Ismertek magyarországon élö indián vagy indián származású embereket?

Konkrétan Észak-Amerikára gondolsz, vagy az egész kontinens érdekel?

Csak mert van dél- és közép amerikai közösség Magyarországon (sok a hozzám hasonló vegyespáros is)

De őszintén, mit vársz ettől a "barátságtól"? Élik az életüket, dolgoznak, viszik a gyereküket az iskolába, megvan a baráti körük - erre odamegy egy magyar, hogy helló, barátkozni akarok. Jó és????? Ha találsz valakit, aki veled egykorú, ugyanolyan érdeklődésű, akkor haverkodhattok, de a legtöbb nem fog tőled elájulni, mert van magyar haverja, a magyar feleség/férj révén akár magyar rokonai, kollégái.

Még annyi, hogy oké, hogy szereted a kultúrájukat, de akik Magyarországon élnek, azok nem annyira tartják meg a kultúrájukat, nem mindennapi téma közöttük, hogy te simán most odaülsz és regélnek neked az inka kézművesmesterség kialakulásáról a cuki népviseletükben. Olyannyira nem, hogy a vegyespárosoknál ha a férfi a külföldi, akkor sok esetben a gyerekeik sem beszélik még a spanyolt sem (nálunk is ebből volt vita mert én jobban erőltettem), nemhogy tisztában legyenek a saját gyökereikkel.

Többször volt, hogy a családi összejöveteleken a gyerekek rohangásztak és az én kis indiánfejű gyerekem a másik indiánfejű gyerekkel magyarul beszélt, a szülinapon a Halász Judit csendült fel, és csak utána elnyekergettek páran egy Feliz Cumpleanos-t...

Nem az hogy zaklatás, sőt mindenki szerintem szereti hallani, hogy érdekli a népe, csak tényleg sokan annyira nem tartják már a hagyományokat. Van nyaranta ez az Inti Raymi, amikor felvonulnak énekelve-táncolva. De ennyi...

Nálunk kint volt egy inka bizbasz a szekrényen a többi között (görög meg innen-onnan hozott), más családnál több, van ahol még ennyi sem volt kint.

A Magyarországon született gyerekek meg szépen beolvadnak, aztán előfordult, hogy a skype-on a kinti nagyszülőkkel beszélni se tudnak, hanem tolmácsolni kell.

Amikor én kint voltam, a férjem családjához jött a nagymama, az anyuka fordított az unokák és a nagyi között, mert a nagyi csak kecsuául tudott, az unokák meg csak spanyolul...

Szóval olyan nagy kulturális élményre ne számíts tőlük.

Értelek, mert én is ugyanígy voltam, érdekel más népek kultúrája, de a közép- és dél-amerikai mindig jobban magával ragadott. Azért is mentem ki, azért is tanultam spanyolul...

Csak azért írtam ezt, hogy ne számíts nagy csodára. Ilyen összejöveteleken max a kaja az, ami nyomokban tartalmaz valamit a kulturájukból, meg ha van argentin a csoportban, akkor garantáltan kiváló minőségű sült húst fogsz enni.

Na meg úgy mint indiánok nem egységes nép, nem mindenki keveredik mindenkivel.