Mit jelent, ha szerelmes vagyok a pszichológusomba?

hogy gyógyulsz, az egy dolog (reméljük). És gyakori, hogy 'beleszeret' a gyógyuló.. az egy másik dolog..

de egy kicsit ahhoz van közelebb, mint ahogy a kisgyerek függ a közelében lévő felnőttől, kötődik, mert érzi, kell a segítsége, hogy megerősödjön, érzi, elveszne nélküle.

Kötődés, ragaszkodás és persze szeretet. (De az igazi szerelem, ideálisan, nagyon szabad a ragaszkodástól, birtoklásvágytól)

Nincs, általában, mert ezt eléggé tudja, mit jelent. Ő nem "kötődik" ő azt szeretné- és morálisan is csak az a legitim- hogy talpra álljon, az aki átmenetileg úgy érezte, segítő kell. Hogy ne kelljen "mankó". Hogy tudjon egymaga élni. Mint a tanító: aki tanít, de azt szeretné, ha tanítványát útjára bocsáthatja - mert már (a jó tanár ilyen) többet tud, mint ő. Mert valóban többet kell tudnia: hiszen ő van jelen a saját életében, annak eseményeiben, nem tud annyit tenni, aki nincs jelen. Egyedül kell döntenie majd, egyedül kell járnia az utat – mankó nélkül.

És fog is menni, bízzál benne.

Üdv. Elég gyakori jelenség, hogy valaki beleszeressen a pszichológusába. A pszichológia karokon, szakmai etikai kurzusokon alaposan fel is készítik a hallgatókat erre az eshetőségre, mert sajnos az a tapasztalat, hogy ettől megreked a terápia.

A terápiák általában alá-fölé rendelt helyzetet jelentenek. Azon túl, hogy természetesen együtt dolgozik a pszichológus a kliensével a problémán, és mindkettejük személyisége bevonódik a kezelésbe, ezt az alá-fölé rendeltséget megbontani nem ajánlott. Mindkét fél egy-egy "szerepet" tölt be. Amíg "orvos-beteg" kapcsolat van, addig a szerepleosztások tiszták, mindenki tudja, mit várhat a másiktól, és ennek megfelelően kezeli az olyan helyzeteket, amik nem tetszenek neki. PL. az orvostól elnézi az ember, ha olyasmit közöl, amiről nem akar tudomást venni. Sőt, gyakran, ha felkészült rá, hogy az igazságot elfogadja, akkor igazat is ad a szakembernek.

A szerelem ilyen alá-fölé rendeltségben viszont nem működik, hosszú távon szenvedést okoz. Ha pedig szembesítenek valamivel, ami nem tetszik, mert pl. tudatosan/tudattalanul nem vesszük figyelembe, akkor az egyenesen bántó.

Az első esetben tehát az orvos valami olyasmit mond, ami fájó, de igaz. Lenyeljük a békát, elgondolkodunk rajta. Utóbbi esetben a szerelmem olyasmit mond, ami... de hát hogy mondhat ilyet nekem?? Hiszen én őszintén szeretem!!! Remélem, érzed a különbséget a két eset és a lehetséges következmények között.

A terápiás kapcsolat nem baráti kapcsolat, hanem egy nagyon speciális "munkaviszony", ami elismerem, nagyon meghitt (épp ebben van a gyógyító ereje), olykor kimondottan intenzív élmény. Ám ha a szerepek így megváltoznak, akkor az nem jó a terápiának. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha mégis összejön a két fél, akkor az nem tart sokáig.

Ez agyon hasonló ahhoz, amikor az ember a tanárába szeret bele. Általában ott sem az embert szeretik, hanem valami mást, ami belőlünk indult ki, és "áttevődik" a tanárra. Mert a tanárnak kívánatos tulajdonságai vannak (pl. pozíció, tekintély, tartaás, stb). Az esetek többségében itt is ilyen "áttevődésről" van szó, amit mielőbb tisztázni kell. A hallgatókat legalábbis arra tanítják, hogy ha ennek jeleit észlelik, azonnal beszéljék meg a klienssel.

Éppen ezért, mert árthat a terápiának, szerintem a következő ülésen jó lenne, ha kitárgyalnátok a pszichológussal az érzéseidet. Ez nagyon fontos jelzés neki, és fontos a te gyógyulásod miatt is.

*

"Note: our opinion may differ."