Akik azt állítják, hogy zenei ízlés alapján nem lehet megállapítani semmit egy ember személyiségéről, ezért ezt nem kellene figyelembe venni barátkozásnál/társkeresésnél, azok ezt komolyan gondolják?

" Ha sznobnak tartasz emiatt, ez van, nekem akkor se lesz ez szimpatikus. "

Emiatt nem fognak annak tartani.

Akkor tartalak annak, ha azért, mert - szerinted - neked jobb az ízlésed ( bármilyen téren), lenézed azt, akinél jobb ízlésűnek tartod magad.

És nem arról van szó, hogy az általa kedvelt zenét ( filmet, könyvet, ételt...) nézed le, hanem őt, mint embert.

"Dosztojevszkij vagy Orwell mondjuk, oké? Ha e két személy egyike azt állítaná, hogy szerinte neki jobb az ízlése könyvek terén, akkor rájuk is azt mondanád, hogy sznobok? "

Oké.

Nem. De ennyiért rád sem mondanám.

" Igen, vagy nem, kérlek, először ennyit írj le, utána érvelhetsz is."

Igen, bár ez nem ilyen egyszerű.

Feltehetően igazad van, ez azonban nem a zenei ízlésnek, hanem a zene életkor szerinti célcsoportjának tudható be.

Meg annak, hogy még a P.F. és a J.M.J. is mára szinte ismeretlen a fiatalok ellött ( a Radihead pláne) - viszont én sem tudnék egynél több SP vagy Fluor számot mondani. Egyszerűen nem ugyanonnan szerezzük be az információkat, nem ugyanazokat és ugyanannyit éltünk már meg az életben.

De pld. a párommal 29 éve vagyunk együtt, és számtalan zene van, amit ő szeret én pedig nem - és fordítva ( persze, van itt is a két halmaznak metszette).

Nagyon jó barátom és remek haverjaim vannak, az enyémtől eltérő zenei ízléssel. Mégis remekül tudok velük beszélgetni, komoly témákról is.

Nem, a kritikának nincs létjogosultsága, mert szubjektív vélemény.

Mert én mondhatom azt, hogy a tuctuc zene a világ utolsó szemete, ezzel a zenét nézem le. Aki szereti, arról nem tudok meg semmit. És nem nézem le.

Vagy pont a Marvel-t divat mostanában szidni. Van, akinek nem tetszik, ez tiszta sor. De mindenféle fejtegetésekbe belemenni, hogy miért szar, hülyeség. Szar, mert nem tetszik. De ez megint csak nem mond el semmit senkiről.

Na, gyorsan az ételes/italos témába belefolynék, mint sörszakértő, ha nem bánjátok.

A válaszolónak abban van igaza, hogy az ételeknek/italoknak, így a sörnek sincs mondanivalója, de ugyanakkor az ízlés mégiscsak összekapcsolódik a tudatossággal. Vannak, akik úgymond igénytelenek, és megszokják(Stockholm szindróma) a kukoricás mellékízekkel teli nagyüzemi hulladékokat, és elhitetik magukkal, hogy nekik nem kell jobb, ez így tökéletes. Gyorsan állítsunk párhuzamot: olyan ember, aki beül mindenféle filmre a moziban, nem érdekli semmi, mindent megnéz ott, ugyanakkor nem olvas utána, nem nézi meg a régebbi filmeket, így elhiszi, hogy egy mai alpári vígjáték a szórakoztatás csúcspontja.

Aztán vannak, akik a jellegtelen, unalmas ízvilágú söröket szeretik(Coronita, Miller, Heineken... stb.), és azt hiszik, ők az igazi sörivók, holott ez nyilvánvalóan nem igaz, mert ezekből a termékekből már hiányzik az, ami miatt egy sört sörnek lehet nevezni, csak szénsavas ásványvizek lényegében.

És vannak olyanok, akik ugyan már elindultak a jó úton, de mivel nem tájékozottak a témában középszerű söröket emelnek első helyekre képzeletbeli toplistájukon(pl.: Pilsner Urquell, Guinness). A példák mindegyike híres ugyan, de a maguk kategóriájában(pilsner, stout) unalmasnak számítanak egy igazi sörrajongó számára, aki az izgalmas ízeket szereti.

Vonjunk itt is gyorsan párhuzamot, mondjuk ez olyan, mint amikor egy adott műfajon belül egy híres rendező híres színészekkel csinál egy filmet, ami nem rossz... de azért hát valljuk be nem túl eredeti, és csak a színészi játék és a rendezés viszi el a hátán. De akik nem ismerik az eredeti filmeket, a gyökereket, azok nem fognak rájönni, hogy ez itt most koppintás.

Kissé zavaros a mondandóm, de a lényeg, hogy a tudatosság tetten érhető szinte mindenhol, és a tájékozottsággal, nyitottsággal függ össze. Mert hát mi, ha nem tudatosság az, ha ittunk már tízféle kukoricázott sört, és mindegyik szar volt, akkor a tizenegyediket már nem fogjuk levenni a polcról, hanem olyanokat keresünk, amikben ilyen nincs, mert tudjuk, azoknak jobb az íze? Vagy ha tudjuk, hogy valami izgalmasra vágynánk, akkor nagy eséllyel egy amerikai komlós IPA fog a kosárba kerülni?

"# 76/76 Időpont ma 13:17"

Szép amit leírsz, csak összemosod az ízlést és a tudatosságot.

Abban lehetsz tudatos, hogy nyitott vagy az újra, és keresed a számodra minőséget jelentő termékeket. Utánaolvasol, próbálkozol.

Eddig tudatosság.

Aztán megkóstolod a kiválasztott sört, és vagy ízlik vagy nem. Ez nem tudatos döntés, hanem ízlés kérdése.

Én pld. boros vagyok - egy barátom nagy sörrajongó.

Rengeteg minőségi, kézműves sört kóstoltatott velem - egyik sem ízlett.

De nem szeretem a "kész", kommersz söröket sem.

Egy évben max 2-3 üveg sört iszom, azt is csak nyáron, mert olyankor néha megkívánom. De érdekes módon ilyenkor is csak a Stella A.-t tudom meginni - az viszont kifejezetten ízlik.

Ez nem tudatos választás eredménye, hanem az a termék találta el az ízlésemet.

Nem azt mondtam, hogy tiszta tudatosság, de van benne tudatosság is, összefügg a kettő. Így már, oké?

Persze, aki kipróbálta a jobb tételeket is, és akkor azt mondja, nem szereti a sört, akkor az teljesen érthető, tényleg más az ízlése. De amikor valaki négy-ötféle kommersz sört a 200 forintos árkategóriából, és kijelenti, hogy ő nem szereti a sört, mert annak szar az íze, ott azért benne van a hiba. Itt hiányzik a tájékozottság, nyitottság, vagyis a tudatosság.

# 78/79 Időpont ma 13:35

"Így már, oké?"

Oké! :-)