Normális dolog lakhatási válság idején negatív megkülönböztetésben részesíteni azokat, akik a szüleiknél kényszerülnek lakni?

"Azoknak szokott ekkora arca lenni, aki nem magának teremti meg, hanem alá tolták. "

Férfi vagyok mellesleg, amúgy meg az csak induló volt. 4 év után saját vállalkozásomból egyetem mellett (amibe a szüleim egy fillért se tettek bele, és kapcsolatokat is én szereztem hozzá az egyetemen) eladtam azt a lakást és vettem egy kétszer akkorát dupla annyiért meg + egy mini hitelért amit már 4 év után teljesen vissza is fizettem.

Lehet hogy alámtolták az elején, de utána többszörösen is bebizonyítottam hogy magamtól is megy. Azóta 3 gyerek + feleség is megvan akinek nem kell dolgoznia.

Így is lehet.

De már vártad hogy jó ellenpélda legyek. Bocs.

"Egy együttélés a szüleimmel maga lett volna a pokol elsősorban számukra ;)"

Ezzel az értelmi szinttel és stílussal el is hiszem.

Nem miattam, megint félreérted. A párjaimnak lett volna pokol az hogy a szüleim beleszóltak, vagy csak bele"kérdeztek" volna a dolgaiba.

"nem ment volna, ha nem tolnak alád lakást az elején."

Hát a te hozzáállásoddal biztos nem ment volna, akkor se ha egy palotát nyomnak alám :D

"nem ment volna, ha nem tolnak alád lakást az elején."

Mellesleg gimiből egy haverom, aki alvállalkozóm volt egy darabig, mamahotelben élt ráadásul elvált anyjával egyedül. Melózott rendesen, jó, kocsmázott is rendszeresen, de még amellett is szépen rakosgatott félre mindig, mert fő célja volt hogy elhúzzon otthonról. Gimi után 12 évébe került, de egy házat vett végül magának hitel nélkül. Ő nem rinyált, lakáshelyzetről se, nőkről se. Adott volt a helyzete, környezete, látta mi a kiút belőle, hosszú és rögös volt, de szó nélkül csinálta és megteremtette. Ennyi.

Aki rinyál meg másokat hibáztat az ott is marad ahol eddig volt. Vagy még lejjebb csúszik.

Hidd azt, ha neked így jól esik. A tényen nem változtat hogy ha nem kezdesz el dolgozni ezen, max akkor lesz saját kéród ha megöröklöd. De addigra talán elmúlik életed nagyrésze... Ha meg vannak tesóid, akkor azzal se érsz el sokat...

Velem foglalkozol amikor magaddal kéne.

Amúgy ha szerinted ez tőlem önigazolás volt úgy hogy semmi nincs mögötte, akkor magadból indultál ki és az eddigi önigazolásaid bizonyítják az eredeti feltevést: csak a párválasztáskor van az egyetlen igazi negatív diszkrimináció az életben ha mamahotelben laksz, és te is erre gondoltál amikor kiírtad a kérdést.

De nem is kell nagyon elemezni, ez ugyanolyan átlátszó mint amikor valaki úgy kérdez hogy "Az ismerősömnek..." ilyen olyan kínos baja van.

Amúgy meg nekem édes mindegy mit csinálsz, én már rég külföldön élek nagy saját házban a családommal (ami szerinted szintén amiatt a szaros kis egyszobás lakás miatt van, ami ennek a tizedét nem érte).

Csak annyira nem mindegy nekem, hogy szar látni amikor valaki a saját maga által ásott gödrében szenved és nem tud kijönni. A többi kommentelőnél is én jó szándékot látok amikor leállnak veled vitatkozni. Az egyetlen öröm amire számíthatok ebből ha látom hogy leomlanak a falak amikkel körbezártad magad ami miatt nem látod a valódi helyzetet. Az meg azért öröm mert nekem is voltak hasonló falaim mással kapcsolatban és megrekedést meg sok szenvedést okoztak anno. Most is biztos vannak, belülről ezek nem láthatók.

Sajnos azt is látom hogy az ilyen támadások mint amiket itt kaptál, sajnos tőlem is, csak azt eredményezik hogy még mélyebbre ásod magadat. Nem vagyunk pszichológusok.

Kívánom neked hogy kiláss a falaid mögül és rájöjj hogy sosem a világgal meg másokkal van a baj, csak a saját értelmezéseiddel, szemüvegeddel.

Hú haver, ha tudnád, hogy dolgozom és ebben a nagy válságos helyzetben elköltöztem otthonról😱

Van egy barátom, aki SEGÍTSÉG NÉLKÜL szedett össze egy házra valót Pest megyében. Mondjuk őt érzelmileg támogatták legalább a szülei. Téged látszik, sajnos nem.

Amúgy meg, aki alá odatettek lakás, szerinted a szülők honnan szedték? A nyakukba hullott?

Édesanyám 150-tal ment egyetemre, a nagyszüleim összes megtakarított pénzével, és mégis tudott magának venni ingatlant pár évvel utána.

Az csak a te életed minősíti, hogy a szabadságodon/betegszabadságodon/pihenőnapodon nem mozdulsz ki, csak a gép előtt szólsz vissza elég agresszív módon azoknak, akik segíteni akarnak!

Mozogj valamit, vezesd le a frusztrációdat. Ha ennyi energiád van, tényleg fordíthatnád a helyzeted megváltoztatására ahelyett, hogy nekünk próbálod megmagyarázni, hogy nem lehet. De igen is lehet, de ilyen mentalitással valóban nem.

Menj el egy szakemberhez, hogy segítsen a sérelmeid feldolgozásában. Hidd el, segíteni fog.

Kívánok neked sok sikert!