkor nem hogy nem tudok dolgozni, de elájulhatok vagy sokkos állapotba kerülhetek.

De ha túl magasra szökik fel, akkor is rosszul érzem magam, és egyáltalán nem álom dolog úgy dolgozni, hogy rosszul vagy! Ráadásul ezt naponta többször eljátszani, mert az a nyamvadt vércukorszint még véletlenül sem akar a normális keretek között maradni, akár mennyire is igyekszem.

Ráadásul minden egyes fizikai megerőltetést előre tudnom kell, ki kell számítani és annak megfelelően kell ennem, különben felborítja a vércukorszintem.

És most itt olyan apróságokról van szó, hogy például futnom kell a busz után, mert lekésem, de nem fogok futni, mert éppen érzem, hogy eleve alacsony a vércukorszintem és nem akarok elájulni! Vagy amikor váratlanul rám dudál egy autó amikor biciklizek, az ijedtségtől meg felmegy a vércukorszintem, és megint csak rosszul vagyok! Utána még a bicikliről is szállhatok le és tolhatom hazáig, mert magas vércukorszintél tilos sportolni - és a biciklizés is annak számít!

Arról nem beszélve hogy az ember kedve meg az egyéb hormonális változások (pl. menstruáció v. betegség esetén), de még a rohadt holdváltozás is befolyásolja a vércukorszintet!!

Szóval nekem ne próbáld már elmagyarázni, hogy milyen egyszerű cukorbetegnek lenni, amikor nyilván halvány lila gőzöd nincs a betegségről, meg hogy ez mennyiben gátol a mindennapi életben!