Sohasem találok kapcsolatot az önértékelési problémáim és az elvárásaim miatt? 19/l

Ami meg azt illeti: 18 évesen volt az első csókom. 28 évesen az első szexuális élményem (petting). 30 felett veszítettem el a szüzességemet. Rendszeresen gyógyszer kell szednem. Mondjuk nem halnék bele, ha nem szedném, de jelentősen romlana az életminőségem. Alkoholt először 16 évesen ittam. Részeg először főiskolás koromban voltam. A főiskola óta is összesen négyszer, pedig azóta már több, mint 10 év telt el. Először buliba pedig 26 évesen hívtak el.

Mégsem panaszkdok. Sőt, szerintem tök jók voltak a huszas éveim. Szereztem egy diplomát, meg egy programozó OKJ-s képesítést. Tag lettem a Magyar Csilalgászati Egyesületben, és rengeteget olvastam, meg tanultam a csilalgászatról és a meteorológiáról. Letettem két nyelvvizsgát, meg mellette alapszinten megtnaultam még 5 másik nyelven is beszélni. Érdekelt az elektronika, megtanultam forrasztani, meg persze egyszerűbb áramköröket építeni, vagy épp javítani. Most ugyan informatikus vagyok, de ennek például nagy hasznát veszem. Nem hátrány, amikor valamit nem kell kidobni, mert egy fél órás munkával, meg egy 150 forintos alkatrésszel helyre lehet hozni. Ezek mellett rendszeresen túráztam, és havi szinten több száz km-t bicikliztem és futottam. Otthon pedig szerettem kertészkedni, ami nem csak azért előnyös, mert sok finom, és egészséges növényt lehet termeszteni, hanem mert így azért nem kevés pénzt meg is spóroltunk. Megtanultam sakkozni, meg pár egyéb táblajátékkal játszani. Profi ugyan nem lettem benne, de mai napig aktívan csinálom, és tapasztalatból mondom, hogy nagyon jó agytorna tud lenni. Meg hát azt se tagadjuk le, hogy videojátékozni is szerettem/szeretek. Volt olyan játék - bár mondjuk nem fogok ferdíteni, nem a legismertebbek közül -, amelyikben jó ideig a világon a harmadik legjobb voltam. (Pedig aztán nem játszottam napi 18 órát. :D) És jópár filmet, meg sorozatot láttam már életem során. Dokumentumfilmeket, természetfilmeket, meg játékfilmeket is.

És tudod, jól éreztem magam. Persze, nekem is voltak jobb, és rosszabb pillanataim is, az élet sajnos nem fenékig tejfel. De általánosságban ki merem jelenteni, hogy eddig boldog életem volt.

Tudod, mi a két nagy különbség kettőnk között?

1. Az, hogy én végig a magam életét éltem. Te pedig folyamatosan mások életét próbálod magadénak tudni. Olyan szinten, hogy még sokszor magadnak is ellentmondasz. (Pl. a piálás. Egyik nap azért panaszkodsz, mert szilveszterkor milyen pocsékul voltál az alkoholtól. Pár napra rá meg azért panaszkodsz, mert nincs alkalmad pocsékul lenni az alkoholtól. Te sem tudod ám, hogy mi a fszt akarsz, csak csapongsz jobbra-balra.)

2. Az, hogy én élvezem az életet. Jól érzem magam a bőrömben, elégedett vagyok magammal. Te pedig folyamatosan csak keseregsz.

"Es kiöregszem. A korosztalyomhoz kepest a bulihoz mar tul öreg vagyok."

Ja, igen.

Neked valami nagyon kóros elme- és személyiségzavarod lehet. A testképzavarról eddig is tudtunk, de amikor valaki 17 évesen azért panaszkodik, mert kiöregedett? Most te vagy tényleg nagyon hülye vagy, vagy teljesen már elveszítetted a kapcsolatot a valósággal. Vagy azt sem tudod, hogy mit beszélsz.

"A tinedzserkor a celtalanul reszegen tombolas, hedonizmus időszaka."

Nem.

A tinédzserkor annak az időszaka, amikor az ember megalapozza a felnőtt létet. Az az időszak, amikor megtanulja az idejét és erőforrásait ésszerűen beosztani. Amikor megismeri a saját képességeit, és határait. Amikor megtanul ÖNMAGA lenni. Erről szól a tinédzserkor. Legalábbis jobb esetben.

Aztán persze a jövő züllött, alkoholista söpredékének tényleg a folyamatos alkoholizálásról szól. Tudod, ők lesznek azok, akik legjobb esetben betanított munkások lesznek egy gyárban, éhbérért dolgoznak, és 40 évesen már májzsugorban, vagy gyomorvérzésben elpatkolnak. Ha te ezt az utat válaszod, lelked rajta. De majd 10 év múlva ne gyere ide panaszkodni, hogy hitvány pocsék az életed.

"Amikor reszegen hazakisernek."

Helyesbítek.

Amikor józanul a barátnőid, vagy a barátod elkísér haza.

"A suliban azzal telnek a szünetek hogy minden percben csak azt hallom hogy ki hova megy bulizni."

És?

"Még orán is sirok."

Ha neked ez érzelmi törést okoz, akkor bizony még sok évre vagy attól, hogy elhagyhasd a gyógyszereidet. Már ha valaha sikerül. Ugyanis te amikor kicsit javulnál, utána kétszer annyit visszacsúszol. Ami persze nem lenne így, ha kicsit talán azt is hajlandó lennél megérteni, ami előre vinné az életedet, de te erre nem vagy, és nem is leszel hajlandó. Te egy mániákus hisztiző, és önsorsrontó vagy. De ezt már megtárgyaltuk párszor. (Amit te szintén nem tudtál értelmezni. Te komolyan mondom, alkalmi analfabéta vagy.)

"Egy atlag ember 15 évesen kezd el inni."

Egyrészt: nem, másrészt meg: mi a fészkes rákért kell mániákusan az "átlaghoz" tartozni?

"A középsuli.hun is olvastam"

Ezt is már jópárszor leírtam. Neked valami különleges tehetséged van felkutatni a leghígabb f..st az internet hatalmas sz..rtengerében. Középsuli.hu. Legközelebb már a Blikk lesz számodra a "szakirodalom"? Vagy a napi**ar?

Neked az segítene igazán, ha végre kiköttetnétek a netet. Nem azért, tele van az internet tök jó dolgokkal, de te soha nem ezeket keresed, hanem a legbalf..szabb kamuoldalakat, ahol tudsz magadnak keresni mindig valamilyen elmeroggyant agymenést.

Reménytelen vagy.

Te egyre mélyebbre süllyedsz.

Persze, titkolózz csak a pszichiáter előtt. Hazudj csak azért, hogy hamarabb elhagyhasd a gyógyszert! Aztán amikor majd ájultan kaparnak ösze valahol, aztán majd egy évre bedugnak a pszichiátriára, majd akkor is dicsérd magad, hogy milyen jó ötlet volt!