Sohasem találok kapcsolatot az önértékelési problémáim és az elvárásaim miatt? 19/l

Sajnos ahogy látom, még elég komoly gondolkodásbeli, és önértékelési problémákkal küzdesz, és ameddig ez így van, nem valószínű, hogy leállítanak a gyógyszerekről.

Ami egyébként - hacsak nem kizáró tényező az adott munkakörnél - akkor senkit nem fog érdkelni, hogy gyógyszert szedsz-e. Én évekig antidepresszánst szedtem. Semmi hátrányom nem származott belőle a munkaerőpiacon. Sőt, az üzemorvost leszámítva senki nem is tudott róla. Ő meg még pozitívan is értékelte azt, hogy kezelem a problémámat. Nem a gyógyszer szedése a probléma, hanem ha viselkedésben, és beszámíthatóságban nem felelsz meg az adott munkakörnek. Mondjuk ha te egy gyorsétteremben lennél diákmunkás, és mindig hisztirohamot kapnál, ha meglátnál egy szerelmes párt, az bizony kizáró ok lenne, akkor is, ha nem szedsz gyógyszert.

"Minden nőnek akit lattam valaki fogta a kezét"

Dehogyis. Csak te mániákusan azokat lesed, akiknek fogja valaki a kezét. Hidd el, vannak rengetegen, akiknek nincs pasijuk. Viszont megint kezdesz abba a hibába beleesni, hogy a világból csak azt a részt vagy hajlandó felfogni, ami az éppen aktuális hisztidet alátámasztja.

"Ott ült a mekibe a másik aztalnál egy szőke kékszemű fiú."

Már megint ezek a szőke kék szeműek. Látom, nem sokáig tartott a felszínességed elnyomása. Na, mindegy. Ne csodálkozz, ha így senkinek nem kellesz. Te csak ideig-óráig tudsz változni. Aztán újra előbújik a szélsőséges, felszínes, kirekesztő éned.

"És egy eleggé duci lány volt mellette."

Tudod, nem mindenkinek a vékony lányok tetszenek. Valakinek kifejezetten tetszenek a telt lányok. És persze sokan vannak, akik nem ilyen felszínesek, hogy kilóra pontosan belövik, hogy kik tetszenek. Hanem egyszerűen az összképet nézik, az adott személybe lesznek szerelmesek. Tudod, nekem volt már 165 centis, és 35 kilós barátnőm is, meg 180 centis, és 98 kilós is. Az exem 168 centi és 65 kiló, a mostani barátnőm meg 172 centi, és 80 kiló. És barna hajú, barna szemű. De hajszínben volt már szőke, szőkésbarna, sötétbarna, vörös, és (természetesen festett) zöld hajú is. Szemszínben meg volt barna, kék, zöld, és fekete. Egyiküknél sem éreztem azt, hogy most valamelyik külső adottságuk ne lenne vonzó. Ha levetkőznéd a rögeszméidet, és a beteges ideológiáidat, akkor talán rájönnél, hogy sok mindenben ott van a szépség. Csak te nem akarod ezt meglátni, mert makacsul ragaszkodsz a kirekesztő rögeszméidhez.

"Tehát meg én is lehet kellenék valakinek."

Nem ezt mondjuk már mióta?

Bár azt azért szögezzük le, hogy a hozzállásodon sokat kell változtatnod, mert nem a 10 kiló extra a taszító, hanem az, ha valaki felszínes, és gyűlölködő. Meg az sem szimpi, ha valaki irigy.

"Szerintem ha mindenhová apukámmal megyek akkor sohasem próbálnanak meg megszolitani sem a fiúk"

Ezt mondjuk jól látod.

De 2 év múlva 18 leszel. Sőt, már csak alig több, mint egy év múlva. Akkor pedig nem kell engedély ahhoz, hogy elmenj valahová.

"Ennyi idösen szegyennek szamít ha valaki egyedül van."

Nem.

"25 éves korig minden lány aki nem selejtes, elkel."

Nem.

Egyébként megint az a rád jellemző előítéletes, gyűlölködő, undorító stílus...

Mi a f..sz jogon nevezel te mást selejtesnek?? Pont te... Te, aki még értelmes emberi kapcsolatokat sem vagy képes kialakítani, apuci kiskutyája vagy, és a beteg felszínességedet még Hitler is megirigyelné. Te szólsz le másokat? Na, az ilyen megnyilvánulásaid miatt vagy rémesen taszító.

Tudod, mi az az empátia? És az elfogadás? És hogy mit jelent az, hogy személyiség? Az ember nem egy gyártósoron készült robot. Sőt, pont azért tudott az emberiség idáig fejlődni, mert nem vagyunk egyformák. Newton például szűzen halt meg. Közben meg a világ egyik leghíresebb tudósa. Akkor ő most selejtes? Van egy nő ismerősöm. Lassan 30 lesz, de soha nem volt barátja. Mondjuk akadt volna rá kérő bőven, csak egyszerűen nem akart párkapcsolatot. Most diplomás nő, több nyelven beszél, és szakfordítóként dolgozik. Akkor ő most selejt? Vagy az a volt tanárom, aki nem rég ment nyugdíjba, és soha nem házasodott meg. Hogy volt-e valamikor barátja, arról nem tudunk, de ha volt is, jól titkolta. Egyébként több könyvnek a szerzője, és elismert szaktekintély. Ő akkor szerinted selejt?

Fel kéne fogonod egyrészt azt, hogy az emberek nem ugyanolyanok. Nincs előírva, hogy kinek hogyan kell élni. Sőt, pont az a baj, ha valaki mások életét akarja élni, és mások elvárásai szerint alakítja a saját életét.

Másrészt: egy párkapcsolat kialakítása rengeteg tényezőn múlik. Még a szerencsén is. A legnagyobb butaság csak azért összejönni valakivel, hogy elmondhasd, hogy van valakid.

Szóval hátrább az agarakkal, kislány! Előbb nézz magadba, és ne ítélkezz!

"Olvastam hogy egy thaiföldi apuka"

Thaiföld.

Miért nem egyből már a brazik őserdőben levő bennszülött törzsekből hozol felpéldát?

Tudod, az egy teljesen más kultúrkör. Méghozzá sok elemében nagyon rideg, és középkorias. Gondolom, tanultál történelmet. Ha megnézed, a modern civilizáció még egy elég fiatal találmány. 100 éve még a nőket nem is tekintették teljes jogú embereknek. A házasságok nagyon nagy többsége a szülők döntésén alapult, és rohadtul nem érdekelt senkit, hogy most szerelmesek-e, a nőnek onnantól feleségként kellett viselkednie, akkor is, ha utálta a pasast. Nem volt ez az időszak olyan messze. És a világ egyes részei eltérő módon fejlődnek. Főleg a konzervatívabb, tekintélyelvű kultúrákban, illetve a bizonyos tekintetben elmaradottabb területeken megfigyelhető, hogy a társadalmi dinamika sokkal jobban hasonlít a középkori berendezkedésre, mint egy modern társadalomra. Volt egy japán netes lány barátom. Három évig járt egy sráccal, aztán a szülők azt mondták, hogy ők találtak neki egy jobb férjet. És a lánynak szakítania kellett, és hozzáment ahhoz, akit még csak nem is kedvelt. Ezzel együtt bármilyen kapcsolatot is meg kellett szakítania minden férfi neművel, mert a szülők ezt parancsolták meg. Vagy ott van India. Nem ritka, hogy ha valaki nem a család által kijelölt pasashoz megy hozzá, akkor valamelyik családtag megöli, mert "nem teljesítette a család akaratát". Sőt, volt, hogy azért öltek meg egy lányt, mert erőszak áldozata lett. Tudod, nem biztos, hogy attól, hogy valami valahol, a világ egy elmaradottabb szegletében megtörtént, arra példaként kell tekinteni.

Egyébként meg megint megmutatkozik az a torz gondolkodásmódod, hogy hiába van ezer ellenpélda valami agylövésedre, ha találsz egyetlenegy példát, ami szerinted azt megerősíti, máris figyelmen kívül hagyod akár a több ezer ellenpéldát is.

"Engem úgy kéne kiházasítani"

Az aztán kva boldog házasság lenne. :D

Ne haragudj Detti, de így is olyan undorítóan felszínesen válogatsz, majd pont te lennél boldog és elégedett azzal, ha a gyökér apád adna el egy random pasasnak?

Na látod, ezért sem időszerű még a gyógyszeres kezelésed befejezése. Mert nagyon el vagy szakadva a valóságtól, és egyszerű ok-okozati összefüggéseket sem tudsz felismerni, ehelyett begubózol egy alternatív valóságba.

"Tanulni lehet 30 évesen is de pasit szerezni csak 20-25 evesen."

Szerintem erről nem egy 16 éves, valóságtól elszakadt lánynak kéne véleményt mondania, aki jóformán a szobáján kívül alig tapasztalt valamit a világból.

Amúgy meg rohadtul nem.

"Többre mennék ha tanulás helyett a szerető társat keresném."

A kettő nem zárja ki egymást.

"A szerelem meg nyugtat."

Csak ahhoz le kéne vetkőznöd a felszínességedet, és a gyűlöletességedet. Senki nem fog egy olyasvalakit szeretni, aki csak a szem- és hajszínt látja meg a másikban (meg esetleg a magasságot és a testalkatot), és aki kb. azt várja el a másiktól, hogy az eltartója, és a házi ápolója legyen.

"A tanulás nem ad mást csak idegesseget."

Tudod, mit ad a tanulás?

Lehetőségeket.

Mondjuk ha csak azt nézzük, sokkal vonzóbb egy okos nő, mint egy kis buta liba. És hiába próbálnál most kongói, szaúd-arábiai, vagy tuvalui példákat felhozni, baromság lenne.

De mit is ad a tanulás? Milyen lehetőségeket?

Mondjuk lehetőséget egy jó munkahelyre. Hogy megbecsült szakember legyél, és ne valami alja munkát kelljen végezned. Lehetőséget arra, hogy továbblépj, hogy olyasmiket tanulj, ami még jobban érdekel. Lehetőséget arra, hogy okosabb legyél. Tudod, egy buta embert könnyű átverni. Egy okos embert már sokkal, de sokkal nehezebb. Az, hogy te a mostani iskoládat nem szereted, az egy dolog. Elhiszem. Én is utáltam a gimimet. Gyűlölöm mind a mai napig. De ez nem a tanulásnak, mint jelenségnek a hibája, hanem az adott intézményé. Én 30 múltam, de mind a mai napig tanulok. Nem iskolában, vagy tanfolyamokon, hanem magamtól. És tök jó érzés, hogy egyre több dolgohoz, egyre jobban értek. Az okos ember kevésbé kiszolgáltatott. Milyen jövőt szeretnél magadnak? Egy olyat, ahol egy eldobhatóként kezelt, lenézett, és kizsigerelt betanított munkás vagy, vagy egy olyat, ahol megbecsült szakember? A döntés a tiéd. Csak tudod, ezt a döntést most kell meghoznod. Kébőss is lehet tanulni - itt vagyok rá a példa -, de ha egyszer elveszítetted a fonalat, és kihagysz jó sok évet, na, onnan újra belerázódni, meg bepótolni a hiányosságaidat már nagyon nehéz. Most kell észnél lenned, és nem 30 éves korodban, amikor majd tudatosul benned, hogy elszúrtad az életedet.

És mint írtam: bizony a párkeresésben sem hátrány, de van esze az embernek.

Én napi 20-30 kilométert biciklizek mégis túlsúlyos vagyok:) Ez van:)

A gyógyszerről meg nem az alkohol miatt érdemes leállni. Vagyis hogy akkor kell leállni ha már anélkül is jól vagy. Ez lenne a cél nem?

Az alkohol nem annyira jó ezt már a múltkor megtapasztaltad nem?

Konkrétan én se ittam a szalagavatómon és nem hiszem jobb lett volna ha iszok...

ne az alkohol legyen a célod kérlek...

Hanem mondjuk hogy meggyógyulj. Az jobb cél szerintem.