Akik azt állítják, hogy zenei ízlés alapján nem lehet megállapítani semmit egy ember személyiségéről, ezért ezt nem kellene figyelembe venni barátkozásnál/társkeresésnél, azok ezt komolyan gondolják?

"Viszont akár századszor is meghallgatok valamit, aminek nincs üzenete, csupán élményt nyújt a hallgatása. Nem tudom megunni pld. a Négy évszakot ( főleg a Tél tételt), pedig nincs üzenet - ellenben nem vagyok képes meghallgatni egy RAP számot, még akkor sem, ha olvasva a szöveget az üzenetével egyetértek.

"

Pedig a hip-hop a legjobb, a legjobb.

Persze kinek a pap ,kinek a papné.

Igen, ez az utolsó megállapításod már megállja a helyét, de hát sok fiatalnak csak a divat meg a menőség számít, miért is lenne ez másképp pont a zene esetében?

És én is úgy mondom ezt, hogy viszonylag fiatal vagyok.

Jaj, istenem álljatok már le ezzel az ételes példával! Hogy mondjam érthetően... az evés olyan, mint a ba...szás. Az embernek egy ilyen nagyon eredendő, állati ösztöne... ezzel szemben a zene egy művészeti ág!!! A zenét vessétek össze a szobrászattal vagy a versírással, ne az evéssel csak mert haspókok vagytok és most is ezen jár az agyatok :D. Persze, egy ételt is lehet kifinomultak, de ami az ételértékelés felé kalauzol minket, az az érzékek birodalma. Ugyanúgy, ahogy az illat is, itt az érzékekről van szó, nincs se tartalom, se zenei hangzás, hangszerelés, se mély-összetett lelki-érzelmi vonulatok, egyszerűen vékony az egész, mint egy papírdarab, míg egy mű, ha jó, olyan mély és annyira összetett, hogy gondolatok-érzések sokaságát ébresztheti benned. És itt a különbség, hogy a műveket lehet nagy vonalakban értékelni, úgy gondolom, hogy mennyire értékesek, és igen, ez egy elég tanulságos lenyomata egy ember személyiségének, hogy mit hallgat, vagy milyen a kapcsolata a kultúrával, mert ez maga a kultúra. Az evésnek csupán egy kultúrája alakult ki... egészen más. Ebből lehet következtetni, a kérdező is írta, hogy: komolyan gondoljátok, hogy nem lehet SEMMIT SEM megállapítani ez alapján? - dióhéjban. Vagyis, nem azt írta, hogy részletes személyleírást lehet adni, csak tudni kéne szöveget értelmezni, ugye. :D Az pedig igaz, hogy egy ember megértéséhez ezek fontos szempontok és mutat valamiféle igényességet, szellemi, érzelmi gazdagságot, kifinomultságot stb.-stb. Szóval, visszatérve az ételre-illatokra itt az érzékek tájékán barangolunk, azt próbáljuk az állati ösztöneinknél kifinomultabbá tenni, egy kis kultúrával meghinteni. Egy illat, egy íz, milyen hatással van valakire - és igen, ez alapján is le lehet vonni az emberről dolgokat, de mivel maga a téma sem olyan összetett és nincs igazán szellemi, érzelmi vonatkozása, így teljesen másfele jutunk. Másrészt, ez egy teljesen másfajta kalandozás, itt máshogy vonjuk le a következtetést, mivel én úgy gondolom, hogy nincsen rossz étel, vagy ital... talán amit rossznak lehet hívni, azok a mű, mesterségesen előállított dolgok, azon kívül, ennek a kategóriának nincs silány minőségű tagja, hiába próbálják a gurmék elhitetni. Elővezetik ezeket a fenkölt ételeiket, amihez kell egy bizonyos ízlés, de más pedig a erősebb ízvilágú, füstösebb hurkákat vagy pörkölteket szereti, ezt hívjuk parasztos gyomornak, meg magyar konyhának. Van, aki tengeri dolgokat részesíti előnyben. De egy bab, és az abból készített főzelék, ugyanúgy isten teremtménye, és ugyanolyan értékes, más ízlés kell az értékeléséhez - ami nem sz*rabb. Oké, az ételeket el lehet rontani, de itt is vékony a határvonal, mert van aki lehet épp úgy szereti, ha telenyomod fokhagymával, vagy túlsózod... azon kívül, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszed, szerintem itt sincs silány minőség.

Kérdező, te pedig egy nagyon értelmes srác vagy, aki műveli magát, ami ebben a letompult világban nagyon ritka! Respect! Örülök, hogy kiírtad a kérdést, mert fontos az emberek közötti kommunikáció, ha van valami értelmes, vagy inkább őszinte benned, nyugodtan írd ki - persze jöttek megint a személyeskedő, címkéző, skatulyázó hozzászólások, hogy sznob vagy stb. de hát jelenleg ilyenek az emberek, sajnos. Egyébként ez abból fakad, hogy ők éreztek téged címkézőnek, skatulyázónak, mert ilyenkor mindenki kicsit magára veszi, így megsértődik, hogy ő márpedig nem igénytelen ettől! Ez egy ilyen védekező mechanizmus, egy rossz beidegződés, pont a te esetedben nem is volt konkrétan ítélkezés a részedről, csak te úgy érezted valami közt van egy összefüggés, amit megpróbálnak elhazudni, elbagatellizálni mások. A legjobb dolog az őszinte kommunikáció, máshogy egyébként sincs értelme. Ez nagyon hiányzik a mai világunkból, és ha valaki nyit egyet, akkor is az ítélkezések kezdődnek el, pedig még ha valóban egy sznob hozzállást vezetnél is itt elő, szerintem sosem az a dolga egy beszélőpartnernek, hogy konkrétan erről írogasson, hanem hogy a beszélgetést próbálja előrevinni egy konstruktív irányba terelni... mindegy ezek már az én világjobbító javaslataim.

Egyébként nagyon megörültem, amikor láttam, hogy a Pink Floyd-ot hozod fel példának, bár az az értelmesebb körökben már elég lerágott példa, gondoltam felhozol mellé egy Led Zeppelint, erre jön a Radiohead, és pont jól jött ki, mert ugye a következő sorban volt már és amikor megláttam nagyon megörültem. 15 éves koromban alakult ki az ízlésvilágom, akkor kezdtem igényesebb, számomra tetsző zenéket kutatni, mivel az eddig hallgatottak alapján akkor eszméltem rá, hogy a Pink Floyd nekem egy ilyen óriási kedvenc - ez a Comfortably Numb hatása, majd később a Wish You Were Here, Time és ezután a komplett TDSOTM album. Ezután kerestem ehhez hasonló színvonalú együtteseket, a régebbi ismereteim közül a Nightwish volt nagy kedvenc, de kicsit más műfaj is, meg akkor valahogy egy időre elfeljtettem, valszeg mert régen annyit hallgattam, akartam mást is, és az első nagy felismerésem, hogy hasonló színvonalú zene az talán a Radiohead volt. Néha szokták is hozzá hasonlítgatni, meg hogy a számai hasonlítanak rá, nem úgy konkrétan, műfajt tekintve, hanem pont annyira, hogy hasonló hangzású egyaránt igényes zenék, amit én is kerestem. Aztán később egyébként a Porcupine Tree volt még egy ilyen nagy kedvenc és nagy felismerés, addig a David Bowiet még tudnám ilyennek mondani, bár azért nem PF típus, talán, meg nekem azért a másik három mögött elmarad. Jelenleg, mivel nem telt el sok idő, ez a három kedvenc együttesem: Porcupine Tree, Pink Floyd, Radiohead. Amik még nagyon ott vannak: Nightwish, David Bowie, Depeche Mode, Talking Heads, esetleg R.E.M., Opeth, Pain of Salvation, utóbbi kettőt még hallgatnom kéne sokat :D. Ezen felül már annyi van, hogy most többet nem akarok sorolni. Filmeknél is hasonló az ízlésem, nagyon tetszett az az 5-ös amit összeállítottál, mondtam ez tényleg király arc, erre pont lejjebb görgettem és megjelenik egy ilyen: Ezek pedig a tipikus sznob filmek. Mondom bmeg :D Egyrészt nem tudom mi fogalma van a sznobságról, de nálam a sznobfilm kategória nagyon-nagyon nem ez, előbb a Berlin felett az ég, nevezhető egy ilyen érthetetlen, sznob művészfilmnek. Másrészt tényleg ezek tipikusan nem sznob filmek, ez egy ilyen nagyon h***lye indok, amit bármire rá lehet húzni, de mind1 voltál te már "ugyanolyan mainstreamet követő, sznoboskodó, magát különcnek hívő gyökér", úgyhogy ez már nem meglepő, mostmár lehetsz elefántcsonttoronyban élő sznob s*fej is. Egyébként az a vicces, hogy pont olyan mondja, aki utána elkezdte angolul írni a filmcímeket... xD Oké, én is egyre inkább szeretem az angol címeket használni, de ez a kifejezetten a film eredeti nyelven megtekintése, eredeti címének mondása, ez formailag sokkal jellemzőbb a sznobokra, sznobságra, mintha leírod szolídan, hogy nekem ezek a kedvenceim, ha már kérdeztétek. Most komolyan az Avengers helyett miért nem jó a Bosszúállók? Vagy a Kutyaszorítóban és a Keresztapa a Godfather helyett??? Nekem egy Breaking Bad vagy egy Big Bang Theory marad eredeti címen, mert az Agymenőktől meg a Totál szívástól a falnak megyek, amellett, hogy totál nem kifejezőek, úgy hogy az eredeti cím maga a tökély, annyira kifejező és annyira eltalált. Na, mindegy már nagyon elkanyarodtam. Örültem a kérdésednek, valaki más linkelte privátba, ő neki is virtuális pacsi :D

Egy 18 éves srác.