Az lehet a baj, hogy én valójában egy abszolút irracionális elme vagyok, ennek ellenére mindig racionálisan akarom megközelíteni azt a kérdéskört, hogy miért nem szeretnek?

Azért utasitanak el, mert túl sokat foglalkozol magaddal, nem veszed észre a partnered igényeit és a gondolatai sem érdekelnek téged. Ameddig kizárod partneredet az őszinte érdeklődési körödből, addig nem lesz senkid.

Nézz magaddal szembe kritikusan, nagyon önző lettél.

Ebböl a néhány mondatból felfedezhető az egoizmus, nárcisztikusság, hiszen ezt a problémát máshogy is megírhattad volna, úgy hogy a partneredről is infozol valamit.

Lelki fejlődésen kell átmenned. Egy lelki kalapáccsal szétverheted lelked megkeményedett egoizmusát, és azután probálj a partnered gondolataiban elmélyedni, gondolod azt, hogy a partnered te vagy és mit tennél te ha úgy viselkednének veled ahogy most te viselkedsz te ővele?!

Elgondolkodnék azon, hogy miért/mitől/mikor alakult ez ki "bennem"?

Min kellene változtatnom? Miért jó/rossz ez így nekem? Ha ezen elgondolkodsz, esetleg rájössz a megoldásra is.