Kik az életképesebbek a mai világban: a jó szívű, önzetlen, érzékeny lelkű emberek, vagy a full racionális, önző, kőkemény jellemű emberek?
"Nem, a jólelkűség nem egyenlő az ostobasággal."
Nálatok jó embereknél a túlzófok szokott működni.
Ha jó vagy, az oké.
Ha nagyon jó vagy, az még jobb.
Ha meg egy nagyon önzetlen, nagyon jó lelkű, nagyon segítőkész ember vagy, akkor aranyember vagy.
Egy 21. lány egyszer azt tanította nekem, hogy aki nagyon jó szívű azt kihasználják. Szóval ami nálatok a csúcs, annak a világban a reciproka az igaz: ki fogják használni, aztán maga ismeri majd el, hogy ostoba módon megbízott XY-ban.
Ezzel szemben egy rókalelkű ember kételkedik, nem igazán bízik emberekben (vagy senkiben), gondolkodik, stb.
Én azt látom, hogy pont e stratégiai gondolkodás hiányzik a jó emberekből. Pl. ha összejössz egy kenyérre kenhető emberrel, ő tényleg elhiszi, hogy örökre vele maradsz, meg sem fordul a fejében, hogy más lehet a háttérben, 100%-ban neked adja a bizalmát - és ezzel óriási hibát követ el.
Szóval szerintem az ilyen emberek legtöbbször nem életrevalóak. Lehet kivétel, de attól ez nem lesz minden olyan emberre igaz.
Még aki azt mondja, hogy a kettő között van, az is reálisabban gondolkodik. Mert abban már ott a kételkedés.
De ez az én véleményem: ha te úgy érzed, nagyon jó szívű emberként te jól élsz, akkor élhetsz úgy, ha akarsz.
#35
Attól, hogy van véleményem, még érdekelhet mások véleménye, nem?
A kérdésben arra kerestem a választ, hogy mit gondolnak az emberek. Az én személyen itt totál másodlagos, csak bekapcsolódtam a beszélgetésbe.
És egyáltalán nem zavar, ha valaki nem ért velem egyet.
A téman egyébként én már túlléptem, már máson töröm a fejem.
Amúgy az a gond, hogy itt az oldalon sokan a "jószívű, önzetlen, érzékeny lelkű" embereket összekeverik azokkal, akik nyámnyilák, nem tudnak nemet mondani, határokat húzni, kihasználhatóak, törékenyek. Pedig a kettő kvára nem ugyanaz.
Ráadásul egy jószívű, önzetlen, érzékeny ember is lehet nagoyn racionális, szóval még csak dilemmáról sincs szó a kérdésben.
De hol zárja ki egymást a jószívűség és az értelem?
Lehet kedves és jószívű, és attól még tisztában lehetek vele, hogy a derült égből rám chatelő ismeretlen "ragyogó pénzügyi lehetősége" sima átverés. Elmehetek önkéntes munkát végezni, és közben tudhatom, hogy a "Sziauram, kell telefon" cigány valami lopott szart akar rám sózni.
48, ki beszélt itt félelemről?
Felismerni egy mintázatot, szándékot nem félelem kérdése. Egyszerűen csak konstatálod, ohgy "na, még egy cslaó", kiofoflod és mész tovább.
48
Te miről beszélsz?
Nem sejtek minden emberi interakció mögött a személyem ellen irányuló összeesküvést, de tisztában vagyok vele, hogy léteznek sunyi emberek, a gyanús helyzetekben pedig óvatos vagyok. De oké, felőlem te megadhatok a kártyaadataidat minden internetes csalónak, a te dolgod.
De továbbra sem leszek én, vagy lesz bárki rossz ember attól, hogy óvatosan és körültekintően jár el az ismeretlenekkel. Ez nem paranoia, hanem sima emberi értelem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!