Melyik a legkevésbé ciki munkahely? McDonald’s, gyári munka, takarítás, vagy árufeltöltés?

111 nézz utána milyen a klinikai depresszió vagy hogy meddig tud elmenni benne az ember, hogy milyen körülményeket tud teremteni csak a szobájában maga körül es akkor rájössz hogy lehet úgy élni hogy az ember egész nap csak fekszik es nez ki a fejéből

Annyi a szerencsém hogy a xanax totálisan leszedal, tehat nem is érzem es fogom fel teljesen hogy mi történik velem. Ezért sem akarom soha abbahagyni a szedését már mert akkor kijózanodnék, felfognam hogy elvesztettem a munkám a covid miatt es akkor visszatérnének a pánikrohamok mikor éjjel órákig feküdtem sírva a fürdőben….

Na ahelyett sokkal jobb a xanax miatti szedaltsag.

Az anyám nem csinál velem semmit.

Sosem főz, takarítani a saját helyét takarítja.

Én mivel csak csipegetek valamit minden nap már régóta így nem termelek piszkot. Sem mosatlan ruhát.

Kb fél évente egyszer rakok be egy pár darabot a mosógépbe amit kimos. Ennyi.

Néha eszem pár tojást, vagy rizst, amit szokott venni otthonra. Többet nem.

Közben a szorongasom más olyan szintű hogy ma is hívtak telefonon es emiatt sírtam egy órát mert el nem tudom képzelni hogy ki lehetett mert több éve nincs kapcsolatom senkivel….

Biztos lehet így állást találni miközben amiatt bőgök hogy csong a telefon…..

Itt könnyen dobáloztok a nárcizmussal. Én még semmi nem vagyok a többiekhez képest, ha latnatok az apámat vagy a testvérét, inkább kinyírnátok magatokat minthogy azt a tipikus martirkodast és sopankodast kelljen hallgatni.

Amit én itt leírtam, az SEMMI hozzájuk képest. Semmi. A legstabilabb pszichiáter is felakasztaná magát egy nap után velük.

Még az irigységre meg a nagyravágyásra visszatérve. Annyi szerencsém van hogy mivel rengetegszer voltam már érzéketlen a depresszió miatt, így mindig emlékszem arra hogy milyen amikor semmit sem érzek. Ezt elő tudom venni és ilyenkor nem vagyom semmire.

Másrészt mivel bipoláris vagyok és mellé szenzoros is, így mindent 1000x felfokozva érzek mint a többi ember….

Ezért sosem tudtam elviselni ha történnek a dolgok körülöttem.

Hiába irigylem a híres sikeres gazdag embereket, közben csak az van a fejemben hogy vajon hogy viseli el ezt a sok sikert és pénzt és csillogást egy 25 éves fiatal, anélkül hogy nem robban fel belülről….

Én ha holnap nyernék 100 millió forintot tuti hogy mennék a Dunának mert nem bírnám elviselni azt a robbanó érzést belülről.

Ez az egyetlen indok amiért még nem doglottem bele a féltékenységbe a gazdagság iránt. A bipolaritas es a szenzorossag.

Sokszor azt sem tudom elviselni hogy egyik nap nincs itthon semmi kaja aztán van egy nagybevásárlás és hirtelen van itthon 10 fele dolog amit ehetek…. Egyszerűen robbanok tőle belülről. Ilyenkor sokszor falási rohamom lett…

Ezt is ki fogja megérteni? Senki. Csak az tudná, aki úgy érezne mint én.

Persze ebben az is benne van hogy mivel szar volt a gyerekkor, a szarhoz vagyok szokva és nem tudok kilépni belőle.

Ezért is mert hozza az anyám is az elmebeteg apja után az elmebeteg apámhoz.

Ez van