Mit tegyek ha 18 évesen értelmi fogyatékos vagyok és nincs kedvem élni?18f
ennyi idős létemre anny sok stresszet tapasztalok hogy szinte ma is majdnem migrént kaptam, összevissza járkálok és azon stresszelek hogy, hogy milyen egy buta vagyok és félek nem leszek képes leéretségizni sem, szakközép sulira járok és 0-24 azon aggódom hogy nem fogok tudni leéretségizni, egyrészt más mentális betegségekkel is küzdöm mint a szociális fóbia, neurotikus személyiségzavar, az iskola nemtud az álapotomról de félek nem felelek meg az elvárásaimnak hogy leéretségizzek...
nincs meg az a IQm hozzá egyátalán, mit tegyek legyek ongyilkos??
válasza:Értelmi fogyatékos vagy, van róla papírod? Akkor gratulálok, hogy egyáltalán az érettségi gondolata felmerült, nem kis teljesítmény ez a részedről.
Vagy csak te mondod magadra? Akkor ez csak hiszti.
A többi diagnózisodat szakembertől kaptad? Mert akkor tudod is, hogy kihez fordulhatsz a problémáiddal. Vagy az is csak öndiagnózis? Akkor két lehetőséged van: irány egy pszichológus, vagy pedig összeszeded magad, és leülsz tanulni. Minden más csak nyávogás.
3as, 14 évesen "középsúlyos szellemileg visszamaradott"-nak diagnosztizáltak és ez akkor teljesen széttört, elvesztettem minden reményem mindenben hogy valaha én tényleg sikeres leszek, ezért választottam magamnak egy könnyeb villanyszerelő képző iskolát, ahová éretségi néküli szakra jelentkeztem
a kocka az első félév végén fordult meg mikor is "kimagasló" teljesítménnyel organizáltam egy iskolatársammal az iskolát, mindenféle versenyre elkerültünk az orszagban és voltak nagyobb sikereink is, de persze a munkát szétosztottuk és a tanárok is besegitettek, pl. prezentáció, nakettkészítés, voltak pár projektjeink miket sokra vittünk, de persze kemény csapatmunkának köszönhetem én eddigi sikereinket!
mindez foljtatódott elsőtől másodiking.
Visszatérve a tanulási eredményeimre, ekkor tisszta 5,4es voltan mindkét évben(szomorú, de ezt csak a tanáraim elnézéseinek köszönhetem, hogy mivel felmutattam valamit ezért ők is igy háláltak vissza, pedig normálisan fogalmam sincs hogy hanyas tanuló lettem volna, mivel eléggé sok "kacsintást" kaptam)
De amúgy rengeteg dolgot vagyis aminek kösszönhetem mindezt nagyrészét itthon tanulgadtam a netről(arduino programozások, elektronikát, mindezt angol nyelven így az angol nyelvtudásom is fejlesztettem most pedig "kacsintások" nékül is jól megy az angol)
visszaterve igy már most szinte akkora tudásom van mint egy kezdő villanyosnak mivel előre rengeteget tanultam még alapsuli végzésekor kezdtem bele.
aztán második osztály végén jött az a ötlet az egyik tanártól miért is mentem én ilyen szakra éretségi nékül, ha szerinte én képes volnék akár érettségisvel is végezni, na ekkor azt gondoltam jó lesz ez így és igaza is lehet, gondolom nem lessz az olyan nehéz ha már így sikerült az elmult két évem amire eggyátalán nem vagyok büsszke...
hát belevágtam és már az elején éreztem hogy ez sokkal másabb mint volt, sajnos én buta mivel még motiválatlansággal is durvan szenvedem így eddigi éveim alatt párszor olvastam bele a tankönyvjeimbe és tanultam valamit, csak viszont most ez elengedhetetlen lenne mivel így(mint az egész osztály) bukásra álhatnék sőt félek nem sikerülne a éretségi, viszont a fő probléma hogy butának látom és érzem magam rá :(
egyszerűen nincs is rá motivációm annyira mivel hogy ha buta vagyok akkor úgysem lesz belőlem valaki és nem leszek önalloan sikeres stb.
jártam pszichológushoz, de nemértem vele semmit egyenlőre.
bocsi hogy ilyen hosdzúra sikeredett, csak rengeteg olyan tényem van ami sokat adott, változtatot az egész sztorimon így nehéz elmagyarázni érthetően bármit is, de remélem megérted,
jah és nem vagyok magyarországi!
3as, lehet csak hiszti is, mert nincs nagyon energiam olyat tanulni amit életemben nem használok és utána elfelejtek majd, hiába az "alapmüveltség része", de engem nem erdekel sajnos félek hogy buta vagyok és nincs is értelme leteznem, folyton azon agyalok mivan ha tenyleg ostoba vagyok és ezért nem leszek sikeres
, ami az én szociális életem jelenti az pedig minusz szinten van az átlagos képest nulla barátom van, volt minfig is és kerülöm az ostobakat
válasza:#3 gratulálok nagyon sok emberség szorult beléd.
Kérdező, depressziós vagy, úgy nagyon nehéz tanulni. Én is voltam. Hidd el nem vagy buta, lehet, és bármire képes vagy, csak akarni kell, de úgy nagyon nehéz, hogy nincs energiád. Próbálj feltöltödni kicsit, és ne stresszelj annyit a dolgokon, barátkozz, ismerkedj.. Hidd el, nem érdemes olyan villamos után futni ami nem vesz fel, majd jön másik :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!