Sohasem találok kapcsolatot az önértékelési problémáim és az elvárásaim miatt? 19/l

"Ha a szüleim nem foglalkoznak a problémáimmal akkor kitől kerdezzem meg?"

Tök mindegy, kitől kérdezed meg, ha tojsz a válaszokra...

"Miért akarsz ellehetetleníteni?"

Te már ellehetetlenítetted magadat.

"Arról van szó hogy elveszitem egyetlen értékemet, a szép,vékony testemet."

Ha neked ez az egyetlen értéked, akkor az nagyon szomorú, és sok mindent elmond rólad.

"Ti nem értitek hogy én milyen nyomás alatt vagyok."

Mert nem vagy nyomás alatt.

"A fenekemre is rácsapott már."

Ezt meg elmeséled az iskolaőrnek és az igazgatónak, és ők megteszik a megfelelő lépéseket.

"Egész délelőztem az evésből áll"

Talán ha nem zabálnál egész délelőtt...

Nehéz neked felfogni, ugye? Attól, hogy két szenyát nem tudsz megenni délután, még nem kell délelőtt három tál pörköltet bezabálnod.

"és nem hagy enni"

Én úgy vettem ki a szavaidból, hogy hagy enni, csak te keresel valami kifogást, hogy miért nem akarsz enni.

Tudod, ez veled a baj. Te állandóan keresed magadnak a problémákat. Ha nincs, akkor majd találsz magadnak. Aztán ha valamire rákattantál, akkor egy évig azon rugózol, mindent a kitalált problémádnak vetsz alá, és persze mint valami kattant, semmi tanácsot, választ nem vagy hajlandó elfogadni, és csak mantrázod a baromságodat.

"Szerintem ha a Lóri nem lenne ott akkor se tudnék a suliba délutan enni"

Látod? Erről beszéltem. Most épp arra vagy rákattanva, hogy te aztán nem tudsz délután enni. Aztán mindenféle kifogást keresel, hogy miért nem. Először jöttél ezzel a papagájról elnevezett gyerekkel, aztán most már ott tartasz, hogy azért nem, mert nincs nyitva a büfé. Ha nyitva lenne, akkor meg találnál más kifogást. Kifogás, kifogás, kifogás, kifogás.

Ha meg valakivel probléma van, akkor mondtam: van egy osztályfőnök, van egy igazgató, akiknek ezt jelezni lehet. Sőt, ha olyan jellegű, akkor rendőrnek is jelezheted. Vagy ha van iskolaőr, annak.

Akkor ülj el te.

Bár mindegy, mert akkor meg kitalálsz valami mást, amivel próbálod a debilségeidet alátámasztani.

Erre van egy nagyon egyszerű megoldás:) csinálj otthon szendvicset és vidd be. Olcsóbb is mintha vennéd és valószínűleg jobb is.

6 órát egyébként simán ki lehet bírni evés nélkül... És úgy hogy attól függetlenül nem kell előtte teleenni magad...

Édesegyfszom...

Ennyire nem lehetsz életképtelen.

Tudod, nekem anyukám 14 évesen már kollégiumban volt. Tudod, mi az a kollégium? És hogy milyen volt az a '80-as évek elején? Kéthetente jöhetett haza, ha engedélyezték neki. Azaz ha a tanulmányai rendben voltak, és természetesen semmilyen rendetlenséget nem követett el. Mondjuk egyszer sem volt, hogy megtagadták volna tőle, de azért remélem, átérzed, hogy egyedül kellett lennie, egyedül kellett megoldania az étkezést (jó, oké, volt menza, de nem mindig ért oda, ha épp szakköre is volt), a tanulást, ha szükséges volt, a bevásárlást, meg szinte mindent.

Én csak 18 éves koromtól voltam koleszos, de nekem is onnantól kezdve egyedül kellett megoldanom mindent. Sőt, mivel a menza olyan volt, amilyen, az ételeimet én magam készítettem el. Nem ettem minden nap főtt ételt, de nem is mindig kell azt enni. Feltaláltam magam. Létezik bolt, nem nagy művészet venni valamit, amit éppen szívesen megennék. Vagy elmentem a közeli bisztróba hotdogért. De volt a kollégiumban konyha, ahol mondjuk egy instant leves elkészítéséhez azért nem kellett nagy főző tudomány.

Te meg itt azon tökölsz lassan 17 évesen, hogy hogyan egyél délután? Basszus, egy 8 éves életképesebb.

Szóval, Detti...

Mondjuk csinálsz magadnak egy szendvicset. Tudod, kettévágsz egy zsemlét, megkened ízlés szerint vajjal, vagy májkrémmel, és teszel bele párizsit, szalámit, vagy valami felvágottat. Ebből csinálsz mondjuk kettőt, annyi bőven elég arra a délutáni pár órára. Ez tényleg gondot okoz 16 évesen???

Túl azon, hogy azért 6 órát nem lehetetlen evés nélkül kibírni. Máskor is kibírtál, mert mondjuk az ebéd és a vacsora között kb. pont ennyi telik el. De mindegy, ez most más kérdés. Lehet, hogy ezzel most újdonságot mondtam, de szendvicset nem csak a büfében lehet venni, hanem otthon is lehet csinálni, ahogy azt fentebb leírtam. És ha egy kicsit kreatív vagy, szendvicsből is rengeteg félét lehet csinálni, nem muszáj mindig ugyanolyat.

Szóval legyél már egy kicsit életképesebb! Vihetsz magaddal akármilyen ételt, amit könnyen lehet tárolni és fogyasztani. Mondjuk gulyáslevest éthordóban inkább ne. Mert az egész egyszerűen körülményes. De mondjuk vihetsz magaddal 1-2 almát, hogy kicsit az egészséges vitaminbeviteled is meglegyen. Vehetsz egy kiflit, meg egy kis adag kefírt, ha szereted. Vagy akármit, mittudomén.

A másik dolog: megint csak végletekben bírsz gondolkodni. Neked csak a két véglet létezik: a féltelen zabálás, és az éhezés. Mi lenne, ha - talán ez még a te eszeddel is felfogható - mondjuk a kettő közötti mértéket próbálnád tartani? Mert mint írtam, nem csak a gátlástalan zabálás, és az éhezés létezik. Iskola előtt megebédelsz, annyit, amennyit szoktál. Aztán ha hazajössz, meg megvacsorázol.

Bár te ezt úgysem fogod követni. Neked csak végletek léteznek. Meg persze kell valami, amivel magyarázhatod az újabb agylövésedet. Le merném fogadni, hogy még vagy 5 olyan dolgot ki fogsz találni, amivel megpróbálod alátámasztani, hogy neked miért kell úgy zabálni, mint egy disznó.

A legtöbb ember nem örül annak ha eltörik valamije:) hidd el nem is olyan nagy élmény. Ráadásul fáj is azt tudod ugye?

Meg mint mondtam az alkohol se egy akkora élmény. Érdekes szilveszterkor kipróbáltad ha jól emlékszem nem tetszett:) nem tanultál az esetből? Hidd el normális ember legfeljebb mértékkel iszik alkoholt. Vagy egyáltalán nem. neked legjobb lenne ha nem innál egyáltalán.

Meg nem is tudom... Arra irigykedsz hogy hányt? Azt ugye tudod hogy az se egy jó dolog? Meg elég undorító is...