Mit jelent, ha szerelmes vagyok a pszichológusomba?

A segítő is bevonódhat így, ezzel nincs gond. A gond akkor van, ha nem veszik észre. Akkor szokott ez megtörténni, ha a segítő nem vett részt önismereti terápiában, és nem sikerült befoltoznia a "lelki pajzsán" a foltokat. Persze, akkor is előjöhet ez, ha az önismereti terápia véget ért. A terapeutának ilyenkor észre kell vennie, hogy ún. indulatáttétel zajlik, amit fel kell oldani.

Érdekes, de az ilyen "feloldások" javítani szoktak a terápiás kapcsolaton, alkalmasint lendítenek rajta. Talán ezért is beszélj a pszichológusodnak erről. Mindenképpen.

*

"Note: our opinion may differ."

bántó dolog..hm. hát sokféle módszer van a lélekterápiában - és az orvos/pszichológus a beteghez alkalmazza, amit a legmegfelelőbbnek vél (és amihez ért). Ez a keményebb styl inkább a pszichiátereké.. :) nna, de nevessünk, a nevetés gyógyít! Karinthy: Az idegorvosnál

[link]

Üdv. Attól tartok, félreértettél. Azontúl, hogy gyakorlatilag bármivel meg lehet bántani valakit (még a legfinomabb konfrontálással is, nem kell ahhoz kemény szó), a célom a szerepváltozások érzékeltetése volt. Attól tartok, nem sikerült, nem ment át az üzenet.

Akkor megpróbálok rávilágítani máshogy. Ez csak egy "tanpélda", lenyomata annak, ahogy megértettem a folyamatot, kérlek, így is kezeld ezeket a sorokat.

Annak, hogy szerelmet érez valaki a terapeuta iránt, nyilván sok oka lehet. A szakma nagyjából egyet ért avval (legalábbis azok, akik dolgoznak az áttétel és a viszontáttétel fogalmával), hogy ilyen van, mint ahogy abban is, hogy valami kiváltotta. A kérdés, hogy mi. Az analitikus terápiákban megszokott dolog, hogy bizonyos képeket, fantáziákat, szerepeket, érzelmeket rávetítenek a terapeutára. Ezekkel a képekkel dolgozik a szakember, mert a "rávetítés" lehetővé teszi, hogy előcsalogassák őket, kézzel foghatóvá váljanak, így az eredetüket és hatásukat fel lehessen tárni. Ezek gyakran a kliens életében meghatározó szerepet betöltő emberekre vonatkoznak eredetileg, és az ülésen tulajdonképpen ezen emberekhez való viszony tapad rá a szakemberre is. Úgy is mondhatnám, hogy a terapeuta egy projekciós felület: azt vetítünk ki rá a saját lelkünkből, ami éppen belőle jön.

A folyamat nem tudatos, a kliens általában nem veszi észre. Max. úgy szúr szemet, hogy az érzelem "nem oda való", vagy "nem a célpontnak szánjuk", vagy "nem tudom, honnan jött, elnézést doktor". Jungi értelemben a komplexusok (ez a zsargon része, a szónak semmi köze a köznyelvben megszokotthoz) szoktak így viselkedni, vagyis olyan részeink, amik tudattalan formában szinte önállósultak a tudatos megfigyelés és kontroll alól, önálló életet élnek. És olykor beleszólnak az életünkbe. Ezeket csak úgy nem lehet kiszúrni, de ha pl. kivetülnek a szakemberre, akkor egyrészt láthatóvá válnak, másrészt esélyt adnak arra, hogy a tudatba emeljük őket. Megszüntetésük is csak úgy megy, ha tudatosulnak, pontosabban sikerül őket beleilleszteni a magunkról alkotott képbe, a karakterünkbe, nevezzük bárhogy.

De ez csak akkor megy, ha bekerül a terápiába. Ha hallgatunk róla, vagy a szakember nem veszi észre, akkor nem lehet velük mit kezdeni, vagy legalábbis kutya nehéz.

Egy, a tudatos hozzáférésről levált bajkeverő visszakerül az irányításunk alá. Vagy visszabillenti a kapcsolatot a helyes mederbe. Pl. ha a kliens valamiért neheztel a terapeutára. Könnyen lehet ugyanis, hogy a neheztelés nem a szakembernek szól. Ha meg neki, akkor a szakembernek kutya kötelessége elgondolkozni az eszközein. Ha változtatnia kell, az megint csak segít a terápián.

Félre ne érts, nem célom győzködni senkit. Csak informálok. Remélem, érthető, amit írtam, hosszáért elnézést kérek.

Viszont, most hogy ezeket írom, egy dolog szöget ütött a fejemben. Azt mondtad, hogy a szakember biztos kiszúrta, neked nem kell ezt elmondani. Vagyis, feltételezed, hogy tudja, anélkül, hogy mondanád. Miért feszélyez a gondolat, hogy beszélj neki olyasmiről, amiről feltételezzük, hogy eleve tudja? Pláne, ha ezeket az érzéseket te magad is kényelmetlennek érzed.

A kérdésben nincs semmi kötözködés, csak feltűnt; gondoltam, tudatom veled. Válaszolnod sem kell rá.

*

"Note:our opinion may differ."

Ó, értem. Akkor a kérdés sztornó :D Tök jó, hogy rákérdezett, és "téma".

Sok sikert!