Mit csináljak ha beleszerettem a pszichológusomba? :/

Sziasztok! Mindegyik történet nagyon érdekes... azóta mi a helyzet felétek?

Az igazság az, hogy magam is érzek valamit a pszichológusom iránt, de nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, mert én amúgy is ilyen belezúgós valaki vagyok, s megtanultam lábon kihordani az ilyesmit. Persze, volt, hogy a belezúgásból - nem pszichológussal!!! - de szerelem lett, de talán ez természetes is. Mondjuk el tudom képzelni, hogy mennyire megrázó lehet ez olyasvalaki számára, akinek ez új, akin most lesz először úrrá ez mámor. Lehet, hogy kicsit betegesen hangzik, de én szeretem ezt, mert már tudom kezelni. Pár hétig jó elindulni "hozzá", minden napfelkelte szebb egy kicsit, minden dal RÓLA szól... Aztán fáj egy kicsit... és kész, el is múlt. Nálam ez... afféle élményszámba megy, szeretem figyelni, ahogy lelkem reagál. Arról nincs tapasztalatom, hogy jobb-e, ha az ember bevallja a pszichológusának, hogy ő éppen a legújabb szerelme (megvallom, én nem tervezem, hogy elmondom... egyszerűen képtelennek tartom a helyzetet és esélyes, hogy úgy járnék, ahogy az egyik barátunk itt, feljebb: tehát hogy soha többé még a rendelő környékére sem mennék a kitárulkozás után), de annyit tudok a belezúgás természetéről, hogy túlélhető és ha tisztában vagy azzal, hogy ez most AZ, akkor élvezni is lehet, amíg tart. Csak tudd és tartsd szem előtt mindig, hogy az érzelmeid átmenetiek, s most lehet, hogy makacsnak tűnnek, de eséllyel gyors lefolyású a "betegséged", és hogy a seb "hegmentesen" gyógyul. ;) Úgyhogy fel a fejjel, és meséljetek, hogy vagytok!