Mit tegyek ha 18 évesen értelmi fogyatékos vagyok és nincs kedvem élni?18f

jah még kimaratt: képtelen vagyok a pénzzel értelmesen bánni vagyis legalább egy olyan rendszert felálítani hogy pl. a 30%-a a bevételemnek bankba fektetődik a másik 20 önfejlesztés, a maradék pedig marad az megélhetésre.

Erre én mikor megkapom a fizetésem rá 1 hétre már alig van pénzem és ezt az összeget általában hülyeségekre vagyis inkább "értelmetlen élvezetekre" költöm(onlyfans)

Ha lenne barátnőm akkor inkább bele fektetném mint az gyors élvezetekbe, csak úgy latom hogy nekem olyanom soha nemlesz, hiába nem görcsöltem eddigsem rá, de ha nem teszek semmit akkor úgy veszem észre hogy esélytelen vagyok hogy összejöljön valami a másik nemmel🤷

19es, nem hiszem amíg itthon élek a nárcisztikus paranoid anyámmal addig szopóágon maradok, mivel rájöttem arra hogy amikor haza jövök akkor megy el az összes életmotivációm és pl. eddigi életem során minden itthontöltött időt az ágyamban éltem meg úgy hogy semmi produktívat nem csinalok mara itthon.

Rettentően extrém magányosanak érzem magam visszont élőben nagyon zárkózott és introveltált vagyok így képtelen vagyok nyitni mások felé és hogy főleg vannak kétségeim mások felé mivel eddig túlsokszor voltam már megbántva az emberektől.

25-még nem dolgozom, de rettegek attóol hogy képtelen leszek a munkavégzésre is ennyi ésszel amugy villanyszerelőnek tanulok még.

Érdekel a szakma meg itthon is foglalkozom vele igy könnyebben megy az egész, de visszont a baj a szocializációmban van, jelenleg egy gyárban van a gyakszim és amint leéretségizek köteles leszek benne ledolgoznom pár évet.

Visszont aggódom hogy nincs elég eszem ahoz hogy képes legyek sikeresen leéretségizni a fő oka hogy nem hiszem hogy én képes vagyok erre, ha képes is lennék akkor nekem ugyanazt megtanulni 5x annyi időbe kerülne mint pl. egy átlagos embernek, szinte rettegek hogy fogyatékos vagyok és ez miatt kisem merek kelni az ágybol amint hazaérek, másrészt igy érzem magam komfortban ha itthon egyedült az agyban vagyok.