Melyik a legkevésbé ciki munkahely? McDonald’s, gyári munka, takarítás, vagy árufeltöltés?
Milyen irányba menjek el érettségivel? Először itthon csináltam az egyetemet, majd félösztöndíjjal külföldön.
Sajnos mentális betegségek miatt képtelen leszek elvégezni, a család azt mondta nem fizetik tovább úgyhogy “takarodjak” el dolgozni…
(Pedig egy részét én is fizettem magamnak, mert közben vállaltam részmunkaidőben munkát fél évig)
A probléma az hogy nem hiszik el hogy a pánikbetegség meg a depresszió súlyos dolgok és emiatt buktam meg kellett halasztanom, sőt a covid alatt szinte lehetetlen volt online teljesíteni.
Visszaköltöztem vidékre, rászoktam a frontinra, pszichológus nem tudott eddig segíteni.
Mivel a családom is agybeteg, így nem akarom hogy azzal zsaroljanak tovább hogy már fél éve itthon vagyok, mikor ők meg pékségben robotolnak. (Ezt szerettem volna elkerülni hogy nekem is havi 200k-ért kelljen ilyen helyen rabszolgának lennem)
Szóval, aki ilyen helyen dolgozik, melyik a legnehezebb, legcikibb, kezdőnek mit ajánlotok?
Most ott tartok hogy kórházba, pszichiátriára sem tudok befeküdni, mert nincs tb-m…
Az anyám egyébként évek óta azzal szekál, hogy fogadjam el egy gazdag férfi közeledését és nem lesz semmire gondom. De közben azt sem tudja hogy én nem is vonzódom a férfiakhoz, úgyhogy ez kilőve.
Dolgoztam pszichiátrián, tapasztalatbol írok.
Te sose fogsz meggyógyulni mert nem is akarsz. Ha akarnád menne, most csak kifogásokat keresel és hárítasz.
Elkezdeni a változást nagyon nehéz. Könnyen bele lehet kényelmesesni abba hogy minden rossz.
Sok embert visznek be, ennek egy része vagy azt szajkózza hogy semmi baja és tagadasban él, vagy azt hogy ő nagyon beteg és sose fog meggyógyulni így felesleges bármit is tenni. Ellenáll mindennek majd diadalittasan közli hogy "ő bizony megmondta". Csak azon lehet segíteni aki akarja és hagyja. Nem lehet megmenteni azt aki nem akarja hogy megmentsék.
A konkrét kérdésre visszatérve.
Nálam elvárás volt az egyetem, helyette dolgoztam gyárban és takarítottam is. Miután kijöttem a depresszióból kezdtem el ápolónak tanulni és jött minden utána.
Egyik munka se ciki, minden munka épít valamilyen formában és valahogy el kell kezdeni az életet.
"Mondd 30 évesen milyen jövőkép az hogy takaritasz amíg meg nem doglesz? Miközben más férjhez megy, gyereke lesz, ami a normális?"
Soha senki nem írt ilyet, ezt te teszed hozzá. Minden mondatot kiforgatsz és mást hibáztatsz mindenért. Eddig se működött, ezután se fog.
Nem kell addig takarítani amíg meg nem doglesz, de valahol el kell kezdeni. Sehova nem fogank felvenni igazgatónak 0 tapasztalattal és a pénz se a fán terem.
Nagyon jól tudom mi az a szorongásos depresszió és rengeteg olyan embert ismerek akik sokkal rosszabb helyzetben vannak/voltak. (Mielőtt ezt is megkérdőjelezed magamhoz hasonló embereket kerestem,nem volt nehéz.)
"Kiélvezni az életet az tudja aki normális, stabil és PÉNZES családba született és nincs egyszerre 6 betegsége."
Kiélvezni az életet az tudja aki akarja és még pénz se mindig kell hozzá. Van akinek könnyebb, van akinek nehezebb. Én nagyon akartam ezért jobban lettem. Se pénzem, se normális családom, sőt! Lehetne bizonygatni kinek milyen rossz a sorsa de nincs értelme. Olyanokat láttam és hallottam amiket a híradóban lehet látni.
Egyedül te döntesz hogy felállsz vagy szenvedsz tovább a földön.
Te sose fogsz meggyógyulni mert nem is akarsz. Ha akarnád menne, most csak kifogásokat keresel és hárítasz
Na hát ez az. Én is tudom hogy nem. Csak idő kérdése hogy mikor lesz vége. Akkor minek szopjak addig Tirolban, miközben látom hogy a sikeres gazdag emberek jönnek a luxusba nyaralni, miközben én, akit arra nevelt a pszicho nagyanyja hogy tudós világsztár legyek meg takarítom utánuk a WC-t?
Olyan finnyás vagyok, hogy sokszor a saját itthoni WC-be nem akarok bemenni, nemhogy másét takarítsam.
De ha még fel is vennének valahova 45 kilósan, akkor jöhetek majd ide?
Mert hogy minden napomat végig fogom bőgni az fix.
Nem kell addig takarítani amíg meg nem doglesz, de valahol el kell kezdeni. Sehova nem fogank felvenni igazgatónak 0 tapasztalattal és a pénz se a fán terem.
De azt nem fogjatok fel hogy én fejben a betegsegeim miatt csak a csicska munkára vagyok alkalmas mint az anyám?
Viszont ő nem 46 kiló, hanem 65 és nincsen egy pszichés betegsége sem.
Max annyi hogy annak ellenére hogy szétverte az apja, férje is még így is egész eleteben a faszok után ment.
És egy csóró egyszerű nyomorultat akivel épp együtt van 1000x jobban imád mint engem.
Mostanában egyre rosszabb érzéseim vannak, ha innen el kellene mennem csak az apám testvéréhez mehetnék, ahol az apám van.
Ennél rosszabb helyzetet már el sem tudnék képzelni. Már most forog a gyomrom ha arra gondolok, hogy 10 év után újra kell látnom, főleg ha jön majd a pszichozis és megint fellök, bezár meg megüt.
Jó lenne már ha már végre megdöglene, legalább emiatt nem kellene aggódnom hogy újra ordíthat egyszer az a pszicho féreg állat. Nem értem miért nem tud már eltűnni a földről.
És akkor jönnek a pszichológusok azzal hogy mindenkinek nehéz.
Dehogy mindekinek nehéz bmeg.
Az emberek 80 százalékának soha nem volt depressziója, azt sem tudjak hogy mi az
Mindenki él és virul, azt sem tudom hogy miből de élnek, valaki egymillió forintot kap egy Insta posztért, majd a párjával utazik valahova. Az emberek 90 százaléka.
Én meg 4 éve nem mentem ki a lakásból a CBA-n kívül, de akkor is kifulladok.
Anyud csak nézi ahogy szenvedsz és kész, beül a tv elé, nem mondja hogy menj el orvoshoz kisfiam?
Egyrészt igen, másrészt mivel ő is nárcisztikus így ahogy már írtam egyfolytában kibeszel mindenkinek.
Pedig tudja hogy mióta xanaxot szedek az a mellékhatása hogy menszesz előtt akkor is elkezdek törni-zúzni ha kiöntöm a vizet, nemhogy ha kibeszél. De direkt csinálja, mert én gyengébb vagyok nála, én nem tudom félholtra verni, ezért rajtam vezeti le amit szart ő kapott..
Azt hogy ő mit eszik, ne kérdezd. Nem tudom. Lehet eldugva tartja.
Én már 2,5-3 éve csak rizst, krumplit és tojást eszem.
De sokszor semmit egész nap, mert nincs semmi, vagy már nincs is kedvem enni, vagy kimenni a konyhába. Ezért csak iszom és fekszem a szobámban.
Pl tegnap sem ettem semmit mert most csak krumpli van már itthon és nincs kedvem megsütni….
Mit főzzek ha nincs pénz alapanyagra?
De az elmúlt 3 évben rájöttem hogy hülyeség hogy egy embernek napi 2000 kalória szükséges, mert én van hogy egy hét alatt szinte semmit nem eszem, csak beosztva egy zacskó puffasztott rizst és mégsem halok éhen amint latszik sajnos.
Azzal kinzom magam hogy kajákat nézek a neten és elképzelem hogy milyen lehet. 3 év után már az ízekre, illatokra sem emlékszem.
Egyre több hajléktalan videót látok, most jottem rá hogy az lesz majd velem. Biztos vagyok benne, mindig is jók voltak a megérzéseim.
Lennék inkább Karsai Dániel helyében. Neki volt élete, nekem nincs. Mehettem volna helyette.
"És akkor jönnek a pszichológusok azzal hogy mindenkinek nehéz.
Dehogy mindekinek nehéz bmeg.
Az emberek 80 százalékának soha nem volt depressziója, azt sem tudjak hogy mi az
Mindenki él és virul, azt sem tudom hogy miből de élnek, valaki egymillió forintot kap egy Insta posztért, majd a párjával utazik valahova. Az emberek 90 százaléka.
Én meg 4 éve nem mentem ki a lakásból a CBA-n kívül, de akkor is kifulladok"
Valami érdemi, hivatalos kutatást tudnál linkelni a 80 és 90 százalékra? Mert ennél nagyobb hülyeséget még nem olvastam. Te is nagyon jól tudod hogy ez nem igaz.
Ha lenne munkád fejlődnél és nem csak ilyen munkákat tudnál elvállalni.
Lenézéd a takarítót, a gyári munkást stb. Konkrétan lenézel olyan embereket akik sokkal többre vitték mint te.
Most ismerted be hogy nem akarsz gyógyulni csak kifogásokat keresel és hárítasz, ezek után igazából nem nagyon van értelme tovább folytatni a beszélgetést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!