Miért érzik egyesek hatalomnak, ha egy életre megvonják magukat a másiktól?

"A nyitányban leírtam, hogy nem komoly jogos okokról van szó, hanem mondvacsináltakról"

Legalábbis szerinted. De az adott személy attól még érezheti azt teljesen jogos oknak.

A sikeres társas együttélés egyik kulcsa: ne kérdőjelezd meg mások érzelmeit.

Attól még, hogy te nem érzed jogosnak, attól még ő gondolhatja komolyan.

És végülis a saját életéről van szó, így elsősorban a sajt érzése lesz mérvadó, nem a te évleményed.

Kérdező, személyeskedés és sértegetés helyett tudnál inkább a a 34es válaszra reagálni?

Komolyan... kapsz értelmes választ, de azt ignorálod, viszont minden egyében felkapod a vizet, provokálsz vagy engedsz mások provokációjának.

Intelligens vitát kértél, de ehhez te is kellesz.

Új válaszoló vagyok

Megakadt a szemem az utolsó kommentedben található "minden előzmény nélkül" részen. Álltam már mindkét oldalon, azaz szakítottak meg velem barátságot és én is szakítottam már meg. Tapasztalataim alapján mindig vannak előzmények!

Első előzmény: Felszínessé válnak a beszélgetések, ritkulnak a találkozók. Ezt még érzékeli a másik fél.

Második előzmény: Aki távolodik, elmondja mi baja a másikkal, de süket fülekre talál. A másik degradálja a problémát, ezáltal ezt az előzményt nem érzékeli.

Harmadik előzmény: A "mi a baj?" kérdésekre adott válasz: "semmi". A távolodó fél nem ismétli el a korábban kimondott problémákat, mert már egyszer semmibe vették. A másik fél nem érzékeli súlyosabbnak ezt a szakaszt, mint az elsőt, mert számára még mindig nincs probléma.

Negyedik előzmény: A bizalom megtört, ezért a távolodó fél semmilyen személyes ügyet nem oszt meg a másikkal.

Ha a negyedik pont után a másik fél rámenős vegzálásba kezd, az egyenes út a "meglepetés szerű" eltűnéshez.