Mennyire ciki, hogy saját lakásban nem elég 200.000 forint kihoznom egy hónapot (autó, háziállat, gyerek nincs, egyedül élek)?

Nem én vettem, a szüleimnek ennyi pénze volt, ezt tudtuk belőle kifizetni. Nincs is a nevemen, nem adhatom el, nem kereshetek kisebbet, olcsóbbat. :(

Mielőtt elkezdtem amúgy ezt a másik képzést, elég jól kerestem ahhoz + lakótárssal, hogy felújítassam a lakást, erre ment el a legtöbb megtakarításom. Ez most egy átmeneti időszak, aki azzal b*szogatott már elnézést, mit csinálok, ha végleg elfogy minden pénzem, nem fog örökké tartani, most is álláskeresésben vagyok, mert utolsó évem jön és nem is lesz annyi egyetemi dolog mint eddig plusz nem akarok Pesten dolgozni hogy ezzel is menjen az idő.

Szoval probálkozom, ez most egy átmenet.

De igen, arra nem tudok építeni, hogy mi lesz velem 40 évesen, amikor már rossz esetben elvàlt anyának kellene lennem, nem akkor keresni életem szerelmét. Szeretnék optimista lenni, de inkább nem alapozom arra, hogy megadatik ez nekem. :( Tőbb ismerösöm is szingli 28-40 között. Ilyen vilagot élünk, igyekszem kitalálni egyedül hogy lavírozzak el. :)

De köszi a válaszokat!

38 ezzel maximálisan egyetértek, ezért is foglalkozom az önismerettel meg jártam pszichológushoz amíg futotta rá, hogy rajöjjek mit tudok nyújtani meg mire van nekem szükségem.

Elég szorongó alkat vagyok, a nagyon laza, flegma emberektől csak nő a szorongásom mert nem tudok rájuk alapozni, nem èrzem biztonságban magam mellettük. Sok férfi nem ambíciózus. Semmilyen tervük nincs, vagy vágyuk pár évre előre. Én akarok gyereket, azzal kezdik ezen nem is gondolkodnak általában... nekem nagyon jó apám van, és sajnos magas a mérce, én is jó apát keresnék a saját gyerekemnek, de olyanra nem tudok építeni, akinek 0 gondolata van a gyerekekről, mert ez finoman szólva sem apának való figura.

Azt még ki kéne bogozzam miért mindig ezek a típusok akarnak engem, és a határozottabb, felnőttebb alkatok nem. De tudom, én vagyok félős és határozatlan, ami miatt nehezebb lenne utóbbi típussal megnyerő interakciókba keverednem úgy vélem.

Szóval abszolút megértem az észrevételeket, nehéz, de igyekszem dolgozni magamon, viszont vagyok annyira pesszimista-realista hogy lehet csak sok évre lesz meg igazán a gyümölcse, addig még bàrmi lehet...