Milyen gyerek nélkül leélni az életet?

Nekem egészségügyi okból nem lehet. Régebben bántott, de már megszoktam és látom így is az élet értelmét.

milyen célok?

képezem magam, elvégzek/végzünk a férjemmel minden tanfolyamot ami érdekel, most pl sajtkészítőre megyünk.

Sokat utazunk, minden évben egy távoli (Maldív, Dominika, Amerika stb) és évi 4-5 belföldi hosszú hétvége, bár van hogy csak szombat rggel felkelünk, rábökünk valamire a térképen ahol még nem voltunk és felkerekedünk.

Attól, hogy nekem nem lehet gyerekem, még szeretem őket, sokat vigyázok gyerekes barátnők kicsijeire míg ők kimozdulnak, vagy szervezünk együtt is programot. Két keresztgyerekem van, ők havi 1 hétvégét nálunk töltenek.

Aki alapbol nem akart soha, az nem erzi a hianyat, es uresnek sem gondolja az eletet. Aki viszont akart, de nem lehetett, annak nyilvan nehezebb feldolgoznia.

#1: tok jo, hogy ennek ellenere nem gondolod magadat kevesebbnek, es teljes erteku eletet tudsz elni.

Egy meglévő veleszületett betegség miatt több utánajárást igényelt a dolog, eközben tudatosult bennem, hogy nem szeretnék+a munkám miatt egy meglévő szorongásos betegségem is felerősödött bennem és ez erősített meg a döntésben.

Néha elgondolkodom, hogy mi lett volna ha, de a konklúzió mindig az, hogy jó döntést hoztam, nincs hiányérzetem.

Célok:

- biztos anyagi háttér a jövőre és idős korra

- sok utazás (10 éve ültem először és egyszer repülőn)

Kb úgy, ahogy az egyes is írja. Most szombaton este 11-kor ránk jött, hogy el kéne menni valahova az erdőbe. Bepattantunk a kocsiba és felmentünk a Kékestetőre sétálgatni.

De nyáron megcsináljuk azt is, hogy gondolunk egyet és éjszaka összepakolunk, aztán megindulunk Szlovéniába vagy Horvátországba. Aztán másnap valamikor hazavergődünk.

Szerencsére mindkettőnknek rugalmas a munkahelye, így abból sincs baj, ha 1-1 napot kiveszünk spontán.

Mindketten szeretjük a munkánkat, kb azonosak a hobbijaink, spontának vagyunk és szeretünk élni.

Nekünk tudatos döntés volt, egyikünk sem szeretett volna gyereket. Bele sem férne az életvitelünkbe.

Tesómnak van egy 4 éves kisfia és egy 2 éves kislánya, ők a keresztgyerekeink, őket imádjuk. Rendszeresen találkozunk, visszük őket is ide-oda. Nekünk ennyi bőven elég és kb ez az, amit tudunk vállalni és bele is fér.

Céljaim mindig vannak, fejlődök (azaz próbálok) az élet minden területén és jól érzem magam.

A gyerekesekhez ugyanúgy viszonyulok, ahogy minden más emberhez: ha normális, nincs vele semmi bajom.

30-as éveimig akartam, csak nem találtam megfelelő partnert hozzá. Amikor már kezdtem érezni, hogy kezdek lekésni arról, hogy az általam ideálisnak vélt korban vállaljak gyereket (30 alatt), egy ideig nagyon bántott, aztán egyszercsak belém villant, hogy ha (rendes) védekezés mellett teherbe esnék, természetesen megtartanám, de nagyon remélem, erre már nem kerül sor.

Úgy élem az életem, mint mindenki más, csak nincs benne gyerek. Tehát amíg másoknak a van család, munka, barátok, hobbi stb + gyerek is (nyilván mint prioritás), abból a többi rész nekem is megvan, csak a gyerek nincs. Ugyanúgy vannak magánéleti, munkával és hobbikkal kapcsolatos céljaim, mint bárki másnak.

Nincs speciális viszonyom a gyerekesekkel, amíg nem néznek le, amiért én gyerektelen vagyok vagy amíg nem éreztetik azt, hogy ők a gyerekeik miatt vagy a maguk a gyerekeik kivételezettek kell, hogy legyenek.

Nekünk szuper, mert sosem akartunk. Az utazás nálunk is fontos, meg a spontán dolgok. Később gazdálkodni szeretnénk. Páromat nem érdeklik a gyerekek, max azt mondja aranyos, de jó, hogy nekünk nincs. Nekem fóbiám van (egyelőre nem derült ki az oka), szerencsére a közeli családban nincs gyerek, baráti körben sem, így nem állok velük semmilyen kapcsolatban.

Felőlem mindenki azt csinál az életében, amit akar, míg nem károsít/ bánt vele senkit.

Amíg nem volt, előnyök:

- sokkal több szabadidő

- kevesebb stressz, féltés

- több buli, kiruccanás, rugalmasság

Hátrányok, míg nem volt:

- céltalannak láttam az életem

- hiányzott, hogy legyen sajátom, különösen, hogy a páromnak már volt az előző kapcsolatából

- üresség, sóvárgás a családi életre

Mindent összevetve, gyerek nélkül lehet, hogy szabadabb vagy, de sokszor nem teljesen boldog... örökké ott van egy nőben, hogy milyen lenne, ha mégis lenne....

Szerintem ha van penz,akkor baromi jol el lehet lenni. Sok szegenynek a gyerek az eletcel, mert mast az eletben nem tud elerni. Utazashoz penz kell, karrierhez meg ész. Ezt meg szexszel ossze lehet ingye' hozni,utana meg eléldegel segély es gyes vonalon.

Nekem van 2 gyerek de neha elgondolkozok,mennyivel konnyebb egyszerubb lenne gyerek nelkul. Most sehova nem.tudunk menni, allandoan betegek, nyaralni se tudunk,allandoan le kell mondani vagy baleset vagy betegseg miatt. Hol a kukaca gyulladt be gennyesre,hol szilank ment a szemebe,h a konyokre fordul ki nyaron. Leégett,vagy jon a fosos hanyos virus. A lista vegtelen. Jelenleg ezzel telik az eletunk,orvostol orvosig patikaba rohangalunk. Ha nem betegek, ölik egymast egesz nap. A 4 eves ugy hiv hulye anya, mert nem engedek mindent meg neki. Ha agyoncsapom se fejezi be a feleselest akkor is lehulyez. Szoval egy ideje irigykedem a gyerektelenekre, fogalmuk sincs mennyivel konnyebb az eletuk. Iszonyu felelosseg es teher a gyerek. Nyilvan van orom is, de mikor 100bol 1 vagy 2 nap a jo,akkor elgondolkodik az ember. :(