Akik azt állítják, hogy zenei ízlés alapján nem lehet megállapítani semmit egy ember személyiségéről, ezért ezt nem kellene figyelembe venni barátkozásnál/társkeresésnél, azok ezt komolyan gondolják?

Ha megnézed a legelső hozzászólásomat, én azt kérdeztem, hogy mit tudsz meg rólam ezen három előadó alapján? :) Hát a személyiségemből nem sokat, de valóban, ahogy írogattunk, úgy kiderült, hogy több mindenben is egyetértünk, de ez a beszélgetésből derült ki, nem ezen három előadó miatt. Ráadásul ez csak három példa volt a sok előadóból, amiket szoktam hallgatni, és kíváncsi lettem, hogy milyen személyiségrajzot vágsz le nekem ebből az eklektikus ízlésből. Ezért ütöttem a vasat. na, meg mert nem tudtam aludni. :D

De a kritizálásról alkotott véleményünk valóban hasonló, illetve abban is egyetértünk, hogy vannak, akik csak azért hallgatnak egyes előadókat, mert divatosak, de ez nemcsak zene terén jelentkezik...

"# 74: Mármint nemet akartál írni, nem ugyanannyi az esély, hogy értelmes lesz, igaz? "

Igen, "nem"-et akartam írni.

"Tehát az életkor megegyezik, mégis úgy gondolom, hogy itt is az első csoportban nagyobb az esély, hogy a keresett tulajdonságokkal rendelkezzen a random kiválasztott ember. :) Egyetértesz?"

Nem.

Mint mondtam, a párommal 29 év vagyunk együtt. Kettőnk között fél év van életkorban.

Én a Fekete lyukba jártam, ő a Fortuna diszkóba.

Én Nick Cavet, Sisters of Mercyt, Aurórát, The Cult-ot, Sziámit hallgattam - Ő Jason Donovant, C.C. Catchet, Modern Talkingot. vasalás, takarítás közben Nóta Tv-t hallgat - míg én a dolgozószobámba fejhallgatóval The Doors-t. De ha együtt hallgatunk zenét ( pld. kocsiba, akkor olyant, amit mindketten szeretünk. ( Pld. Alhaville, Vörös István, Dire Straits, Ultravox...)

Két diplomája van ( nekem egy), nagyszerűeket tudunk beszélgetni gyakorlatilag bármiről, és nem csak egymással, hanem a széles és heterogén ismeretségi körünk bármely tagjával.

Ha ő szerelmes filmet néz a nappaliba, én vagy olvasok a hálóban, vagy a nekem tetsző filmet, sorozatot nézem.

Viszont akkor sincs baj, ha közösen akarunk filmet nézni. ( Pld. vasárnap néztük meg a Swing mindhalálig-ot.)

Én elmentem a Hobbit filmekre, meg a Star Trek-re a moziba, de őt ezek nem érdekelték, ezért addig cukrászdázott a barátnőjével. De pld. az Everestet együtt néztük meg.

Ő óvodapedagógus. Most ballagott el a nagycsoportja, amelyben volt egy kifejezetten zseni gyerek, olyan szókinccsel és tudással ( főleg történelemmel kapcsolatban, azon belül a háborúk, fegyverek, forradalmak témában, hogy nem egy 10-11 évest kenterbe verne. Vagy egy hónapig állandóan a a Kis Grofo "slágert" énekelte, mert az tetszett neki.

Úgyhogy tiszteletben tartom a véleményed, de nem értek egyet veled ebben a kérdésben.

Viszont a jelek szerint ugyanazokat a köröket futjuk újra- és újra, ugyhogy én be is fejezem.

További szép napot, és köszönöm a kulturált hangnemű párbeszédet!

"Akkor mindenki, aki kritizálni mer, esetleg a foglalkozása is kritikus, az szélhámos, mert nincs létjogosultsága ilyesminek?"

Nem azt mondom, hogy nem lehet kritizálni. Azt nem mondhatja senki, hogy az, amit ő szeret jobb, csak azért, mert ő szereti. És más ok nincs erre. Tetszik, nem tetszik.

És igen, a kritikusi szakma egy baromi nagy kóklerség, akármit is kritizálnak, festészet, divat, film, mert az is csak egy szubjektív vélemény. Nem ez lenne a világ első bullshit foglalkozása.

"Oké, de mint már többször leírtam, egy zene nem annyiból áll, hogy meghallgatod, aztán vagy "ízlik", vagy nem. Ez is egy fontos nézőpont, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, de a zenének/könyvnek/filmnek gyakran van üzenete is, amiről tudatosan eldöntheted, hogy egyetértesz vele, vagy sem, sőt, ellenzed, és akár ízléstelennek tartod miatta."

De ez két külön dolog.

Az, hogy tetszik a zene, nem egyenlő azzal, hogy egyetértek-e az üzenetével.

Csak azért nem fogok valamit újra és újra meghallgatni ( pláne nem egy koncertre elmenni) mert a szám üzenetével egyetértek.

Viszont akár századszor is meghallgatok valamit, aminek nincs üzenete, csupán élményt nyújt a hallgatása. Nem tudom megunni pld. a Négy évszakot ( főleg a Tél tételt), pedig nincs üzenet - ellenben nem vagyok képes meghallgatni egy RAP számot, még akkor sem, ha olvasva a szöveget az üzenetével egyetértek.

Lehet bármilyen üzenete egy könyvnek, ha stílusa nem tetszik, nem fogom végigolvasni.

Viszont legalább fél tucatszor elolvastam már a Venyigeszú és Plankton, pedig arra sok mindent lehet mondani, de a mély filozófiai mondanivalót nem lehet belemagyarázni.

Ja, hát azoknál azért lehet következtetni, bár azért nem a teljes személyiségükre, de igen, azért van, amit ki lehet deríteni.

Amúgy ha a 3 példa kevés, akkor írtam még az Evanescence-t, de írhatnám még a Metallicát, Avenged Sevenfoldot, de akár Ennio Morricone által komponált western filmzenéket is elég gyakran hallgatok, illetve nem Dvorak az egyetlen klasszikus zenész, akitől hallgatni szoktam. Na, ez így még vegyesebb, ebből nem hiszem, hogy bármit ki lehetne hámozni, de valóban, nem tagadom, hogy vannak egyszerűbb esetek, ahol lehet következtetéseket levonni.