Akik azt állítják, hogy zenei ízlés alapján nem lehet megállapítani semmit egy ember személyiségéről, ezért ezt nem kellene figyelembe venni barátkozásnál/társkeresésnél, azok ezt komolyan gondolják?

# 59: Na igen, ha az elméletet nem is értik sokan, hogy miért gondolom, hogy így van, a gyakorlatban nem értem, hogy nem veszik észre, hogy általában (ne mondjatok kivételeket, mert elhiszem, hogy vannak, de nem ez a jellemző) egy Fluor-rajongó vagy SP-rajongó kisebb értelmi szinttel rendelkezik, mint aki nem ilyen zenéket hallgat.

# 60: Nem azt mondtam, hogy bármelyik étel/bor jó, csak azt, hogy az evésnél/ivásnál az ízlelését használja az ember, míg egy dalnál a halláson kívül jó esetben el is gondolkodik rajta, mondjuk azon, hogy a szöveg mit üzen, meg milyen hangulatot ad át (jó, utóbbit talán el lehet mondani az ételről/italról is, de előbbit nem). Szóval lehet üzenete, de az nagyon nem olyan, mint ami egy dalnak van, ami szöveggel is rendelkezik.

"Így, ha valamiért holnaptól újra belevetném magam a keresésbe biztos nem venném figyelembe a zenei ízlést ami természetesen valamit elmond egy emberről, de ez a valami nem számít annyit, hogy pusztán ezen próbáljam lemérni az emberi értékeit."

Én se pusztán ezen próbálom lemérni, de ezt is figyelembe veszem.

# 61: Szerintem mindkettő befolyásolja egymást, oda-vissza megy ez az egész, de még ha neked is van igazad, és csak a személyiség befolyásolja a zenei ízlést, akkor is le lehet vonni következtetéseket a zenei ízlésből, nem?

# 62: Persze, olvasmánylistából is lehet ítélni, nem mindegy, hogy valakinek A szürke ötven árnyalata a kedvence (amiből meg lehet állapítani róla, hogy valószínűleg szereti beleképzelni magát a jókislány szerepébe, akit a rosszfiú alfahím jól megb.sz) vagy Orwelltől az 1984. Sőt, azt mondom, hogy könyvekből meg filmekből talán még jobban meg lehet ítélni, mert az még több üzenetet ad át, mint egy dal.

"Az ízlés valóban nem tudatos döntés kérdése. Te tudatosan határozod el hogy ízleni fog-e neked egy új étel, amit addig nem kóstoltál? Tudatosan döntöd el, hogy a következő szembe jövő lányt szépnek fogod-e találni?"

Egy étel más mint egy dal például azért, mert utóbbinak van üzenete, amivel egyet lehet érteni, vagy nagyon nem, és ez alapján is lehet ízlésesnek/ízléstelennek tartani. Azt hiszem, erre már írtam példát. De ha annyira rá vagy akaszkodva az ételes példára, akkor ugyanúgy lehet tudatosan étkezni (és akkor egészséges leszel), ahogy tudatosan zenét hallgatni (és akkor nem mérgezi az agyadat a sok szar). Kicsit erőltetett példa, csak azért írtam, mert te is nagyon erőlteted ezt az ételes példát.

"De hogy lehet pld. tudatos döntés, hogy tetszik-e J.M. Jarre, vagy a Kraftwerk zenéje?"

Őszintén, nem tudom. Lehet, hogy ez nem tudatos. De például azt mondani, hogy Justin Bieber szar, vagy Avril Lavigne új dalai szarok, mert már a szövegük is szar (és példát hozni pl. a Girlfriend), az lehet tudatos.

Most vitatkozunk itt az elméletről, de nézzük már meg azt is, hogy a gyakorlatban mi történik.

Általánosságban (nem a kivételekre vagyok kíváncsi, tudom, hogy vannak, de én most általánosítani szeretnék - tudom, hogy nem szép dolog, de minden ember szokott, valamilyen szinten szerintem lehet is létjogosultsága, amíg nem utálunk valakit azért, mert más) a Jean Michel Jarre-t kedvelő emberek ugyanolyan értelmi szinten állnak, mint a Belieberek? Komolyan ezt állítod?

# 67: Én nem mondom, hogy csak az én ízlésem jó. Sok olyan zene és film van például, amit meghallgattam vagy megnéztem, és azt mondtam, hogy nem az én stílusom, nem jön be, de nem is tartottam igénytelennek, mert semmi okom nem volt rá, és teljesen érthetőnek tartom, ha másnak tetszik, nem következtetek semmi rosszra belőle. Viszont ez egy kategória. Van egy másik kategória, amit igen is szarnak tartok (lehet sznobozni), és érveltem is, hogy miért (32. válasz). Legtöbbször a szöveg az oka, ami olyan üzenetet ad át, ami szerintem inkább káros, mint hasznos. Itt könnyebb érvelni, van mikor a zeneiség is zavar, ott viszont már nehezebb.

Jean Michel Jarre nagyon jó példa arra, hogy ha valaki csak szórakozni akar, és nem mély szövegeket értelmezni, akkor is lehet igényes zenét hallgatni.

Nem, nem kell folyamatosan mély üzenettel rendelkező zenét hallgatni, de szerintem olyan üzenettel rendelkezőt, hogy "hú, de jó csaj vagyok, odamegyek és ellopom a béna csaj pasiját", vagy olyat, hogy "bébi, bébi, bébi óh!" egyáltalán nem kell. Ha sznobnak tartasz emiatt, ez van, nekem akkor se lesz ez szimpatikus.

Azért a felsőbbrendűséget nem kellene idehozni, mindjárt az lesz belőle, hogy náci is vagyok... Tegyük fel, van egy olyan ember, akinek valóban több mély gondolata van a világról, mint egy átlag embernek. (Most ne rólam legyen szó, hanem egy olyan emberről, akiről ezt te is elismered.) Dosztojevszkij vagy Orwell mondjuk, oké? Ha e két személy egyike azt állítaná, hogy szerinte neki jobb az ízlése könyvek terén, akkor rájuk is azt mondanád, hogy sznobok? Persze, én egy senki vagyok hozzájuk képest, csak azzal szeretnék vitatkozni, hogy szerintem nem mindenki sznob, aki úgy gondolja, hogy bizonyos emberek jobb ízléssel rendelkeznek zenék/filmek/könyvek terén, mint mások, és ettől még nem fogja magát felsőbbrendű lénynek gondolni.

# 68: Jó, megint jössz ezzel, biztos van amúgy néhány ember, akinek mindkettő tetszik (szerintem nagyon kevés).

De ne tereld a témát! Válaszolj erre igennel, vagy nemmel: Szerinted ha random odamész egy emberhez a Belieberek/SP-rajongók közül és egyhez a Jean Michel Jarre/Radiohead/Pink Floyd rajongói közül, ugyanannyi az esélye, hogy egy értelmes, intellektuális, komoly témákról beszélni tudó ember lesz a kiválasztottad? Igen, vagy nem, kérlek, először ennyit írj le, utána érvelhetsz is.