Milyen gyerek nélkül leélni az életet?

Fura ez. Nekem van kutyam, macskam, piercingem, tetovalasom, es egyiket sem akarom raeroltetni masra.

Gyerekbol meg csak egy van, az is a hasamban, mar megkaptam, hogy “na majd a kovetkezo” es mikor mondjuk, hogy nem lesz, akkor “jaj ugyanmar” “dehogynem lesz” “ugyis meggondolod magad” es egyszeruen merhetetlenul felbasz, hogy miert nem lehet elhinni, ha en azt mondom, hogy egyet szulok es pont. Mert kell a csok, a babavaro, a stb. Csok egy gyerekre es meglevo haz bovitesere talan valami 500ezer (?) babavarot a ferjem meg a volt felesege fizetik, tehat kiestunk a pixisbol. Alapbol tul heves termeszetu vagyok, es tul nagy a pofam, szoval ilyenkor senkinek nem szokott tetszeni amikor visszaszolok. Na nekem meg az nem tetszik, mikor keretlenul belepofaznak az eletembe es velemenyt nyilvanitanak.

Szoval en, akinek lesz gyereke, abszolut megertem ha valaki nem akar, ugy gondolom semmi kozom hozza, es eszem agaban sincs tolni valakit a gyerekvalallas fele. Kulonben is, a jo bornak nem kell ceger..

Hát, másképp vagyunk összerakva, az biztos.

Én például iszonyatosan undorodom a pálinkától, ebben teljesen biztos vagyok.

De agyamra megy, ha mindenki ezzel nyaggat, meg kínálgat, mek tukmálja.

94. Elég egyszerűen gondolkodsz. Engem speciel nem izgat, ha az ezredik ember kérdezi meg a hónapban, hogy miért nincs és miért nem akarok gyereket, ezredszer is válaszolok.

Az viszont már tud fárasztó lenni amikor ezzel a témaval kimondottan zaklatnak olyan emberek akikkel 86x kitárgyaltam a témát, és akiktől nem lehet végleg megszabadulni mert mondjuk közeli rokon, ha akarom, hanem, időnként összefutunk, ( ha nem akarom minden családtagtól elszigetelni magam), vagy pl minden nap el kell viselni munkahelyen, ahonnan én nyilván nem rúghatom ki, és nem is ignorálhatom mert együtt kell vele dolgozni.

Akit nem zavar, hogy 125. Alkalommal ecsetelik neki, hogy micsoda önző rohadék aki egyedül lesz vénségére mert nincs gyereke( azaz egyesek szerint ez egyenlő azzal hogy nincs családja sem), annak kötélből vannak az idegei, és gratulálok neki. Engem viszont zavar mikor ennyire belemászik valaki az aurámba, és nem fogom szó nélkül hagyni, hogy össze-vissza szidjon valódi indok nélkül. Csak mert neki nem tetszik, hogy engem ( minket a párommal) másfajta élet tesz boldoggá.

Szerintem inkább azok erőltetik ennyire a másikra a sajátjukhoz hasonló életet, és annak helyességét, akik rosszul döntöttek, és valójában nem boldogok a saját életükben, "ha neki szar, legyen másnak is " mentalitással élve.

Én pl soha senkinek nem mondogattam, hogy minek akart gyereket, és azt sem hogy ne válllajon ( ha azt mondta hogy szeretne). Mert tiszteletben tartom a döntésüket. Ezzel ellentétben nekem pl ( és több gyerekmentes barátomnak is) számtalanszor mondogatják hogy szülni kéne. Hogy kellene ezekre reagálni? Ha hozzá se szólok, ignorálom, nem törődöm vele, az a baj, mert " bunkó" vagyok, ha meg elmondom az őszinte érzéseimet akkor meg az, csak mert szembemegy az ő életfilozófiájukkal.

Van az a szint amit nem lehet már figyelmen kívül hagyni.

Ha téged sértegetnek, kioktatni próbálnak, semmit nem mondasz senkinek? Hagyod magad?

Valahogy számítottam a hárításra, persze a támadásra is. Őszintén érdekes, hogy az én gondolatmenetemet egyszerűsítitek le. Nem tudom milyen környezetben éltek, de az, hogy nálatok más témája nincs senkinek, csak ez, akkor nem értem miért is veszitek körbe magatokat ezekkel az emberekkel.

A másik, hogy ha a kommunikáció után sem értik meg, akkor ne haragudjatok, de az illetők értelmileg sérültek? Mert a pálinkás példát folytatva a rokonoknak egyszer kellett elmondani, hogy köszi nem élek vele, maximum a 86 éves öregapám az, aki minden egyes alkalommal megkínal, de ennyi.

Itt újra felvetődik, hogy miért is vagytok erre ennyire kihegyezve? Gondolom nem csak ezt kérdezgetik az emberek nem? Akik amúgy is hajlamosak az általános társalgásokra.

Tanulsz. - Mi leszel ha nagy leszel?

Egyedül vagy. - Nincs senki a láthatáron?

Együtt jársz valakivel. - Mikor lesz az esküvő?

Stb. Stb.

Folytatható napestig. Az emberek kérdezni akarnak valamit, vagy csak mondani.

A válasz jóformán nem érdekli őket, főleg ha egyezik a saját világukkal.

Mindenesetre még mindig vicces, hogy, az emberek itt gyakorin is próbálják a kis kognitív disszonanciájukat alátámasztani.

98: szerintem olvasd el még egyszer, amiket írtunk. Legtöbb esetben nem nagyon van lehtőség elszigetelni magunkat ezektől az emberektől. Ráadás, hogy nekem minden munkahelyemen akadt legalább egy (de inkább több) kretén, aki évekig ezen lovagolt.

A kognitív disszonancia inkább nálad ketyed... itt többen elmondtuk a tapasztalatainkat. Hidd el, nem kamu, és nem túlérzékenység. Ha továbbra is ragaszkodsz az álláspontodhoz, csak arról teszel tanűságot, hogy nem vagy képes elfogulatlan véleményalkotásra.