Sohasem találok kapcsolatot az önértékelési problémáim és az elvárásaim miatt? 19/l

Te nem olvasod el, vagy fogod fel, amiket írunk.

Ehelyett folytatod továbbra is a kisarkított, beteg, szélsőséges baromságaidat.

Idióta.

Az a baj, hogy megint a végletek között ugrálsz.

Eddig a szobádból alig mentél ki, gyakorlatilag a négy fal között élted az életedet. Most meg a legzüllöttebb, legszínvonaltalanabb bandában akarsz lenni a leggázabb, legigénytelenebb alak.

Nem lehetne valahogy a kettő közötti átmenetet belőni? Mert azért a négy fal között apuci pincsikutyájának lenni, meg az alkoholista retekr1banc szerepe között azért bőven van még átmenet.

Oké, tudom, hogy ha a falnak beszélnék, előbb értené meg, de azért tegyünk egy utolsó próbát.

"hogy nekem milyen problémákat okoz a közössegbe tartozás amiatt hogy nem ihatok meg bulizhatok"

Tudod, erre én mit mondok?

Hogy olyan közösségbe, ahol a feltétel az alkoholizálás, nem is akarnék tartozni.

Értem én, hogy neked most ez új dolog, mármint hogy nem csak sétáltatni visznek le, hanem emberekkel is találkozol, de nem szabad átesni a ló másik oldalára. Ez nem arról szól, hogy most mindenképpen tartozni kell valahová, tök mindegy, hogy milyen ostoba huligánok közé. A közösségbe tartozás akkor jó, ha maga a közösség jó.

Vegyük például az általános iskolámat. 18 fős osztálylátszám, és döntő többségében alkoholista szülők elhanyagolt gyerekei jártak oda. Volt, aki már 5. osztályban cigizett, meg ivott. 8. végére összesen hárman voltunk, akik nem piáltunk, és/vagy cigiztünk. Sőt... egyedüli voltam, aki a cigit még csak ki sem próbálta. (Az alkoholt igen, amikor véletlenül meghúztam apám borát, ami egy kólás üvegben volt... de nem volt kellemes élmény. :D) Sőt, talán ha öten voltunk, akik nem tettünk 15 éves korunkig semmi olyasmit, ami törvénytelen, például beszökni másnak a birtokára, vagy megrongálni ezt-azt. Persze, most lehet mondani, hogy egy lakatlan ház ablakát betörni gyerekcsíny... de én nem éreztem azt, hogy nekem olyannak kéne lennem. És nem veszítettem semmit, sőt, nyertem vele, hogy nem akartam mániákusan csatlakozni hozzájuk.

Később, amikor már nem csak egy kis, belterjes közösséggel érintkeztem, nekem is lettek barátaim, nekem is lett társaságom. Olyanok, akik nem szabnak feltételeket, hogy barátkozzak velük. Olyanok, akik nem várják el, hogy kómás részegre igyam magam. Sőt... nem gondolják sem menőnek, sem elfogadhatónak, ha valaki a detoxikálóban köt ki. Jobb helyeken az a menő, ha valaki elér valamit az életben. Nem pedig az, ha egy igénytelen alkesz lesz.

"A tinédzaer kor a lazadas korszaka amit a gyogyszer nem hagy."

Ez megint csak rád jellemző gondolkodásmód. Hallasz, vagy olvasol valamit, egyes részeit kiemeled, másokat észre sem veszel, és mindezt szélsőségesen, kisarkítva próbálod értelmezni.

Az, hogy a lázadás korszaka... nem egészen így értendő. És persze nem is kötelező jellegű. Inkább mondanám azt, hogy ez az a korszak, amikor az ember megpróbál önmaga lenni (ÖNMAGA, érted? Tudod, mit jelent ez a szó??), megpróbál önállósodni (ÖNÁLLÓSODNI, érted??), és próbálja bemérni a saját lehetőségeit, és korlátait. Igen, ez bizonyos körülmények között azzal jár, hogy ellentmondunk a szülők által addig támasztott határoknak, vagy legalábbis feszegetjük azokat. De mint írtam, ez egyrészt: nem kötelező jellegű (bár ez a családtól is függ... van, ahol nem szükséges "lázadni".), másrészt pedig: ez nem azt jelenti, hogy lázadás címén 17 évesen úgy kell kinézni, mint egy lecsúszott negyvenes alkoholbeteg, aki már a fél agyát, meg a háromnegyed máját elitta.

"Majd évek mulva banom hogy nem éltem ki magam."

És mit is jelent kiélni magad?

Ja, tudom, ezt is olvastad valahol az interneten, ahol azt írták, hogy ez azt jelenti, hogy megállás nélkül kell vedelni, drogozni, meg agyba-főbe dugni. (Ami mondjuk gyökeresen ellentmond az eddigi hozzáállásodnak, de mindegy.) És mivel az interneten olvastad, ezért azt ugye kötelező követni.

De persze csak azokat követed kötelezően, amik valamilyen negatív, ostoba irányba terelnek. Eddig még egyetlenegyszer sem volt olyan, hogy te valami olyasmit is követni akartál volna, ami jó. Soha. Azokat te nem veszed észre. Pedig például nagyon sok helyen írnak az interneten arról, hogy mennyire jó tanultnak és intelligensnek lenni. Arról is sok helyen írnak, hogy a gyógyszerek segítségével esélyünk van már nagyon sok betegségből kigyógyulni. Meg még rohadt sok dologról írnak, de te ezek közül csak azokat vagy képes megtalálni, amik mögé bújva még mélyebbre sodorhatod az egyébként sem túl fényes életedet.

De visszatérve a tárgyra: tudod, mit fog bánni később az ember? Azt, ha nem élhette meg önmagát. Nem vagyunk egyformák. Engem például soha nem vonzott az, hogy hétvégente bulizzak. Soha nem vonzott, hogy drogozzak, vagy cigizzek. Nem mondom, hogy soha nem rúgtam be, de az első egy-két alkalom után nem éreztem azt, hogy ez nekem jó lenne. Most már a negyvenhez közeledek. Hogy megbántam-e, hogy nem "éltem ki magam"? Nos, én erre azt mondom: nem bántam meg, mert bizony én kiéltem magam. Csak ez nekem nem a züllésből állt. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem vettem részt az ilyen hétvégi piás-drogos-ismeretlenekkel dugós eseményeken.

Azt kellene felismerned, hogy te magad mit akarsz? Nem zsigerből követni másokat, hanem magadat kellene megvalósítani. Ha mások életét éled, akkor sose leszel önmagad.

"Meg amit az osztályban lévő hierarchiáról írtam."

Tudod, van az a hierarchia, amibe jobb nem belefolyni.

Meg milyen érdekes, ameddig normális osztályod volt, nem eszelős narkósok, addig kilométer magasról sz**tad le a "hierarchiát". De nem is te lennél az, aki az életben egyszer a jót követi, és nem a rosszat.

Bocsi, de így 670 hozzászólás után be kell látni, hogy tényleg reménytelen vagy.

A legszomorúbb az, hogy egy tök normális lány is lehetnél.

Lehet, hogy vannak furcsaságaid, de ha nem rugóznál folyamatosan idióta dolgokon, meg kicsit az orvosokkal együttműködőbb lennél, egy tök király csaj lehetnél.

Láttam rólad képet. Ugyan én már idős lennék hozzád, meg barátnőm van, szóval emiatt szóba se jöhetnél, de ha mondjuk egyetemistaként megláttalak volna, tutira leszólítottalak volna. Nem akarom részletezni, mert barátnőmmel szemben nem lenne tisztességes, hogy más lányt dicsérgetek, de elhiheted, ha most 20 lennék, és független, jópár dicsérő sort tudnék írni.

Emellett az is hatalmas plusz pont, ha valaki művész, vagy vannak művészi hajlamai.

Idáig egy tök király csaj lehetnél. Csak mindent elrontasz a rémes hozzáállásoddal, és a szélsőséges gondolkodásmódoddal.