Szerintetek Magyarországon miért nézik le azokat az embereket, akik szeretik az animéket?

Sajna itthon még titkolni kell nem jó egyből ezzel indítani.

Ezek olyan emberek lehetnek, akik nem sok Japán Animét láttak.

Igen gyereksnek tartják nőj már fel stb. Nem látják az Animék értelmét mondani valóját. Vagy lehet ez túl sok nekik nem bírják befogadni. Nekik elég a sárga szimszon béna rajzok ami semmiről nem szól soha nem érettsgiznek le, vagy az Éjjel nappal Budapest, az Édes élet, jóban rosszban Anyátok közt. Legyen más érdeklődési köröd is ne csak Anime. Shreket megnéznek pedig ugyanúgy gyereksnek mondhatnák őket... ezektől a Éjjel nappal Budapest, az Édes élet, jóban rosszban Anyátok köztől rohad el leginkább az agyatok és butultok. Egyes cosplayesek tényleg furni bámulnak ki, de azon lehet változtatni.

A színésznőt kérdezném, mert kíváncsi vagyok: melyek a kedvenc filmjeid? És van-e - akár gyerekkorodból - kedvenc rajzfilmed, amit még most is értékelsz (magyarán nem mondanád rá, hogy xar)?

A kérdésre: szerintem manapság eléggé hozzájárul az, hogy finoman szólva, nem a legjobb animéket vetítették szinkronosan sokszor (és a szinkronminőségre sem lehet sok pozitívat mondani általában), de a mai fiatalság, kiskamaszok, kamaszok, ezeken nőttek, ezekért rajonganak. Olyan animékre gondolok, mint a Pokémon, Beyblade, Naruto, Yugioh - most nem akarom megbántani azokat, akik ezeket szeretik, de tény, hogy ezek főleg franchise animék, amik rengeteg olyan cuccot kreálnak, ami eladható, és ez a "cél" eléggé rájuk nyomja a bélyegét. Az igazán színvonalas animékhez, hacsak nem ültetik le a gyereket Miyazakit nézni, akkor az animenézőknek is csak egy kisebb része fog eljutni. Ha valaki élből nem bírja a rajzfilmeket, akkor még elnézem, hogy szerinte minden anime xar, de aki bizonyos rajzfilmeket szeret, azoknak nem tudom elnézni, hogy látatlanba xarozzák le például a World Masterpiece Theater anime sorozatait, amelyek klasszikus gyermekkönyvek adaptációi, és nem rosszabbak, mint némelyik nyugati filmadaptáció ugyanarról. De a komolyabb vonalon ott vannak pl. Shinkai Makoto művei, vagy a Hotaru no Haka, bármelyik meg lehetne csinálva rendes filmként a fenti emberek sokkal inkább adnának nekik esélyt, megnéznék, vagy belenéznének, mielőtt rájuk mondják, hogy xarok, hacsak nem a japán mivoltuk miatt mondják rájuk látatlanba. De amint megtudják, hogy rajzfilm, animációs, anime - mintha vörös posztót lengetnénk meg előttük. Intelligenciára vall mindent elítélni, csak azért, mert japán, kínai, hottettotta, vagy éppen anime? Egy darabig még elfogadható, ha egy fiatal ember nem találkozott még jóval valamiből, hogy azt gondolja, mindegyik pocsék, de egy idő után egyrészt ki lehetne nőni ezt a szűklátókörű nézőpontot, másrészt ha még nem is, akkor is illene tolerálni másoknál, hogy másképp gondolkoznak. Vagyis nem mindjárt mindennek elmondani valakit, csak mert történetesen az szeret valamit, amit az ember utál. Azért egy személyiséget lényegesen több minden határoz meg, mint hogy szereti az animéket, vagy sem. És a 3. hozzászólással pontosan az a baj, hogy mindenkit degradál, akinek történetesen ellentétes az érdeklődése és ízlése a hozzászólóval, még ha meg is merem kockáztatni, hogy a kedvelők tábora picit jobban ismerheti a szóban forgó területet, mint az, aki utálja.

Utolsó! Nem terveztem már válaszolni senkinek mert a legtöbb sajnos tényleg úgy beszél mint egy retardált de te végülis nem támadtál úgyhogy egyefene.

Van rengeteg rajzfilm amit a mai napig szeretek, viszont az anime-vel konkrétan az a baj, hogy azt megutáltatták velem az emberek akik szétnyálazták az ablakot, hogy milyen qrvajó. Rengeteg ismerősöm volz kiskoromtól kezdve aki imádta ezeket a feljebb általad említetteket is, de kiskoromba elég nyomi voltam, úgyhogy nemigen válogathattam barátot, aki engem elfogadott azzal voltam ennyi. És ez a néhány ember történetesen azok táborát erősítette akik mindenkit retardáltnak néznek aki nm

Bocsi véletlen rányomtam elküldésre, telefonrol pocsék..

Na szóval akik nem néznek animet. És egyefene én adtam neki esélyeket láttam komolyabbakat is, a történet nem lenne rossz de már alapból ez a minde realitást nélkülöző megrajzolás nem az ém világom, és valamelyik válaszoló is írta, hogy inkább a rajongóival van baj minstem a stilussal, mert valóban akikkel engem összehozott a sors szűk látókörű, mindenki mást retardáltnak néző, lelkiző, mindent beleképzelő kis cukimukikák akikkel nekem semmi közös pontom nincs, ráadádul ellenségesek ha ki mered mondani a véleményedet (lsd feljebb) de abba nem gondolnak bele, hogy épp ők teszik ennyire gyűlölhetővé az egészet.

Röviden ennyi. Amióta élek rengeteg anime fannal találkoztam, de egy épeszű nem volt köztük. Talán ezért olyan a véleményem amilyen...

Köszönöm, hogy válaszoltál. Látod, ha ezt eleve így írod le, akkor az teljesen elfogadható. De azért lásd be, hogy a te első hozzászólásod volt alapvetően támadó, amivel kiprovokáltad az ellenségességet azoktól, akik más véleményen vannak. Neked sem esne jól, ha valaki azokkal a jelzőkkel illetne egy általad kedvelt műfajt, filmet, akármit, amiket te használtál, téged pedig retardáltnak satöbbinek nevezne, mert nézed/szereted.

Azzal nincs gond, ha valakinek nem jön be a rajzstílus, hiszen különbözőek vagyunk, és abban is igazad van, hogy a túlzó rajongás mások szemében visszatetszést kelthet, vagy még többet. De azért nem kellene általánosítanod, hogy minden animekedvelő eszetlen stb., csak mert te csupán ilyenekkel fuitottál össze. Gondolj bele, az animerajongók jókora része abból a fiatal korosztályból kerül ki, amikor amúgy is törvényszerű, hogy valamiért rajongani ill. mások ellen lázadni "kell". Ez a korszak azért normál esetben elmúlik, az emberek felnőnek, megkomolyodnak, és nem lesznek csak azért idióták, mert szerették/szeretik az animéket, teszem azt. Számos komolyan dolgozó, intelligens, tehetséges, képzett felnőtt embert ismerek, köztük esztétát, iparművészt és még látványtervezőt is, akik szeretik az animét/mangát, bár érdekes módon a művészeti ágon végzettektől azt hallom vissza, hogy nekik például sokszor titkolniuk kellett ezt, mert például rosszabb jegyet kaptak volna tanulmányaik során, lenézték vagy kiközösítették volna őket. Ami valóban azért érdekes, mert szerintem is a művészeknek kéne elnézőbbnek, elfogadóbbnak lenni más művészeti stílusok iránt.

No de ez már csak eszmefuttatás volt a részemről. :)

"...de kiskoromba elég nyomi voltam..."

Vannak dolgok, amik nem változnak. :)

Kettőnk közül mégis én lettem színész és én vagyok elégedett az életemmel nem pedig azon pattogok, hogy te mennyit változhattál kiskorod óta.

Gratulálok ..magamnak:)